A hetvenes években a Brazíliát kormányzó tábornokok attól tartottak, hogy ha nem népesítik be nagyobb arányban Amazóniát, akkor egy külső hatalom teszi rá a kezét a hatalmas, érintetlen térségre, ezért arra ösztönözték a gazdálkodókat, hogy az Amazonas mentén telepedjenek le.

A buzdítás használt, egyre nagyobb területen irtották ki az esőerdőt, hogy legelőket vagy szántóföldeket alakítsanak ki a helyén. Közben azonban nagyot fordult a világ, Brazíliában megszűnt a katonai diktatúra, a környezetvédelem pedig egyre fontosabbá vált.

Ennek hatására a korábbinál sokkal szigorúbb törvényeket hoztak az esőerdők védelmében, ráadásul be is tartatják azokat, ami meglehetősen szokatlan a farmerek számára a korábbi évtizedek elnéző gyakorlata után.

Az egyik gazdálkodó arra panaszkodott, hogy korábban két elnök is meglátogatta, társaival együtt nemzeti hősnek, pionírnak tartották, most pedig egyedül a környezetvédelmi miniszter foglalkozik az ügyükkel, de ő is csak rendőröket küld, mintha gonosztevők lennének.

A szigorú fellépést indokolja, hogy az élelmiszerek és bioüzemanyagok iránti nagy kereslet a korábbinál is jövedelmezőbbé tette ezek előállítását, így hatalmas a csábítás az újabb ás újabb termőterületek meghódítására, ami csak az erdők kivágásával lehetséges.

Eltűnő fajok

A szövetségi kormány minden korábbinál fontosnak tartja az amazóniai esőerdők megvédését, ami kulcsfontosságú az éghajlatváltozás elleni küzdelem sikere szempontjából. Szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az évente a légkörbe kerülő szén ötöde a trópusi esőerdők kivágása-felégetése miatt szabadult fel.

A statisztikák szerint másodpercenként egy futballpálya nagyságú területről irtják ki az esőerdőt, ami évente majdnem akkora térséget jelent, mint Magyarország területének másfélszerese.

Ez nemcsak az éghajlatváltozás felgyorsulása miatt tragikus, hanem a fajgazdagság csökkenése miatt is: az esőerdőkben él a növény- és állatfajok fele - egy 4 négyzetkilométeres területen 1500 virág-, 750 fa-, 400 madár- és 150 pillangófaj.