Új vizsgálatot indítottak az 1994-es balti-tengeri kompszerencsétlenség ügyében - számolt be a dpa német hírügynökség.

A Tallinnból Stockholmba tartó, Estonia nevű észt motoros komphajó 1994. szeptember 28-ára virradóra süllyedt el a finn partoktól körülbelül száz kilométerre. A fedélzeten tartózkodó 989 emberből mindössze 137-en élték túl a balesetet, 852-en meghaltak. A második világháború vége óta ez volt a legsúlyosabb európai hajószerencsétlenség.

Svéd és észt hajók pénteken megközelítették a baleset helyszínét, és elkezdték az előzetes vizsgálatokat. A kutatás július 18-ig tart. A svéd baleseti nyomozóbizottság elmondta, hogy a svéd Electra af Asko és az észt Eva 316 nevű hajó tartózkodik a katasztrófa helyszínén. A kutatók többsugaras szonárt és kamerával felszerelt robotot használnak a tengerfenék és az Estonia roncsának felderítésére. A szerencsétlenül járt komp csaknem 80 méter mélyen fekszik hullámsírjában.

A kutatást a stockholmi egyetem munkatársai is segítik. A megszerzett adatok feldolgozása hónapokig is eltarthat. Jövő tavasszal még kiterjedtebb vizsgálatok várhatóak.

A tenger alatti munkák megkezdése előtt finn, svéd, észt és lett püspökök emlékmisét tartottak az észt parti őrség egyik hajóján.

Az Estonia katasztrófájának okát máig nem tudták kétséget kizáróan megállapítani. A balesetet vizsgáló bizottság hivatalos jelentésében az szerepelt, hogy a komphajó azért süllyedt el, mert a viharban leszakadt a hajóorr, és víz tódult a hajótestbe.

Az egyik szakvélemény szerint a német gyártású hajó orrkapuját nem megfelelő anyagból és szerkezettel építették, a másik szerint a kapitány a vad hullámokban sem csökkentette a sebességet, a harmadik szerint pedig amiatt történhetett meg a tragédia, mert a hajó nem volt kifogástalan állapotban.

Tucatjával születtek olyan feltételezések is, miszerint a hajón hadianyagot szállító járművek voltak, netán egyéb titkos haditechnika is, s egyikük felrobbanásakor törhetett be az orrkapu.

Mások robbantásos merényletet tételeztek fel a hajóorrban.

Szakértők szerint mindenképpen furcsa, hogy a hajó végül is a farával előre süllyedt a tengerbe, holott az orra sérült meg. Van olyan feltételezés is, miszerint a vízvonal alatti fedélzeten robbant fel valami, és ott is víz ömlött a hajó farába. Az orrkapu elvesztése ugyanis önmagában még nem elegendő magyarázat a süllyedésre. Kiemelt maradványán találtak ugyan kifogásolható szerkezeti hibákat, de nem olyanokat, amelyek miatt le kellett volna válnia.