Matteo Salvini május végén jelentette be, hogy „új jobboldalt” kíván alakítani az Európai Parlamentben jelenleg szétforgácsoltan elhelyezkedő politikai pártokból és frakciókból, és hogy ebben központi szerepet szán a jelenleg még az európai konzervatívok soraiban ülő lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság EP-képviselőinek, valamint a Néppárttól elköszönő fideszes EP-delegációnak.

A volt olasz miniszterelnök-helyettes kampánya távolról sem állt előzmény nélkül, áprilisban Budapesten személyesen is egyeztetett Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki magyar és lengyel kormányfővel, és a téma már akkor is a leendő „új jobboldal” szervezése volt, miközben ez utóbbiak szintén kiterjedt kapcsolatépítést folytattak a különböző jobboldali pártok irányában.

Az ugyanakkor Salvini május végi bejelentése idején is azonnal találgatások tárgya volt, hogy

mi lehetne egy új pártszövetség szervezeti platformja.

Elviekben szóba jöhet egy teljesen új frakció megalakítása a korábbiakból önként kiváló pártok részvételével, de láthatóan Salvini inkább arra hajlott, hogy mindenki az Identitás és Demokrácia-csoporthoz csatlakozzon, míg elviekben az is felmerült – főként a már amúgy is ott lévő lengyel képviselők forszírozták –, hogy éppenséggel az Európai Konzervatívok legyen az új gyülekező hely.

Salvini után szerda este láthatóan ez utóbbinak elnöke, Giorgia Meloni lépett ackióba, midőn külön-küön találkozott az ECR-es lengyel, a néppárti szlovén és az éppen független magyar kománypárt vezetőjével, illetve az adott kormányok miniszterelnökeivel (Mateusz Morawieckivel, Janez Janšával és Orbán Viktorral). Az utóbbival munkavacsora keretében (a hivatalos magyar kormányzati kommunikáció ezzel magyarázta, hogy a magyar kormányfő kihagyta münheni magyar Eb-meccset).

Pillanatnyilag a 705 fős parlamentben ; a Fidesz kilépése után is – a legnagyobb frakciót 175 képviselővel az Európai Néppárt alkotja, a második a középbal Szocialisták és Demokraták 145 fős pártcsoportja, a harmadik pedig a 97 képviselőt számláló liberális frakció (Európai Megújulás). A Salvini-féle ID-nek 72 képviselője van, a Meloni-féle ECR-nek e héttől már 64 (éppen most ült át két olasz képviselő a néppárti frakcióból).

A Fidesz 11 képviselője egyiknek vagy másiknak a létszámát növelheti. A jobboldali ECR és az ID esetleges összefonódása viszont, kiegészülve a Fidesz átpártoló csoportjával, együttesen már 147 képviselőt foglalna magában, feltéve, hogy a két összeolvadó pártcsoport valamennyi tagpártja és képviselője részt vesz ebben.

Valójában

a ki kihez csatlakozzon – és még inkább: kit hagyjon ki – kérdés akár központi tényezővé is válhat.

Példaként szokták említeni az élesen oroszellenes politikát folytató – ma a konzervatív frakcióhoz tartozó – lengyel Jog és Igazságosság párt képviselőit és az Identitás soraihoz tartozó, szoros oroszországi kapcsolatokat ápoló Le Pen-féle francia Nemzeti Tömörülés közötti nézeteltérést.

Másfelől viszont Salvini Ligája – amely a maga 27 képviselőjével a legnagyobb olasz pártdelegációt alkotja az Európai Parlamentben – aligha fog betagozódni az olasz belpolitikában riválisnak számító Olasz Testvérek elnökének, Meloninak vezetésével működő konzervatív EP-pártcsoportba.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Sergio Berlusconi éppen a héten jelentette be, hogy kezdeményezné az általa alapított Hajrá Olaszország és a Salvini-féle Liga összeolvadását, ami azért hozna további színt a képhez, mert Berlusconiék jelenleg a Néppártban ülnek.

A kép teljességéhez tartozik, bárhogyan is alakul a jobboldali pártok és frakciók szövetkezése, pusztán a parlamenti számokat tekintve, az EP-ben jelenleg élen álló három középpárt (néppártiak, szocialisták és liberálisok frakciói) a jobboldal egyesülése után is, továbbra is 417 fős masszív többséggel bír majd. Ráadásul eddigi tapasztalatok szerint ehhez időről időre meg tudják nyerni – például jogállamisági témában – a zöldek 73 fős csoportját is, ez pedig már a viszonylag ritkán alkalmazott kétharmados többséghez is elég.