Boldogabb globális 2026-os gazdasági évre számít? Úgy kezdődött, hogy úgy tűnik, gazdát cserélt a világ egyik legnagyobb olajkészlete, és a Maduro házaspár már New Yorkban van.

Nem mondhatnánk, hogy a 2026-os év úgy kezdődött, hogy a stabilitás vagy a kiszámíthatóság felé haladunk, hanem sokkal viharosabban kezdődött, és valószínűleg viharosabb is marad, hiszen tabuk dőlnek meg a geopolitikában. A tavalyi évben nagyon sok gazdasági erőfront változott meg, hiszen ha így nézzük, abban az évben indultak meg a vámháborús kérdések. Az energia iránti kereslet és az energia iránti háborús kérdések, mindig is jelen voltak, de az egyik legplauzibilisebb példa most a venezuelai incidens. Ugye a világ legnagyobb olajkészletéről van szó, ahogy ön is említette, ugyanakkor ezt nem termelik jelenleg ki, nagyon jelentősen, mintegy kétharmadával esett vissza a kitermelés az elmúlt években, ez az egyik nagyon fontos dolog. A másik nagyon fontos dolog, hogy ugye ő kontroll alá vonta, inkább így fogalmaznék, az árát a venezuelai olajkészletnek, az nem az Egyesült Államok tulajdona, ha így nézzük, de én azt gondolom, hogy a cél az valójában az, hogy azt az úgynevezett nehéz nyersolajat megszerezze. Különbséget kell tenni a könnyű és a nehéz között, hiszen az Egyesült Államokban csak könnyű nyersolajat tudnak kihozni, és azt dolgozzák föl, de a dízelhez vagy például kerozinhoz nehéz nyersolaj kell, amit az Egyesült Államok Kanadából és Mexikóból importál magas áron, Venezuelának viszont van nehéz olaja, és itt olcsóbban tudja ezt importálni, és a kapacitásokkal, nagyon sok kapacitással rendelkező olajszektorában fel tudja dolgozni. Tehát ez gazdaságilag egy nagyon racionális dolog, a pénzügyi szankciók előtt, ami ugye az amerikai és a venezuelai relációban fennálltak, az Egyesült Államok nagyon nagy importőr volt. Amikor ezek életbe léptek, akkor átirányította Venezuela az exportját Kínába, és eddig az incidensig a venezuelai olajexport 80 százaléka már Kínával zajott - egy diszkonttal, amiért cserébe Kína 60 milliárd dolláros hitelt folyósított, aminek a fedezete ez az olajbevétel volt. De ha így nézzük, a konklúzió igenis az, hogy az Egyesült Államoknak érdekében áll az, hogy az olajszektorának adjon munkát - ez egy. Kettő, hogy olcsó benzin és dízel legyen az utcákon, illetve az ipar számára olcsó energia legyen. Ez mindenféleképpen jó az USA gazdaságának. Amióta Trump az elnök, 70 dollárról a Brent ára lement 60 dollárra, és én azt gondolom, hogy itt nem lesz megállás, tehát könnyen lehet egy 50 dolláros Brent-ár, pont azért, mert a venezuelai kitermelés elkezd emelkedni, és ez a hatalmas vagyon kitermelésre kerül. Ami azt is jelenti, hogy az ármeghatározó az Egyesült Államok lesz, hiszen 50 százaléka a nyersolajkészleteknek kontroll alatt van, vagy legalábbis ennek az ára kontroll alatt van.

Magyarországnak volt egy közvetlenebb kapcsolata is Venezuelával. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, ha jól emlékszem, még 2023-ban kezdett el ott tárgyalni, hogy a magyar olajipari szakembereknek legyen ott feladata. De most nehéz elképzelni, hogy a Chevron rá volna szorulva bármilyen más olajipari szakemberre?

