Az EU két társ-döntéshozójának politikai csatája kezdettől fogva nem az igazolás létéről, vagy lehetséges tartalmáról szólt, ez ugyanis már eldőlt a hónap elején, hanem hogy mi következhet majdani kártya alkalmazásából. Az EP az általa értelmezett állampolgár-barátibb megközelítést képviselte, a tagországok a nemzeti hatóságok döntéshozási szabadságát és nem utolsó sorban a költségvetési tereket tartották szem elől.

A tét nem annyira a leendő tanúsítvány léte, hanem az volt, hogy mindennek használata egységes és számonkérhető közösségi jogszabályon fog-e alapulni, vagy a tagállamok önkéntes együttműködésén.

Az EP tárgyalási mandátuma – amit május közepén fogadott el az EU parlamentjének plenáris ülése –

eredetileg az uniós állampolgárok közötti formális diszkrimináció kizárását, és a hangsúlyozott adatvédelmet tekintette prioritásnak.

Abból indultak ki, hogy még nyárra is sokan lehetnek olyanok, akik nem részesültek oltásban, akár egészségügyi okok miatt, akár koruknál fogva, netán adminisztrációs lassúság okán. Ez azonban többnyire önhibájukon kívül történik így, és mozgásszabadság jogát tőlük sem lehet megtagadni.

Éppen ezért az EP kiemelt törekvése az volt, hogy amíg mindenki számára nem biztosított az ingyenes oltottság, a teszthez mindenki ingyen, vagy nagyon méltányos áron hozzáférhessen. Az is fontos parlamenti elvárásnak minősült, hogy aki EU-tanúsítvánnyal bír, azzal szemben a továbbiakban az EU területén semmilyen újabb eljárást, karantén-intézkedést, vagy hasonlót ne foganatosíthassanak.

Az EU-tanácsi megközelítés ezek többségét az adott formában kezdettől fogva kizárta.

A tagállami oldal mindenekelőtt a nemzeti döntéshozási szuverenitásból indult ki,

így nem akarták megvonni a nemzeti egészségügyi hatóságok jogát, hogy indokolt esetben – akár egy újabb variáns tömegessé válása miatt – további korlátozó (ellenőrző) intézkedéseket tehessenek

A tesztek ingyenessé tételénél elvi ellenvetésként merült fel, hogy az egészségügyi intézkedések nagy része nemzeti kompetenciába tartozik, így annak eldöntése is tagállami jogosítvány, hogy milyen feltételekkel biztosítanak tesztlehetőséget polgáraiknak. A kormányok pedig láthatóan nem akartak – különösen nem EU-jogszabályi kötelezettségként – plusz kiadásokat magukra vállalni.

Kedden több mint hatórás sikertelen alkudozás után álltak fel az asztaltól, minekutána

a csütörtöki fordulóra tagállami részről már előzetesen úgy tekintettek, mint a lehetséges utolsó próbálkozásra.

Ezt követően – ha az újabb vita is megállapodás nélkül zárult volna – a portugál féléves elnökség kész lett volna a lezáratlan dossziét az EU-huszonhetek állam- és kormányfőinek jövő heti csúcstalálkozója elé terjeszteni.

Az általános várakozás az volt, hogy az állam- és kormányfők tanácskozó testülete (az Európai Tanács) ez esetben közvetlen ajánlást fogalmazott volna meg a leendő igazolvány egységesnek szánt paramétereiről, amiket a huszonhét kormány immár közös jogszabályi alap nélkül, önkéntes együttműködés alapján vett volna át, és vágtak volna bele a közös igazolvány egyidejű bevezetésébe.

Az EP-küldöttségnek mindezek fényében abban a dilemmában kellett döntenie, hogy mivel veszít (vagy nyer) többet.

Ha politikai zajt csapnak amiatt, hogy jogszabályi alap, közösségi parlamenti demokratikus kontroll és jóváhagyás nélkül kezdenek el használni egy közösségi eszközt, vagy ha megmarad a közösségi és szabályrendszeren belül minden, de csökken az elvárható alkalmazási jogosítványok köre.

Ki és mennyit fizet a tesztelésért?

A keddi találkozón a parlamenti oldal annyit engedett, hogy nem vitatták tovább a tagállami jogot esetleges korlátozó intézkedések elrendelésére – adott esetben tehát közösségi tanúsítvánnyal utazókkal szemben is –, de szerettek volna mindehhez jogszabályban lefektetett feltételrendszert rögzíteni. Ami az ingyenes tesztet illeti, EP-részről beletörődtek, hogy fennmarad a tagállami díjazás ezek elvégzéséhez, de harcot kezdtek azért, hogy a díjazási mérték csökkentésére hozzanak létre közösségi szintű kompenzációs alapot.

A csütörtöki találkozón már innen indultak, és végül egyfelől befejezett tény maradt, hogy a tagállamok joga formálisan nem kérdőjeleződött meg esetleges korlátozások elrendelésére, másfelől viszont elvi – de nem jogszabályi – kötelezettségvállalás született a részükről, hogy ilyen intézkedéshez csakis a lakosság egészségét veszélyeztető rendkívüli körülmények felmerülése esetén folyamodnak.

Ami az „elérhető árú tesztkészítésre” vonatkozó parlamenti elvárást illeti, az egyeztetésben harmadik intézményi félként mindvégig résztvevő

Európai Bizottság oldotta fel valamennyire a patthelyzetet azzal, hogy felajánlotta: 100 millió eurós keretet különítenek el a tagállamokon belüli tesztvásárlások támogatására.

Ezt különösen olyan társadalmi csoportok esetében készülnek majd alkalmazni, amelynek tagjai munkájuk részeként rendszeres határátlépésre kényszerülnek.

Jöhet még egy csavar

A csütörtöki megállapodás az uniós intézmények küldöttségei között még nem jelenti a megcélzott jogszabály formális elfogadását. A most véglegesített verzióval mind a parlamenti delegáció, mind pedig az EU-tanács féléves portugál elnöksége vissza kell hogy térjen saját megbízóihoz, azaz az EP plenárisához, illetve a tagországok nagyköveti tanácsához. Csak ha ezeken a fórumokon is jóváhagyást nyer a véglegesnek szánt forma, akkor kerülhet sor a formalizálásra (az EU miniszteri tanácsi véglegesítésre és a közösségi hivatalos közlönyben a megjelentetésre).

Megfigyelők

nem tartják teljesen kizártnak, hogy az EP plenárisán, a végszavazás vitájában a többségi vélemény esetleg elhatárolódik majd a tárgyalóküldöttségük engedményeitől,

és adott formájában leszavazzák a most véglegesített jogszabály-tervezetet. Ez ellen szólhat ugyanakkor, hogy így lehetetlenné válna a nyári utazások szezonjára széles körben várt közösségi szintű tanúsítvány bevezetése, és eléggé valószínűtlennek tűnik egy ilyen népszerűtlen lépés parlamenti bevállalása – mutatnak rá elemzők.

Mostani szándékok szerint a jogszabály hatályossá válásának dátuma amúgy 2021. július 1.

Az ekkortól jogszabállyal is alátámasztott közösségi oltási tanúsítvány – amelynek QR-kódja digitális és papíron nyomtatott formában egyaránt kiváltható lesz – a hordozó személy oltottságáról vagy korábbi tesztvizsgálatának eredményéről, illetve, ha volt ilyen, fertőzöttségből történt felépüléséről közöl majd információkat.

Próbajelleggel, az erre önként vállalkozó tagországok egy szűkebb körében, június folyamán már megkezdik majd a leendő okmány tesztelését.