Mint ahogy az sem volt véletlen, hogy a tavaly decemberben hivatalba lépett új német kancellár, a szociáldemokrata Olaf Scholz első hivatalos külföldii látogatásának helyszíne Párizs volt.

Mindkettőjük célja az, hogy hogy a hagyományokhoz híven megerősítsék a francia–német szövetséget.

Macron számára különösen jelentős a mostani vizit, mert június végéig Franciaország tölti be az Európai Unió tanácsának soros elnöki tisztét. A régi-új elnöknek pedig nagy szüksége van arra, hogy elnyerje a német kancellár támogatását ambiciózus terveihez.

Ráadásul – mint arra írásában közvetve a Politico is emlékeztet – mind Macron, mind Scholz szeme előtt ott lebeg Angela Merkel öröksége. A tizenhat éven keresztül hatalmon lévő korábbi német kancellár számára ugyanis a német–francia tengely az Európai Unió motorjának számított, és ebben rövidebb-hosszabb távon Macron előtt a korábbi francia elnökökre, Jacques Chiracra, Nicolas Sarkozyre és Francois Hollande-ra is számíthatott.

Talán nem véletlen az sem, hogy Macron és Scholz berlini találkozójára olyan időben kerül sor, amikor a francia és a német vezetőnek szembe kell néznie egy ijesztően megváltozott geopolitikai térképpel, amelyre mindenekelőtt a ukrajnai orosz háború nyomja rá bélyegét, továbbá a mind öntudatosabbá váló Kína. Szembe kell nézniük továbbá az Egyesült Államok jövőbeni politikai irányvonalának bizonytalanságaival.

A Politico ezzel kapcsolatban a német kormánykoalíció egyik pártja, a szabad demokrata FDP parlamenti képviselőjét, Nicole Westiget idézte, aki szerint Európa 1945 óta a legnagyobb külpolitikai kihívással néz szembe, és ezért a német–francia motornak kiemelkedő fontossága van. "Ha Európa meg akarja védeni értékeit és a demokráciát, Franciaországnak és Németországnak rendkívül szorosan kell együttműködnie" – fogalmazott.

Ezzel kapcsolatban a Politico több házi feladatot" fogalmazott meg Macron számára. Első feladatként az említette, hogy

Macronnak "meg kell tanulnia szeretni Scholzot, úgy, ahogy Merkelt kedvelte".

Noha ismerik egymást, és a francia államfő első elnöki ciklusa alatt az akkor pénzügyminiszter Scholzcal együttműködött, de kettejük között hasonló szoros munkakapcsolatra lenne szükség, mint amilyet éveken keresztül a korábbi német kancellárral alakított ki.

A további feladatok közé sorolta a Politico a német–francia védelmi együttműködés erősítését. A két oszág között ugyanis feszültségeket szült a következő generációs harci repülőgép fejlesztése. A Future Combat Air System (FCAS) nevű programban három nemzet (francia, német, spanyol) vesz részt, de eltérnek a nézetek a megvalósítást illetően. Scholz már kancellárrá választása óta utalt arra, hogy Németország továbbra is elkötelezett az FCAS-program iránt, de francia nézet szerint a szavaknál többre van szükség.

Macronnak el kellene érnie azt is, hogy rábírja Németországot a szigorú uniós költségvetési előrások lazítására, mégpedig annak érdekében, hogy növelhessék a védelmi, illetve klímavédelmi kiadásokat.

Ugyancsak fontos, hogy a két ország közös nevezőre jusson azzal kapcsolatban, sor kerüljön-e az unió új tagokkal történő bővítésére, és ha igen, akkor mikor. Mind Párizs, mind Berlin meglehetősen óvatosan viszonyul Kijev azon kéréséhez, hogy Ukrajna tagjelölti státuszt kaphasson. Ami pedig a nyugat-balkáni országokat illeti, Németország fogékonyabb erre, míg Franciaország jóval hűvösebb magatartást tanúsít.

Végezetül Macron vesszőparipája az európai uniós szerződések módosítása azzal a céllal, hogy az uniót közelebb hozzák a polgárokhoz, és mindez nagyobb jogköröket biztosítana az Európai Parlament számára. Az Ellysée-palota egyik magas rangú képviselője szerint a francia elnök ezt mindenképp fel kívánja vetni a német kancellár előtt.