A pályatársak, sőt a politikusok óvatosan ugyan, de mégis egyre kritikusabban hallatják hangjukat Grass nyilatkozata kapcsán, noha az író mostanáig nyíltan baloldali szociáldemokrata nézetei ellenére nemcsak irodalmi, hanem politikai körökben is hatalmas és osztatlan elismerésnek örvendett.

A 78 éves Grass, akinek Magyarországon is számos könyve jelent meg, de leginkább a XX. század egyik legkiemelkedőbb irodalmi alkotásával, a Bádogdobbal azonosítják, a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lapnak adott hétvégi interjújában beszélt - először - arról, hogy a második világháború utolsó hónapjaiban behívót kapott a Waffen SS egyik páncélos hadosztályába, amely az akkori cseh- és morvaországi protektorátusban teljesített szolgálatot.

Az interjúban az író azt magyarázta, hogy annak idején, tizenhét évesen semmifajta bűntudatot nem érzett, később azonban növekvő szégyen nyomasztotta, és évtizedeken keresztül ezért választotta a hallgatást.

Noha Waffen SS tagjaként egyetlen lövést sem adott le, és közvetlen felelősség nem terheli, a közvetett felelősség mind a mai napig szinte elviselhetetlen terhet jelentett számára. Ezért döntött úgy, hogy kiadás előtt álló önéletrajzi regényében, és a mostani interjúban - mint fogalmazott - "végre kiadja a történteket."

Az eddigi önéletrajzi írásokból Günter Grassról annyit lehetett tudni, hogy 1944-ben légvédelmi kisegítő munkaszolgálatosként kapott behívót, majd Bajorországban amerikai hadifogságba esett.

A pályatársak többsége mindazonáltal óvakodik attól, hogy megkérdőjelezze Grass életművét vagy legalábbis egyfajta erkölcsi ítéletet mondjon Németország legelismertebbnek számító írója fölött. Az állásfoglalásokban ugyanakkor általános értetlenség tükröződik azzal kapcsolatban, hogy Günter Grass miért csak most, hatvanegy évvel a történtek után állt elő a beismeréssel.

Ezt a zavarodottságot csak fokozza, hogy a baloldali, szociáldemokrata írót kollégái is úgy tartották számon, mint aki a múlt, beleértve a náci háborús múlt feldolgozását mindig is elsődleges fontosságúnak tartotta.

Az írótársak közül Walter Kempowski azt hangoztatta, hogy a beismerés túl későn jött. Hasonlóan vélekedett egy másik pályatárs, Ralph Giordano, aki azonban hozzátette, hogy nézete szerint Grass belülről már régóta megtette azt, amivel most a nyilvánosság előtt is elszámolt.

Élesebben fogalmazott Michael Wolffsohn történész, aki szerint Grass korábban több kedvező történelmi alkalmat is elmulasztott arra, hogy előálljon a beismeréssel. Makacs hallgatása - nézete szerint - mindenképp leértékeli az író erkölcsi, ha nem is irodalmári életművét.

Hasonlóan kritikus véleményt fogalmaztak meg más történészek, köztük Joachim Fest vagy Walter Jens is, azzal érvelve: miként lehetséges, hogy éppen Günter Grassról derül ki, hogy több mint hat évtizeden keresztül elhallgatta Waffen SS-tagságát, miközben ő maga egyfajta élő lelkiismeretként követelte a németektől, hogy vessenek számot a múltjukkal.

Valamennyi német újság beszámolt arról, hogy az egykori lengyel államfő, a Nobel-békedíjas Lech Walesa, a korábbi gdanski Szolidaritás szakszervezet volt nagytekintélyű vezetője nyilatkozatban szólította fel Günter Grasst arra, hogy mondjon le gdanski - a korábbi Danzig - díszpolgári címéről.

A most 79. évében járó író az egykori Danzig városában született, és a városvezetés később díszpolgári címet adományozott neki.

Egy német irodalomkritikus, Helmut Karasek pedig azt hangoztatta, hogy egy esetleges korábbi beismeréssel Grass az irodalmi Nobel-díjat is kockáztathatta volna. Igaz, hozzátette, hogy a díjat Grass minden más német írónál jobban megérdemelte. A Nobel-díjat odaítélő stockholmi bizottság egyelőre nem foglalt állást Günter Grass nyilatkozatával kapcsolatban.