Magyarországnak is az az érdeke, hogy energiaszuverenitása és olcsó energiája legyen. Nincsen nyersolajunk, illetve nincsen nyersanyagunk, ezért mindig keressük ezeket a lehetőségeket. Venezuela a legnagyobb készleten ül, aki bekerül ebbe az olajszektorba, az nagy profitra tehet szert, az ilyen kapcsolatok mindig fontosak. Magyarország mindig pragmatikus megközelítést követett az üzleti ügyekben, ami a magyar embereknek jó, azt próbáltuk követni. Oda nem sikerült bejutni, most pedig az Egyesült Államok irányítani fogja Venezuelát. Nehéz elképzelni, hogy odaenged valaki ehhez az asztalhoz, majd meglátjuk. Mindenesetre beigazolódni látszik az a feltételezés - és talán pár hónapja mondtam gazdasági, bizottsági meghallgatáson a parlamentben, ahol néhányan felhúzták a szemöldöküket -, hogy a világ versenyképessége, vagy gazdasági ereje vagy erőtere egyrészt attól fog függni, hogy kinek van energiája, és ki befolyásolja az energia árát. Ezt most mondhatjuk az olajról, a gázról, vagy éppen a nukleáris fűtőelemekről, a plutóniumról is. Másrészt az energia mellett az adórendszer kérdésköre fontos. És nézzük meg, hogy az elmúlt időszakban mi történt, Venezuela az energiáról szól, a vámháború az adórendszerekről szól, de a globális minimumadó kérdésköre, ami most bevezetésre kerül idéntől, az is erről szól. Tehát az adórendszerek és az energiarendszerek kerültek a politikusok és a világ vezetőinek a célkeresztjébe is, hiszen megértették, hogy ezek azok, amik be tudnak keretezni egy jól működő gazdaságot, tehát hogyha ez nincs meg, hogy nincs versenyképes adórendszerem, vagy nincs energiaellátásom olcsón, akkor igazából ne is nagyon versenyezzek a világpiacon, mert nem lesz semmi esélyem. Ennek meg kell lennie, mint egy minimum kritériumnak, és az Egyesült Államok erre rájött, és ezt is csinálja, de Kína is ezt csinálja, tehát azt gondolom, hogy efelé megyünk, ebbe kell elhelyezni Magyarországot is.

De lehet ebben a civilek, amatőrök számára néha teljesen ad hocnak tűnő intézkedéssorozatban felfedezni azt a rendszert, amit hogyha Magyarország ért, akkor nem ütődik nagyon a viharokban?

Igen. Magyarország is érti azt, hogy az energiaellátás biztonsága és az, hogy olcsó legyen az energia, az nagyon fontos. A magyar feldolgozóipar, a magyar járműipar vagy az élelmiszeripar számára, a nagy energiaintenzív ágazatok számára fontos. A magyar kormány az elmúlt 15 évben az egyik legvállalkozóbarátabb adórendszert hozta létre, a társasági adó az egyik legalacsonyabb, 9 százalékos, a vállalkozásokat mindig is támogattuk, a kamarán keresztül, a Széchenyi-kártya-programokon keresztül, ott a Demján Sándor Program. A vállalkozók jó adókörnyezetben működnek, és persze van mit tennünk még, hiszen az alacsonyabb adó az jó adó, de azt fokozatosan tudjuk csak meglépni. A másik az energia kérdéskör. Mi importáljuk az energiát, ez alól a napenergia a kivétel. Magyarország rengeteg napelemet telepített az elmúlt 4-5 évben. Most már ott tartunk, hogy mögé akkumulátorokat vagy tárolókat kell építeni, ezt mind a lakosság esetén, mind a vállalatok esetén meg kell lépni. Az energiabiztonság és az olcsó energia az a napelem plusz tárolókapacitásból fog jönni és a Paks II-ből. Van a Paks I-ünk, van a Paks II, és valójában a Paks III, ami ennek megfelelő energiát jelent, akkora, mint a Paks, az a napelem plusz a tárolót jelenti. Miért jó a tároló? Nem a hálózatról vesszük az energiát, nem kell importálnunk az áramot, és olcsó, hiszen ennek az előállítási költsége alacsony. A lakosságnál pedig pláne jó, hiszen nem a költségvetést terheli, hiszen hogyha az áramot a hálózatról veszi, akkor támogatnunk kell a rezsicsökkentésen keresztül, hiszen fontos dolog a rezsicsökkentés fenntartása, de ha napenergián keresztül veszi tárolón keresztül, akkor kisebbek a költségvetési hatások. Ezért is van, hogy elindítottunk az elmúlt időszakban a lakosság számára egy 100 milliárd forintos támogatási programot, amiben tárolókapacitás kiépítését fogjuk támogatni, és jön az ipari tárolókapacitások kiépítése is a vállalkozók részére. Nagyon-nagyon fontos, hogy egy ipari parkon belül is nagy konténerekbe bele kell rakni ezeket a tárolókat, ami az ipari parknak az energiaellátását biztosítja zöld energiával vagy napenergiával.

