A hétfői új helyszínek között van a japán Amami-Osima-szigeten, a Tokunosima-szigeten, az Okinava-sziget északi részén és az Iriomote-szigeten elhelyezkedő mintegy 43 ezer hektárnyi szubtrópusi esőerdő. A terület teljesen lakatlan, biodiverzitása kiemelkedő, az itt élő fajok jelentős százaléka globálisan kihalástól fenyegetett. Itt él például a veszélyeztetett amami nyúl (Pentalagus furnessi) és a hosszú szőrű Rjúkjú-patkány (Diplothrix legata). Ezek olyan ősi fajokat képviselnek, melyeknek sehol a világon nincsenek élő rokonai.

Felkerült a listára a koreai getbol, vagyis árapály-terület a Sárga-tenger keleti részén, a Koreai Köztársaság délnyugati és déli partjainál (nyitóképünkön). Négy régióból áll, ezek a Szocshon Getbol, Gocshang Getbol, Shinan Getbol és a Bosong-Suncshon Getbol. Összetett geológiai, oceanográfiai és klimatológiai adottságai változatos üledékrendszert alkotnak. A területen 2150 állat- és növényfaj él, köztük 22 globálisan veszélyeztetett, vagy sérülékeny.

Az UNESCO-listára került a thaiföldi Keng Kracsan erdőkomplexum a Tenasserim-hegység mentén. Az örökzöld és lombhullató fafajokat is magába foglaló területen számos itt honos és globálisan veszélyeztetett növényfaj él, emellett gazdag a madárvilága is és nyolc veszélyeztetett madárfaj otthona. De itt él a súlyosan veszélyeztetett sziámi krokodil (Crocodylus siamensis), a veszélyeztetett ázsiai vadkutya, más néven dól (Cuon alpinus), a banteng (Bos javanicus), az ázsiai elefánt (Elephas maximus), a sárgafejű teknős (Indotestudo elongata), a barna teknős (Manouria emys) és nyolc macskafaj is.

A negyedik természeti helyszín a grúziai Kolkhik (Colchic) esőerdő és vizes élőhely, mely 90 kilométer hosszan húzódik a Fekete-tenger meleg és szélsőségesen nedves keleti partjánál. Ökoszisztémái a tengerszinttől több mint 2500 méteres magasságra nyúlnak fel. Élővilága rendkívül változatos, mintegy 1100 növényfaj (44 veszélyeztetett), csaknem 500 gerinces és nagyszámú gerinctelen faj él itt.

A négy kulturális helyszín között van a Törökországban megtalálható Arslantepe-domb, mely egy 30 méter magas úgynevezett tell, vagyis ősi várost rejtő törmelékhalom, településdomb. Az itt végzett feltárások régészeti bizonyítékokat szolgáltattak arról, hogy a terület legalább az időszámítás előtti 6. évezredtől egészen a római birodalom idejéig lakott volt.

A világörökségek listáján már 1996 óra szereplő holland védművonal, az Amszterdam körül 135 kilométer hosszan gyűrű alakban kiépített erődrendszer egy újabb területét emelték be az UNESCO listájára.

A negyedik kulturális helyszín a Belgiumhoz és Hollandiához is tartozó úgynevezett "Jóakarat kolóniák". A helyszín négy települést foglal magában: egy belgiumi és három hollandiai kolóniát. Ezek együttesen egy 19. századi társadalmi reformkísérletről tanúskodnak, amely a városi szegénység enyhítésére tett kísérletet a távoli helyeken létrehozott mezőgazdasági kolóniák révén.

A világörökség részévé nyilvánította kedden az aranybányászatáról híres erdélyi Verespatakot és környékét is az UNESCO Világörökség Bizottsága. A döntést azonnal üdvözölte közösségi oldalán Klaus Iohannis román államfő. Úgy vélte: Verespataknak a hatóságok és a szakértők összehangolt erőfeszítései révén a helyi örökség bemutatásának és a bányavidék fenntartható fejlődésének a példájává kell válnia. A helyi polgármester szerint viszont előnytelen a döntés. A világörökségi státusz azoknak kedvez, akik ellenzik az aranybányászat újraindítását a térségben.