Ha hidegháborúnak nem is nevezhető az Egyesült Államok és Kína közötti vetélkedést, a szembenállás egyértelmű, gazdasági fronton mindenképp – fogalmazott Salát Gergely emlékeztetve, hogy a két világrendszer a technológiai frontján már megkezdte a szétválását, lásd: Nyugaton például a Facebookot használják, míg Keleten a saját alkalmazásaikat, de gondolhatunk az 5G-s technológiában élenjáró kínai Huawei-re is, ami lényegében már ki van tiltva Nyugatról. Tehát valamiféle ketté osztása a világnak elkezdődött, ami bizonyos területeken jó eséllyel fokozódni fog, más területeken pedig valószínűleg nem, így „a gumipapucsokat vagy az egyszerűbb elektronikai eszközöket továbbra is Kínától fogja a Nyugat beszerezni” – vélekedett a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója.

A szakember egyetértett azzal a vélekedéssel, és egyben jó fejleménynek is nevezte, hogy számtalan nyugati vállalat viszont abban érdekelt, hogy az úgynevezett hidegháború ne is valósuljon meg, hiszen a kölcsönös függőségek enyhíthetik a politikusok konfliktusra való hajlamát, igaz, volt már arra példa a világtörténelemben, hogy a gazdasági racionalitást felülírta a politikai szándék vagy a nagyhatalmi versengés, így aztán a céges érdekek sem feltétlen jelentenek garanciát arra, hogy nem lesz a mostani helyzetből nagyon komoly szembenállás, akár konfliktus is.

A bipolarizáció viszont egyértelmű jeleit mutatja, ennek során Amerika igyekszik újjászervezni a saját szövetségi rendszerét – tette hozzá Salát Gergely. Ezt erősíti Joe Biden múlt évi európai útja is, ahol Kína megrendszabályozását jelölte meg fő témaként, valamint az, hogy az Egyesült Államok Ausztráliával és Nagy-Britanniával megkötötte az úgynevezett AUKUS-paktumot, ami egyértelműen Kínával szemben született. Eközben Kína Oroszország, illetve Közép-Ázsia irányába próbálja a „csápjait” kinyújtani – fogalmazott a szakértő, aki szerint „az látható, mint egy eposz elején:

a felek kezdenek felsorakozni, és megszervezni szövetségeseiket, harcostársaikat; aztán, hogy lesz-e csata ebből, majd meglátjuk”.

A hidegháborús helyzet ideológiai téren is megfigyelhető, bár ott a felek nem egy súlycsoportot képviselnek, miután a Nyugatnak van egy kész ideológiája, a liberális demokrácia, amiről azt gondolja, hogy univerzális dolog, és a világ minden országában érvényesülnie kellene, míg a kínaiak nem gondolják, hogy a rendszerüket bárkinek is át kellene vennie. Úgy tartják, hogy minden országnak a saját útját kell járnia a maga körülményeihez igazodva – magyarázta a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa.

Tehát lényegében

Peking ebből a pragmatikus, országra szabott szemléletből próbál valamiféle ellenideológiát gyártani,

de ennek még nagyon az elején jár.

A kereskedelmi adatok nem hazudnak

Bár Donald Trump 2018-ban megindított kereskedelmi háborúja nyomán létezik a narratíva, miszerint Kína és az Egyesült Államok leválik egymásról, és mind a két kormány igyekszik felszabdalni azokat a gazdasági kapcsolatokat, amelyek mélyen összefonják a két államot, az utóbbi két-három év kereskedelmi adatai arra engednek következtetni, hogy ez mégsem tette meg a hatását, és nem történt komoly elmozdulás vagy törés – erről már a japán Keio Egyetem doktorjelöltje beszélt kérdésünkre.

A gazdasági kapcsok tehát továbbra is rendkívül erősek, még olyan szektorokban is, melyeket Amerika külön próbál sújtani. Példa erre a chipgyártás, amire az Egyesült Államok nagyon erős szankciókat vetett ki, később, részben épp az amerikai cégek nyomására azonban rengeteg exportengedélyt adtak ki a szankcionált cégek számára is – tette hozzá Mészáros Tamás.

Miközben politikailag chipipari blokádról hallani, addig az amerikai export Kínába – a chipek terén – nagyon jelentősen nőtt.

Úgyhogy egyelőre nem látszik, hogy valójában a gazdasági kapcsolatokhoz elértek volna a mélyebb politikai feszültségek.

Mindez a két világrendszer egymásrautaltságából fakad – értékelt Mészáros Tamás, aki szerint a 21. század már nem az országok közötti gazdasági kapcsolatokról szól; a nemzetközi termelés, a nemzetközi pénzügyek és a tudás létrejötte mint olyan nagy, globális hálózatokban termelődik, amik sok-sok országot kötnek össze, Kínától Németországon és Japán át Amerikáig, Magyarországot is, és

ezeket a hálózatokat jóval nehezebb állami eszközökkel befolyásolni,

így aztán jóval nagyobb kihívást jelent az amerikai, de akár a kínai külpolitika számára is, hogy érvényesítse az erejét és érdekeit – magyarázta.

A magyar ráhatás legfeljebb közvetett

Ami Magyarországot illeti, Mészáros Tamás szerint hazánk számára különösen súlyos kihívást okoz az amerikai–kínai konfliktus, miután Magyarország pont, hogy jellemzően a nemzetközi termelési láncokon keresztül kapcsolódik a világgazdasághoz. Megjegyezte, az IMF adatai szerint hazánké az egyik leginkább a nemzetközi termelési láncoktól függő gazdaság a világon, amiből az következik, hogy ha az Egyesült Államok és Kína megpróbálják szétcincálni ezeket a láncokat, az hatással lehet Magyarországra is. Ráadásul a magyar kül- vagy belpolitika ráhatása az egész rivalizálásra legfeljebb közvetett – fűzte hozzá a Keio Egyetem doktorjelöltje.