A napokban megjelent legújabb, 2014-es Világ Békemutató szerint 2008-hoz képest 51 országban javult, de 111 országban romlott a béke helyzete. Így összességében a világ 4 százalékkal kevésbé békés hely, mint 2008-ban, a mutató első megjelenésekor volt. Ez némi javulás a 2013-as Világ Békemutatóhoz képest, amely 5 százalékos romlást jelzett 2008-hoz viszonyítva. A világ legbékésebb helye Európa, a világ első húsz legbékésebb országa közül 14 Európában van. (A világranglistán Magyarország előbbre lépett: a 21-ik helyre a 2013-as 22-ik helyről).

A Világ Békemutató a Killilea által elnökölt Gazdaság- és Békekutató Intézet (Instutite for Economics and Peace) gondozásában, a brit Economist Intelligence Unit - a The Economist című gazdasági hetilapot kiadó csoport gazdaságkutató intézete -, az ENSZ és számos más nemzetközi szervezet együttműködésével jelenik meg minden évben 2008 óta.

A világban felmért 162 országot egységes mércék alapján rangsorolják. Öt mérőszám a zajló külső és belső konfliktusokat vizsgálja főleg az összecsapások és a halottak száma alapján, tíz mérőszám a társadalmi és szociális biztonságot elemzi egyebek közt a menekültek, hontalanok száma, a terrorcselekmények, a gyilkosságok és a börtönök létszáma alapján, és végül hét mérőszám a katonai kiadásokat, a fegyveres erők létszámát, a fegyverkereskedelmet, a polgári személyek fegyverhez való jutásának nehézségét vagy könnyűségét összesíti.

A most megjelent felmérés szerint az erőszak feltartóztatásának, illetve következményei kezelésének költsége tavaly 9,8 ezer milliárd dollár volt, a 2012-ben elpazarolt 9,46 ezer milliárd dollár után. Ez a világ GDP értékének több mint 11 százalékával egyenértékű évente. A külső és belső erőszak elleni költségből a legtöbb természetesen az Egyesült Államokra jut: ez irányú terhe - évente mintegy 2,2 ezer milliárd dollár - a világköltségnek több mint az ötöde. Ez körülbelül annyi, mint Nagy-Britannia teljes gazdaságának mérete.

Meglehet, a történelem, amint Marx mondta, osztályharcok története, de a mindennapi gyakorlatban helytállónak látszik Allen Bennett brit színmű- és forgatókönyvíró aforizmája is: "A történelem nem más, mint egyik disznóság a másik után". Valahányszor a világgazdaság életjeleket mutat, mindig történik valami: arab tavasz, Ukrajna, legújabban az iraki polgárháború, amely miatt a kőolaj ára közel egyévi csúcsokat döntöget.

Bajok ráadásul nem csak a fejlődő országokból származnak. Az amerikai kormányzat a költségvetési viták miatt az utóbbi években kétszer is leállt az ország fizetőképességét veszélyeztetve. A szélsőséges pártokra leadott protesztszavazatok szaporodnak szerte Európában. Egy másik kutatás szerint, amelyet a Citigroup bankcsoport végzett el, a tömegtüntetések, a választások, a kormánybukások és hasonlók száma az utóbbi három évben 54 százalékkal nőtt az előző évtizedhez képest.

A számos ok közül ez is az egyik, amiért a tőke újabban kerüli a reálgazdaságot, és inkább a tőzsdéken keres megtérülést. Hogyisne, amikor a reálgazdaságban nagy a kockázat, hogy a befektetés, a beruházás egyszerűen pocsékba megy.

Miközben a földgolyó egyre barátságtalanabb és veszélyesebb hely, és a gazdasági növekedés is világszerte lassúbbnak ígérkezik a vártnál - legutóbb a Világbank csökkentette előrejelzését a világgazdaság idei növekedésére 2,8 százalékra az év elején jósolt 3,2 százalékról -, a tőzsdék szárnyalnak szerte a világon.

Lehet, hogy a világgazdaság jövője a virtuális világban van? Ezzel csak az a probléma, hogy mindenki nem mehet a tőzsdére, és egyszer csak minden központi bank el fogja zárni a pénzcsapot, amint az amerikai jegybankrendszer már zárja is.