Gőzerővel folyik az EU történetében példátlan, a koronavírus okozta gazdasági károk kompenzálására elhatározott 750 milliárd eurós helyreállítási alap előkészítése, ezúttal a felhasználási szabályok és feltételek vonatkozásában. A csaknem fele részben térítésmentes támogatásként, egyébként pedig kedvezményes kamatozású, hosszú távú hitelként felhasználható pénzügyi keret közösségi és tagállami kezelése láthatóan komoly kihívás elé állítja az uniós intézményeket és a tagországi hatóságokat.
Mindez abból is kiderül, hogy az első európai bizottsági vélemények szerint
az eddig megküldött nemzeti tervek – köztük a magyar is – szinte valamennyi esetben pontosításra, részletezésre, és nem utolsó sorban egyértelműbb ellenőrzési rendszerek kidolgozására
szorulnak.
A leendő források elérésének egyik előfeltétele, hogy a tagországoknak nemzeti reformtervben kell közölniük, pontosan mire is fordítanák a rájuk eső részt. Ennek elfogadása egyaránt múlik majd európai bizottsági véleményezésen és a tagországok tárcavezetőiből álló EU-pénzügyminiszteri tanács egyetértésén. (Magyarország a térítésmentes támogatásból 2018-as áron összesen 7,8 milliárd euróval részesülhet, míg a rendelkezésre álló kedvezményes hitelkeret 10 milliárd euró lesz).
Az új alap elfogadásakor alapelvnek ismerték el, hogy az nem egyszerűen csak a válság okozta gazdasági károkat lesz hivatott kompenzálni, hanem közben több fontos ráfordítási prioritást is szolgálnia kell. Így az egyes országok által lehívható pénzek több mint felét klímavédelmi és általában „zöldesítő”, valamint digitalizációs célokra szabad majd csak fordítani (ez előbbire a teljes boríték 37, az utóbbira 20 százaléka jut).
Általában is, a kármentést célzó költekezésnek alapvetően hat európai uniós politikai prioritást kell egyúttal szolgálnia – ezek közül az első kettő az említett klímavédelem (és nem mellesleg a biológiai sokféleség elősegítése), valamint a digitális átállás –, így a listán van például a gazdasági kohézió és a versenyképesség támogatása, a szociális és területi kohézió erősítése, vagy például a főként oktatásra, képzésre összpontosító úgynevezett „új generációs projektek” finanszírozása is.
Valdis Dombrovskis európai bizottsági alelnök az eddig Brüsszelbe eljuttatott reformtervek kapcsán jelezte a hét elején, hogy benyomások szerint
„erősíteni kell még a tervek reformjellegét”,
jobban kell kapcsolódniuk közösségi program célokhoz, és ennyiből sok esetben még „további munkát igényelnek”. Egyúttal hangsúlyozta, hogy hasonló elvárásokkal tekintenek a többi tagállam ezután érkező beterjesztései elé is.
Hasonlóképpen kiemelt elvárás, hogy a nemzeti feltételrendszer meggyőzően alkalmas legyen az esetleges érdekkonfliktusok, netán csalások, sikkasztások megelőzésére, ilyen esetek kiszűrésére, a szükséges korrekciók elvégzésére.
Az utóbbi szempontok érvényesülését amúgy nem bízzák kizárólagosan nemzeti hatóságok felügyeletére. Az alap felállításakor az északi „fukarok” (nettó befizető tagországok, élükön Hollandiával) egyik fontos követelése volt, hogy a tagállami pénzügyminisztériumok és nemzeti bankok delegáltjaiból álló EU Gazdasági Pénzügyi Bizottság évente kétszer közvetlenül is ellenőrizhesse a nemzeti pénzfelhasználások módját.
Ha akár csak egyetlen tagország is kétségének ad hangot valamely tagtársnál tapasztalt forráskezelés kapcsán, a folyósítás felfüggeszthető,
és a kérdéses helyzetet kivizsgálják (ezt nevezik brüsszeli bennfentes körökben „holland vészféknek” a helyreállítási alap felhasználásában).
A nemzeti tervek leadásának formális határideje április, de a bizottság egyeztetést folytat a tagországokkal, hogy február végéig mindenhonnan megkaphassák az anyagokat. Ezt követően a brüsszeli testület két hónapon belül elvégzi a véleményezés, egyeztetés, kiigazítás teendőit, majd immár bizottsági ajánlással a tagországok pénzügyminiszteri tanácsa elé kerül valamennyi terv, ahol várhatóan május-június folyamán valamennyit véglegesítik.
Ha ezzel párhuzamosan valamennyi tagországban lezárul az uniós alapszerződés szükséges módosításának a ratifikálása is – az alap felállításához elengedhetetlenné vált a tagállami költségvetési befizetési plafon megemelése a GNI 2 százalékos szintjéig –, akkor brüsszeli remények szerint talán már az idei első félév végén megkezdődhet a teljes alap 13 százalékát kitevő előlegek folyósítása is.