A csehszlovák állam szövetségi vagyonát 1992-ben 475 milliárd koronában állapította meg a cseh-szlovák szakértői kormánybizottság. Az osztozkodásnál két alapelvet érvényesítettek: az első a területi elv volt, tehát a csehszlovák állami vagyont az az utódállam örökölte, amelynek területén ez a vagyon reálisan létezett; a második elvet pedig a lakosság száma jelentette, miszerint bizonyos vagyont 2:1 arányban osztottak el Csehország és Szlovákia között.

A szövetségi vagyon 95 százalékának elosztását 1994 őszéig sikerült tető alá hoznia az erre a célra létrehozott rendkívüli cseh-szlovák kormánybizottságnak.

Nehezebb diónak bizonyult és hosszú konfliktust okozott a Csehszlovák Állami Bank vagyonának az elosztása. A vita tárgyát Csehország 24,7 milliárd koronás kereslete jelentette Szlovákiával szemben, ezt a követelést azonban a pozsonyi kormány nem volt hajlandó elismerni. Ez a kereset abból keletkezett, hogy a bank vagyonának elosztásakor a megállapodás szerinti 2:1 arányban a Szlovák Nemzeti Bank több aktívumot mint passzívumot kapott. Másképpen fogalmazva: a szlovák fél több forrást használt fel, mint amennyit megtermelt.

Miután Pozsony ezt nem akarta elfogadni, a Cseh Nemzeti Bank visszatartotta a páncélszekrényeiben őrzött, de Szlovákiának járó kilenc tonna aranyat.

A problémát 1999 májusában a Magas Tátra-i találkozójukon Zeman és Dzurinda kormányfők oldották meg többféle cseh-szlovák pénzügyi tranzakció összekapcsolásával.

Nagyon bonyolult volt a korábbi közös vasúti társaság, a légitársaság, a diplomáciai képviseletek és számos szövetségi állami szerv és intézmény kettéosztása is.

Jan Strásky - az utolsó csehszlovák szövetségi kormányfő - szerint a legnagyobb gondot a hadsereg kettéosztása jelentette.

"Az utolsó szövetségi csehszlovák kormány legfontosabb feladata egyértelműen az addigi közös állam likvidálása volt. A helyzet nagyon drámai, s ugyanakkor nagyon bizarr volt" - nyilatkozta a cseh közszolgálati televízióban Strásky. Hangsúlyozta: minkét fél érdeme, hogy tekintettel a korabeli nemzetközi helyzetre is, mindent megtettek annak érdekében, hogy a válás békés legyen.

Elmondta: hosszú ideig nem volt világos, hogy milyen dátumra kellene időzíteni a szövetségi állam külföldön is hatalmas érdeklődéssel kísért kettéosztását. Szerinte a végleges időpontról Václav Klaus és Vladimír Meciar akkori cseh, illetve szlovák miniszterelnök 1992 augusztusi találkozóján született döntés. A cseh és a szlovák kormány küldöttségei a brünni Tugendhat villában tárgyaltak, majd Klaus és Meciar elvonultak a villa kertjébe, ahol mintegy másfél órás négyszemközti beszélgetésen számos vitás kérdést tisztáztak és lezártak.

Az évforduló kapcsán a cseh sajtóban felmerült az az igény, hogy szükséges lenne és ideje is lenne ennek a Klaus-Meciar beszélgetésnek a tartalmát és az ott született négyszemközti megállapodásokat minél részletesebben nyilvánosságra hozni.

A Lidové Noviny kutatásai szerint azonban a kerti beszélgetésről semmiféle feljegyzés nem készült, mert azon a két kormányfőn kívül senki sem vett részt.

Az 1918-ban létrehozott Csehszlovák Köztársaság 1992. december 31-én szűnt meg, s 1993 január elsejével megalakult az önálló cseh és szlovák állam. A két utódállami viszonyát ma semmiféle megoldatlan vagyoni probléma nem terheli.