Az ENSZ jelentése szerint a városi gettók növekedése azzal jár, hogy több áldozatot szed a globális felmelegedés miatt gyakoribb extrém időjárás, illetve annak következményei, például az áradások.

A klímaváltozás növeli a katasztrófa miatti kockázat és a szegénység közötti összefüggést. Egyrészt növeli az időjárásból fakadó veszélyeket, másrészt mérsékli a szegény otthonok és közösségek ellenállási és újjáépítési képességét - fogalmaz a 200 oldalas tanulmány.

A szerzők nem találták fel a spanyolviaszt, mert a Katrina hurrikánnak különösen New Orleans szegényebb negyedeiben végzett pusztítása, vagy a Mianmarban több tízezer halottat követelő Nagris ciklon ékes példája volt annak, hogy a katasztrófák különösen a szegényebbeket sújtják. Ugyanakkor minden korábbinál jobban hangsúlyozták a globális felmelegedésnek a szegényekre gyakorolt hatását.

Az ENSZ becslései szerint 900 millió ember él olyan nyomornegyedekben, amelyeket veszélyeztetnek a ciklonok, a földrengések és árvizek, és ez a szám évente 25 millióval növekszik.

Ázsia a legveszélyeztetettebb

A szakértők által felállított egyik modell szerint a Fülöp-szigeteki Manila körzetében 19 millió embert önthet el egy esetleges szökőár. India, Kína és Ázsia más vidékei is potenciális helyszínei a megakatasztrófáknak.

A jelentést bemutató Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár elmondta, hogy tavaly 300 környezeti katasztrófa, összesen 180 milliárd dolláros kárt okozott világszerte.

A szerzők szerint nem lehet megállítani a nagyvárosokba irányuló migrációt, a helyi vezetők azonban dönthetnek arról, hogy javítják-e az életkörülményeket a szegénynegyedekben.