A lakosságnál ezt fogyasztási közösségeknek hívják, amiket el lehet látni egy saját tárolóból. Ezek megvannak a jogszabályi környezetben? Bele fognak vágni az emberek, világosan látják, hogyha ezt meglépik, beleteszik a pénzt, akkor ennek mi lesz a vége?

A lakosság saját akkumulátort, saját tárolókapacitást szeretne, hogy kontrollálja ezt a dolgot, meg nem akar függni, én azt látom.

Magyarok vagyunk, miért akarnánk függni bárkitől?

Így van, de ez rendben is van. Szerintem ezek a közösségek inkább a kis- és középvállalatoknál alakulhatnak ki, náluk jelenik meg. A nagyvállalatoknál sem lesz jellemző, azok saját maguk le fogják rakni ezeket a tárolókapacitásokat. Mondom, a kkv-k esetén látok erre lehetőséget, és látok megmozduló olyan erőket, akár a kamara vagy a VOSZ részéről, ahol ilyen közösségek szervezésére elindultak erőfeszítések.

A miniszterelnök úgy látja, hogy az Európai Unió országainak többsége egy hadigazdaságra készül átállni, szemben Magyarország békegazdaságával. A békegazdaság fogalomnak konkrét intézkedésekben megnyilvánuló tartalma van?

Mi a hadigazdálkodás vagy a hadigazdaság? Erre látunk példákat, ott van Oroszország, ott van Ukrajna, de ott vannak Európa egyes országai is, akik fizikailag nincsenek benne a háborúban, de olyan mértékű költekezésbe kezdtek, és lényegében nem érdekli semmi őket, csak a hadiipar fejlesztése és a kibocsátás növelése a haditechnológia kapcsán, hogy lényegében az egész gazdaságban ez fókusz lett. Tehát nem állították át az élelmiszertermelést ellátásbiztonság tekintetében, a katonaságnak a textilipar nem gyárt ruhákat, mert nem háborúban állnak, de az egész támogatási program, az egész fókusza a gazdaságpolitikának egy hadiiparra éleződik ki. Németországban is: nem támogatják az autóipart, a pénzt nem oda öntik, hanem a hadiiparba öntik, és az infrastruktúrát is annak megfelelően alakítják ki a vonulási útvonalak mentén, nem pedig a polgári vagy éppen az ipari parkok kiszolgálása tekintetében. Magyarország azt mondja, hogy ő a kimaradás politikáját választja, sem a háborúba fizikailag nem akar belesodródni, sem a háborús gazdaságot nem akarja választani. A békegazdaság arról szól, hogy kiszámíthatóság legyen, stabilitás, fejlődés legyen, és azok az alap ideológiai elvek érvényesüljenek, amelyeket a Fidesz mindig is követett az elmúlt 15 évben. Családtámogatás, nyugdíjasok támogatása és a vállalatok fejlesztése - és ezt tovább tudja vinni. Az elmúlt időszakban erre látunk példákat, például az adócsökkentés politikája, ami a családok esetén jelenik meg a két-három gyerekeseknél, vagy a családi adókedvezmény duplázódása, vagy éppen az otthontámogatási program 3 százalékos programja, vagy az egymillió az állami alkalmazottaknak. És ez a végén kicsapódik egy nagy bruttó béremelkedésbe, amit a minimálbér-emelkedés is tol. Ezek az adócsökkentések valójában a nettó bért emelik meg, és az infláció-leszorításon keresztül eljutunk oda, hogy a reálbér képes 4-5 százalékkal emelkedni. De természetesen ebben a háborús környezetben, amelyikben ugyan máshol megy a háború, de hat a mi gazdaságunkra, a vállalkozások ezt nagyon nehezen tudják kitermelni, ezért kell a vállalkozásokat tovább támogatni, 3 százalékos Széchenyi Kártyával, Demján 1+1-gyel, tőkeprogrammal és adócsökkentéssel itt is, tehát egy 90 milliárdos, 11 pontos adócsökkentést bejelentettünk. Így rakjuk össze a gazdaságpolitikai mixet, ami el tud vezetni minket egy békegazdasághoz, egy olyan gazdasághoz, amiben tudjuk folytatni azokat az elkezdett gazdaságpolitikai intézkedéseket, amelyeket mindig is követtünk: adócsökkentés, vagy éppen az olcsó finanszírozás biztosítása lakhatásra, vagy a vállalkozások működésére vagy fejlődésére.

