Az FBI elnöke a letartóztatásokról szóló javaslatot 1950. július 7-én, 12 nappal a koreai háború kezdete után küldte meg jóváhagyásra Harry Truman elnök különleges nemzetbiztonsági tanácsadójának. Hoover azt tervezte, hogy a letartóztatottakat katonai táborokban gyűjti össze.

A letartóztatandók neve szerepelt azon a listán, amelyet Hoover éveken keresztül, folyamatosan állított össze. Azt kérte az elnöktől, függessze fel a habeas corpus elvének érvényességét - ez kimondja, hogy bírói elfogatóparancs nélkül senkit nem szabad megfosztani a személyes szabadságától. Ez az elv az angolszász jogrendbe 1679-ben került be, és az egyik meghatározó elv lett.

Hoover elképzelése azokból a hidegháborús dokumentumokból derült ki, amelyeknek a titkosítását a hétvégén oldották fel az Egyesült Államokban, s amelyek 1950 és 1955 közötti hírszerzési jelentéseken alapulnak.

Hoover elképzelése szerint minden lefogandónak joga lett volna a meghallgatásra - ezt egy bíró és két népi ülnök végezte volna. Hoover a tervet egy 1920-as razzia adta precedensre építette; akkor A. Mitchell Palmer főügyész utasítására a hatóságok - főként az FBI ügynökei - több ezer embert gyűjtöttek be azzal a váddal, hogy kommunisták, illetve radikálisok. A "veszélyes elemekről" azonban többször is készült lista.

A kongresszus egyébként 1950. szeptemberében elfogadta, Truman pedig aláírta azt a törvényt, amely lehetővé tette a "veszélyes radikálisok" fogva tartását arra az esetre, ha az elnök szükségállapotot hirdet - ezt Truman még az év decemberében meg is tette, miután Kína belépett a koreai háborúba.