A brexitfolyamat követésére és a felmerülő problémák kezelésére hivatott EU-brit „Partnerségi Tanács” a teljes körűvé vált december 31-i brit kilépés óta most ülésezik először, még hozzá mindjárt a küldöttségek személyes részvételével, Londonban.

Megfigyelők sokatmondó körülményként utalnak arra, hogy az ülést megelőző napokban mindkét fél részről harcias nyilatkozatok hangzottak el, mindkettőjük részéről az „így nem mehetnek tovább a dolgok” konklúzió jegyében, de ugyancsak mindkét oldalon a másik féltől várva nagyobb rugalmasságot, illetve „érdemibb együttműködést”.

Akár kenyértörés is lehet a dologból, vélték brit lapok és az EU-ügyekkel foglalkozó brüsszeli média egyaránt,

felváltva idézve Maroš Šefčovič Brexit-kérdésért felelős európai bizottsági alelnök és David Frost brit „Brexit-ügyi miniszter” napok tett kijelentéseit. A brüsszeli Politico egyenesen odáig ment, hogy még azokat a lehetséges büntető intézkedéseket is számba vette, amelyeket az európai uniós oldal bevethet, ha valóban érdemi haladás nélkül zárul a „Partnerségi Tanács” ülése.

A központi problémát a Brexit-megállapodáshoz utolsó percben csatolt „északír-jegyzőkönyv” végrehajtása jelenti, aminek érdemi teljesítését egyfelől a brit kormány – EU-beleegyezés nélkül, egyoldalúan – ugyan elhalasztotta félévvel, másfelől viszont tényleges beélesítés nélkül is mind érezhetőbb zavarokat kezdett okozni Észak-Írország brit áruellátásában.

Cserébe a brit koronához lojális északír unionisták egyenesen a jegyzőkönyv azonnali törlésétől tesznek függővé minden további konstruktív lépést. A tartományban a tavasszal több napos utcai tüntetések, zavargások voltak, Arlene Foster tartományi első minisztert saját pártjának tagjai lemondásra kényszerítették, a látszólag feloszlott hajdani félkatonai északír szervezetek nevében pedig mindenféle „figyelmeztető” nyilatkozatok kezdtek napvilágot látni.

Frost mindezt a hétvégi Financial Timesban saját név alatt megjelent nagyívű cikkben részletesen ki is fejtette. Kormánya nevében önkritikusan

elismerte, hogy Londonban úgymond „alábecsülték” a jegyzőkönyvnek az árumozgásra gyakorolt hatását,

ugyanakkor élesen kikelt az EU szerinte mindezekkel szemben tanúsított úgymond szélsőségesen merev, legalista, „mindent, vagy semmit” képviselő megközelítése ellen, és rugalmasabb, „barátok közötti kapcsolathoz” méltóbb ügykezelést szorgalmazott Brüsszeltől, ha nem is jegyzőkönyv „törlését”, de „alapos újraértelmezését” tartva szükségesnek.

Frost tehát láthatóan elsősorban az utóbbi kapcsán vár haladást a szerdai találkozótól, míg Šefčovič a jegyzőkönyv érdemi végrehajtásának EU részről április óta kifogásolt egyoldalú brit halasztását – és ezzel de facto a szerződés végrehajtásának megsértését – készül majd tárgyalópartnerének felróni, mielőbbi orvoslást sürgetve a kialakult helyzetre.

A kialakult légkörre jellemző, hogy még a mindig közvetíteni igyekvő londoni EU-nagykövet, a portugál João Vale de Almeida is úgy nyilatkozott a hétvégén a londoni „Times Rádiónak”, hogy

„sürgetően szükséges volna a bizalom minimális szintjének a helyreállítására”.

Frost úgy fogalmazott említett hétvégi Financial Times-béli cikkében, hogya jegyzőkönyv elfogadásakor brit részről egy „kényes egyensúly” kialakulásában bíztak a nagypénteki északír békemegállapodás megőrzése (tehát az ír-északír határon való szabad átkelés fenntartása), valamint az északír tartomány és Nagy-Britannia többi része közötti „minimális” ellenőrzés megteremtése között.