A nap végén az rossz nekünk, hogyha Európa átáll erre a hadigazdaságra? Az elvileg konjunktúrát csinál, keresletet csinál, oda lehet majd exportálni bármit, amit nekünk kell.

Ez egy nagy vitakérdés. Mert ha Európa egyre jobban belesodródik a háborúba, amiből kimaradunk, akkor azért az embereknek a megtakarítási hajlandósága nő, akkor kevesebbet fognak fogyasztani, tehát ez a piac csökkenni fog. A hadiiparban pedig létrehoznak nagy kapacitásokat, amiben vannak fogyó tárgyak, amiket ellövöldöznek, ha így nézzük, és van a beruházások kérdésköre. Egy helikopter egy beruházás, a rakéta meg egy fogyó dolog. Sok-sok rakétát gyártanak, de azt mind kilövik, azok megsemmisülnek, tehát abból nem lesz semmi, ha így nézzük, tehát nem fogja a fejlődést segíteni. Mi a hadiiparba be tudunk szállni, tudunk hadiipari kapacitást Magyarországra hozni. Ennek megtörtént az első lépése, a hadiipari állami cég privatizációja és magánkézbe helyezése. Ennek a fejlődése meg fog indulni, ez rendben van, de ez nem azt jelenti, hogy mi hadigazdaságban leszünk, hanem pontosan azt jelenti, hogy kimaradunk ebből, mert az állami források nagy része nem lőszergyártásra fog fordítódni, vagy nem rakétagyártásra, hanem a családok és a vállalkozók zsebében fog landolni, és szerintem ez a fontos.

Amikor egy növekedés motorja az állami transzferekkel jelentősen megtámogatott fogyasztás, mint Magyarországon, akkor annak van valami természetes határa? Mert a fogyasztás végtelenségig nem szokott nőni.

