Az 1956-os magyar forradalom témája bő teret kapott a londoni történész-konferencia műsorában.

A bevezető nagyelőadást Rainer M. János, a budapesti 1956-os Intézet igazgatója tartotta, ezután Schöpflin György professzor, az Európai Parlament tagja azt elemezte, hogy bukott, avagy sikeres forradalom volt-e Magyarországon ötven évvel ezelőtt.

Szintén kiemelhetjük Hollander Pál massachusetts-i egyetemi tanár előadását arról, hogy a leigázott népek miért vetették el morális okokból a rájuk kényszerített kommunista rendszert - mondta el az InfoRádió londoni tudósítója.

Rainer M. János azt mérte fel, részben új adatok alapján, hogy milyen mértékű gyakorlati ellenállás volt Magyarországon már a forradalom kialakulása előtt.

Tavaly Lengyelországban jelent meg kiadvány Budapestről, Prágából, Varsóból, Szófiából és Bukarestből összegyűjtött számadatokkal arról, hogy melyik országban hány politikai rab volt a börtönökben vagy fogolytáborokban.

Ebből az derült ki, hogy a népesség számához viszonyítva Magyarországon nem börtönöztek be kirívóan több politikai foglyot, mert nem volt sok szervezkedés és üzemi szabotázs, vagy egyéb aktív ellenállás.

Jóllehet a kivégzettek száma, a háborús bűnösökön felül, mintegy 500 volt. Viszont az elnyomó renddel szembeni általános ellenérzés vezetett végül a forradalom kirobbanásához.

Hollander Pál professzor az elégedetlenség alapvető, tehát a diktatúrában és a gazdasági leromlásban rejlő okain túl azt elemezte, hogy morálisan mi fokozta a rendszer iránti gyűlöletet és megvetést.

A kommunista párt életszínvonal emelkedést, néphatalmat, társadalmi egyenlőséget ígért, de ebből édeskeveset váltott valóra, miközben a "szocialista embertípus" kialakításáról prédikált, és hatalmi monopóliumával letört minden ellenszegülést. Ami azután 1956-ban elemi erővel tört a felszínre.

Siker vagy bukás volt-e 1956? Tette fel a kérdést Schöpflin György, a Fidesz EP-képviselője.

A tudós történelmi párhuzamokat vont. Még a francia forradalom után is helyreállt a monarchia, de kiolthatatlanul a népbe oltódott a szabadság, egyenlőség és testvériség eszménye.

A Kádár-rezsim pedig akkor kezdett összeomlani, amikor néven lehetett nevezni 1956 forradalmát. Siker volt-e ez a forradalom? Annyiban igen, hogy a kommunisták elveszítették legitimitásukat. Annyiban nem, hogy elmaradt a társadalom homogenizálása.

A Kádár-rendszer viszont arra kényszerült, hogy engedményekkel akadályozza újabb forradalom kitörését. "Csipkerózsika társadalom" jött létre, "amely szeretett aludni" - mondta Schöpflin professzor.