Valójában az „egyensúly” nem alakult ki - ismerte el a brit miniszter, és utalt arra, hogy, brit kereskedők sora leállt az észak-írországi szállítmányokkal, mert terhesnek érezték a továbbra az EU egységes piacának rendtartása alá eső északír adminisztrációnak való megfelelést – például élelmiszerbiztonsági, növény- és állategészségügyi igazolások kapcsán, amelyeknél a brit norma tehát mostantól eltér az európai unióstól -, miként sok más területen is hirtelen gondokat kezd okozni az eltérés. Brit gyártású gyógyszerek forgalmazása például csak akkor lehetséges Észak-Írországban, ha azok rendelkeznek az EU gyógyszerügynökségének az engedélyével is. És a példák sora még hosszú.

Brit lapjelentések megjegyzik, hogy mindezen következmények igazából előre láthatóak voltak, és

utalnak 2019-es brit kormányzati belső – de kiszivárgott – dokumentumokra, amelyekben ugyanezeket már akkor előre jelezték.

Frost mindenesetre most azzal érvel, hogy a brit jó szándék szerinte aligha kérdőjelezhető meg akkor, amikor egy kormány még abba is beleegyezett, a felügyelete és felelőssége alá tartozó ország valamely részében saját nemzeti szabályozásától eltérő piacszabályok alapján történjen az áruk mozgása és értékesítése, miközben ugyanez a kormány „jelentős összegeket” fordít arra, hogy az ide szállító kereskedők helyzetét, adatkezelését megkönnyítse.

Szerinte most az

Európai Unión lenne a sor, hogy a maga részéről is hasonló rugalmasságot, nyitottságot, „baráti megközelítést” demonstráljon,

például az állategészségügyi szabványok kölcsönös elismerésével.

EU-részről erre mondják azt, hogy London voltaképpen a brit szabályozási önállóság hangsúlyozott megőrzése mellett próbál apró lépéseken keresztül minél akadálymentesebb hozzáférést szerezni az európai uniós piachoz is, (mert hiszen mostantól Észak-Írország, és persze még inkább a vele nyitott határral közvetlenül szomszédos Ír Köztársaság ennek a része).

Minderről írta azt a Financial Times keddi szerkesztőségi cikke, hogy az egész úgymond „a johnsoni politizálás tipikus esete: mindig csak annyit megoldani, amennyi pillanatnyilag a legsürgetőbb, aztán a várható komplikációkkal akkor foglalkozni, amikor előjönnek”. Tavaly decemberben a megállapodás - kilépési határidő előtti - megszületése volt a fontos. Akkor jól jött a jegyzőkönyv, még ha ez az északírek kárára született is. A végrehajtási szakasznál aztán előjött az utóbbi is, e körül folyik a toporgás ma.

Amihez még annyit tettek hozzá, hogy a jelen esetben az ügyhöz minden jel szerint az éppen a héten Londonba is ellátogató amerikai elnöknek is lesz majd egy-két szava. Joe Bidenről tudható, hogy már a Brexit erőltetését sem nézte jó szemmel, az északír béke szavatolását pedig kifejezetten amerikai szívügynek tekinti, már csak azért is, mert az 1998-as Nagypénteki Megállapodás egyik védnöke az Egyesült Államok kormánya volt.

Éppen ezért, a brit sajtó arra számít, hogy midőn Biden, és Boris Johnson, a cornwalli G7-csúcs előtt négyszemközt is találkoznak, az amerikai elnök nem fogja elmulasztani hangsúlyozni, hogy elvárja a brit kormányfőtől az északír béke további szavatolását. Enélkül – véli a Financial Times – akár még a brit kormánykörökben annyira remélt brit-amerikai kereskedelmi megállapodás mielőbbi tető alá hozása is kétségessé válhat.