Rengeteg kritikát kapunk a baloldali liberális közgazdászoktól arra, hogy ez egy zsákutca, ez a fogyasztás által vezérelt gazdasági növekedés nem jó, nem szabad csinálni, nem így kell, hanem úgy kell. Ezt mindig megrökönyödéssel tapasztalom. Itt senki nem mondta azt, hogy a végtelenségig kell használni ezt a gazdaságpolitikai irányt. Ugyanakkor akkor, amikor a külső kereslet gyenge, a német gazdaság szenved, amikor háború van a szomszédunkban, és emiatt nincsenek beruházások, vagy éppen nincs exportunk, akkor a gazdaságban egy prociklikus viselkedést kell tanúsítani, és átmenetileg – még egyszer hangsúlyozom: átmenetileg – a fogyasztást fel kell húzni azért, hogy a gazdaság ne süllyedjen recesszióba. Mert ha recesszióba süllyed a gazdaság, az sajnos oda vezet, hogy a vállalatok nem tudnak mást csinálni, mint a foglalkoztatás tekintetében, vagy a bérekben alkalmazkodnak, és a végén a családok fognak veszíteni. Tehát a háború és a német gazdaság kérdésköre, és ennek a negatív hatásai megjelenik az egyedi háztartások pénzében. Ez szűkül, így vagy úgy. Mi ezt nem akarjuk megengedni, és átmenetileg egy pajzsot tartunk eléjük, sőt béremelkedést kényszerítünk ki a gazdaságból, hogy a családoknál több pénz legyen, de még egyszer, ahogy ön is mondta, ezt nem lehet a végtelenségig nyújtani. De ezt most meg kell tenni, és itt kérdezem meg: jobb az, hogyha recesszióban van a gazdaság? Az, hogy a fogyasztás megy körülbelül 4-5 százalékkal év/év alapon, és a GDP-hez való hozzáadott értéke 2 százalékpont, miközben a beruházás és az export elvesz 2 százalékpontot, ezért a GDP valahol 0 és 1 százalék között van – körülbelül így néz ki, tehát egy ilyen nagy dualitás van a GDP-ben –, megkérdezem mindenkitől, hogy a fogyasztást el kéne engedni, és akkor legyen nulla, és legyen mínusz 2 százalék a növekedés? Én azt gondolom, hogy ez hülyeség. A gazdaságot igenis a víz felett kell tartani, a vállalkozók legalább a belső kereslet tekintetében – amit megerősítünk a bérnövekedésen keresztül – legyenek kompenzálva ezért, és a gazdaságot, a foglalkoztatást fenn kell tartani. De természetesen a megoldás az, hogy a beruházásra visszatérjünk, és vissza is fogunk térni az idei év második felében. Az első félévben még a fogyasztás fogja hajtani a kimenő adócsökkentés és transzferek miatt a GDP-t, a második félévben viszont jönnek a beruházások. Egyrészt a nagy beruházások aktiválása miatt, tehát a CATL, a BMW-gyár, a BYD-gyár, a Budapest-Belgrád átadás mind-mind hozzá fognak járulni, másrészről pedig a német gazdaságban az, hogy a költségvetés elkezdett költekezni - ez az 500 milliárd körüli infrastrukturális fejlesztési csomag, a költségvetési hiány 3 százalék fölé lépett, valószínűleg el fogja érni a 4 százalékot 2026-ban, és az államadósság-GDP-arány fel fog menni 60 százalék fölé - ez ki fog hatni ránk. Nem marad el Németországban ennek a hatása, és összességében ez visszahozza a beruházást és az exportot, és van esélyünk egy 3 százalék körüli növekedésre, mi 3,1 százalékot mondunk, de még mielőtt megtámadnak megint azzal, hogy megint mondtam egy nagy számot, aztán nem fog bekövetkezni, jelzem mindenki felé, hogy a piac 2 és 3 százalék közötti növekedést vár. A kettő nincs olyan messze egymástól. Itt mindenki abban reménykedik, hogy ezek a dolgok meg fognak érkezni, és így a növekedés is meg fog érkezni. A béke, ez egy plusz dolog. Ha béke van, akkor nemcsak fizikai biztonság, hanem gazdasági biztonság is van, és természetesen több pénze marad Európának, hiszen ma Európa önti a pénzt az ukrán háborúba, nem a háborút vagy a katonaságot finanszírozva, hanem az ukrán állam működését. Most jött ki ez a jóléti javaslatcsomag, amit az ukránok tettek asztalra, 800 milliárd eurót kérnek a következő tíz évben az ukrán állam működésére, nem a háború folytatására. Na most elnézést, az autóiparra nem tudunk költeni, hogy a versenyképességét javítsuk, gondoljunk bele a Draghi-jelentésbe, azt mondta, 800 milliárd dollár hiányzik a kutatás-fejlesztésből, és a versenyképességet kell javítani. Minden közgazdász tudja, aki elvégezte a közgazdasági egyetemet, hogy a gazdaságot kell helyreállítani először, és utána lehet költekezni, hiszen abból van adóbevétel. A gazdaság versenyképessége nélkül nincs helyreállítás, ne költekezzél, mert akkor fedezetlenül költekezel, és akkor jön az adósságnövekedés kora, ami nem jó. Magyarország a gazdaságot akarja helyreállítani, ezért nyomja bele a pénzt a gazdaságba. Gazdaságfejlesztésre évente a GDP 7 százalékát költjük, költünk infrastruktúrára, közlekedésre, energiára, vállalkozásfejlesztésre, akár nagyvállalatok beruházásösztönzésáre, akár a kkv-knak Széchenyi-kártyára, vagy éppen tőke- vagy beruházásprogramra. Mi így gondolkodunk. És ez különbözteti meg a hadigazdaságot a békegazdaságtól, hogy mi a gazdasággal és a vállalkozókkal és a családokkal foglalkozunk, nem pedig a háborúval.

