Többszöri sikertelen próbálkozás nyomán a kút üzemeltetője, a BP és az amerikai hatóságok végül július 15-én jelentették be, hogy egy olajfogó sapka segítségével megfékezték a szivárgást. Ezalatt a különböző becslések szerint 397-715 millió liter nyersolaj került a tengerbe, de az olajtársaság ennek csak egynegyedét tudta összegyűjteni.

Pedig a tenger szintjén a BP hatalmas erőfeszítéseket tett a helyzet rendezésére: 411 helyen égette el az összegyűlt olajat vagy gázt, és több száz hajóval fölözte le a víz felszínén lebegő ragacsos folyadékot.

A kérdés már csak az, hogy mi lesz azzal az olajjal, amelyet nem sikerül kiszűrni az óceánból?

Erre többféle válasz adható: néhány szakértő úgy gondolja, hogy lenyelik a tengeri élőlények, a kevésbé optimisták pedig azt állítják, hogy a kőolaj akár az öböl mélyén is rekedhet.

Mindenesetre amióta nem folyik az olaj, a hatóságoknak nagyítóval kell keresniük az összegyűjtendő szennyeződést a víz felszínén. "Több százezer kisebb olajfolt oszlik el a víz tetején, egy hatalmas területen. Nagy kihívás megtalálni, hogy hol helyezkednek el" - magyarázza Thad Allen tengernagy, az amerikai kormány kijelölt megbízottja.

Ahogy közeledik az olajkatasztrófa elleni harc utolsó állomása - jövő héten várható a kút végleges lezárása -, Thad Allen már a jövőre gondol: a partokon keletkezett károk felmérésének aprólékos munkájára. Több, mint ezer kilométer hosszú szakaszon érte el a szennyeződés a tengerpartot.

S a partok megtisztítása mellett még ott van a mocsarakban megrekedt olaj kérdése is, ami egyes szakértők szerint kemény fejtörést okozhat. Ed Owens geológus, akit a BP a partok védelmének megszervezéséhez alkalmaz, nem ért egyet a vészmadarakkal. Szerinte a buja növényvilágot rejtő ingoványok néhány hónapon belül megbirkóznak a kőolajjal, mivel csak kis mennyiségű szennyeződés érte őket.