Visszatérve még egy kérdés erejéig a fogyasztáshoz, ahhoz kell egy fogyasztói bizalom, ahhoz állítólag kell az, hogy árstabilitás legyen, magyarán ne legyen nagy infláció, árfolyamstabilitás legyen, az ember nagyjából tudja, mennyi az euró, legyen munka, mert abból van a jövedelem, és a pénzügyi környezet kiszámítható legyen. Ebben a kormány bármelyikre van hatással?

Igen, ezek mind nagyon fontos dolgok. Az infláció letörésével foglalkozunk. Az infláció letörése a kormány gazdaságpolitikai szempontjából azért fontos, mert reálbér-növekedést akar elérni jelenleg a gazdaságban. Ezt el tudja érni úgy, hogy a bruttó bérek emelkednek, ezt a minimálbér-emelkedésen vagy a közszféra béreinek emelkedésén keresztül elő tudja segíteni, de a reál nettó béreket vagy jövedelmet még az infláció letörésén keresztül tudja biztosítani. 2025 novemberében 3,8 százalékra csökkent az infláció, az év elején be fogunk nézni 3 százalék alá. Ami azt jelenti, hogy mivel 3 százalékként definiálja a jegybank az árstabilitást egy plusz-mínusz egy százalékos toleranciasávban, már most beléptünk a toleranciasávba, és az árstabilitást el fogjuk érni. Persze mindig az a kérdés, hogy ez stabil is marad-e? A kormány előrejelzése 3,6 százalék az idei évre, tehát ez meg fog maradni. Az árrésstop nagyon sokat segít ezen. Nagyon sokat segít az, hogy a globális környezetben néhány élelmiszernek, kiemelten a sertésnek és a tejnek az ára jelentősen csökken, hiszen túltermelési ciklusban vagyunk, ez nyomja lefelé az árakat, és az árfolyamstabilitás is segít ebben a kérdéskörben. De itt nagyon fontos dolog, mert sokszor összekeverik, hogy az árfolyamstabilitás azt jelenti, hogy az árfolyam stabil marad, egy szűk sávban oldalazik. Nem azt jelenti, hogy gyengül, nem azt jelenti, hogy erősödik, hanem hogy stabil az árfolyam. Árfolyamstabilitásra van szüksége a gazdaságnak, azaz változatlan, kiszámítható árfolyamra.

A kiszámíthatóságot például az árrésstopok rendszere nem erodálja? Az pont olyan intézkedés, amit veszély esetén szokott a kormány bevezetni, de nem kiszámítható.

2025 elején vezettük be, amikor meglepetésinfláció alakult ki, nemcsak minket lepett meg az infláció emelkedése, hanem a teljes piacot is, erre léptünk föl. Nagyon érdekes kérdés, mert az árrésstop nagyon sok országban jelen van, és nemcsak átmenetileg, hanem vannak olyan országok, ahol tartósan, például Romániában, ahol előírják azt, hogy mekkora lehet az egyes termékek esetén a beszállítói árakhoz képest az árrés. Mi azt vettük észre, hogy itt van valamifajta diszkrepancia, valami piaci torzulás, hiszen nagyon nagy árrések alakulnak ki egyes termékek esetén. Ilyen volt a tejföl, ahol az árrésstop bevezetésével iszonyatosan leestek az árak. De ilyen például a joghurt is, vagy a párizsi esetén is iszonyú nagy árcsökkenés volt. A tejföl esetén 32 százalékos, a joghurt esetén 38 százalékos, a párizsi esetén 25 százalékos volt. És persze lehet azt mondani, hogy volt sok-sok mindennél áremelkedés, de ezek egy olyan árcsökkenés, amit nem a piac kényszerített ki, hanem ez a szabályozás. Az árrésstopok jövője egy nagy kérdés. Ezen gondolkodni kell, de fundamentálisan is kell gondolkodni, meg kell nézni más ország tapasztalatait is, ahol nem csak átmenetileg, hanem tartósan is bent van az árrésstop a rendszerben, hogy a fogyasztók védelme és az infláció leszorítása érdekében ez lehet-e tartós, vagy ténylegesen csak átmeneti intézkedésként lehet használni.

Különadók, szektorális különadók ütemezett kivezetésének az elhalasztása tartósan része marad a magyar gazdaságpolitikának?

Ez egy nagyon releváns, nehéz kérdés, mert itt megint mondhatják azt, hogy a kormány megígérte, hogy kivezeti, mégse vezette ki. Azért, mert nem lett béke. Azért, mert a gazdasági növekedés nem jött vissza 3 százalék felé. Ugye minden egy százalékpontos gazdasági növekedés a költségvetést 0,4–,5 százalékkal javítja. Ez azt jelenti a mai gyakorlatban, hogy 4-500 milliárdot hoz be. Tehát hogyha a GDP-növekedésünk a tavalyi évben várhatóan ilyen 0,3–0,5 százalék lesz, de ehelyett mondjuk másfél százalék lett volna, az adott volna a kormánynak vagy a költségvetésnek 4-500 milliárd forintos mozgásteret. De mivelhogy ez nem volt, és ha 3 százalékponttal följebb tolom, akkor az háromszor akkora, mondjuk 1500 milliárd hatalmas pénz, és 1500 milliárdnál már lehetne kivezetni különadókat. De nem történt ez meg, nincs béke, a német gazdaság nem állt helyre, a GDP nem tudott 3 százalékra emelkedni, ezért a költségvetésből kiesett az a pénz, amit azt gondoltuk, hogy bent lesz, így az adókat bent kellett tartani. Végre kellett hajtani az adócsökkentést, a családoknál és a vállalkozásoknál ebben a környezetben erre nagy szükség volt, és természetesen amikor mérlegel a kormány, hogy melyik szektornak akar kedvezni, akkor a családok vannak először, a nyugdíjasok és a vállalkozások, és a nagyvállalatok, akiket érint ez a különadó, és főként a bankok vannak leghátul, marad nekik épp elég profit. Ebben a rendszerben, hogy kinél kellett vágni azért, mert a növekedést hozta a költségvetést, a különadós rendszerre vagy a bankokra esett a választás, hiszen a családokat , a nyugdíjasokat és a vállalatokat meg kellett védeni ebben a kérdéskörben. Nem tudtuk az ígéreteket betartani azért, mert nem következett be a béke. Nagyjából erről van szó. És amikor azt kérdezi, hogy mikor vezetjük ki ezeket, erre azt tudom mondani, hogy át kell tekinteni a költségvetést a következő két-három évben, hogy a GDP-t vissza tudjuk tolni 3 százalék fölé, én azt gondolom, hogy erre minden esély megvan, és ha ez megtörténik, természetesen ki tudjuk vezetni ezeket az adókat. Tehát ez a növekedéstől függ.

A csökkenő beruházásokon talál-e a kormány fogást, ezt a magas költségszinttel meg a gyenge kereslettel magyarázzák?

Én nem találok semmi olyan dolgot, ami azt mutatná, hogy Magyarország FDI-képessége vagy vállalkozóbarát képessége romlott volna. Nem romlott. Az FDI jön Magyarországra, a vállalatoknak igenis van beruházási kedvük, ha elérik az alacsony hozamú Széchenyi Kártyát vagy tőkeprogramokat, de természetesen ma senki nem kapacitásbővítésre fordítja ezeket a pénzeket, hiszen nincs kereslet, hanem hatékonyságjavításra, azaz digitalizációra vagy éppen zöld átállásra. Ha megnézzük a Demján Sándor Program beruházásösztönző részét, a kkv-k esetén körülbelül a kétharmada zöld és digitális célokra ment, ami szerintem szép dolog, jó dolog. Ilyenkor, amikor nincs kereslet, akkor is lehet a vállalkozásoknak beruházniuk, vagy hatékonyságot növelniük, ebben az esetben ennek a két legfontosabb tere a zöld átállás és a digitalizáció. Szerintem ez rendben van, de hosszú távon beruházás nélkül, termelés nélkül, értékesítés nélkül, árbevétel-növekedés nélkül nem lehet meglenni. Magyarország egy kis nyitott ország. Az export adja GDP 85 százalékát. Senki ne gondolja azt, hogy anélkül, hogy a külső kereslet helyreállna, meg fogunk mozdulni. Akkor fogunk megmozdulni, ha a külső kereslet helyreáll. Itt nagyon erős az uniós függőségünk, nagyon erős a német függőségünk. A németeknél a járműipar és az akkumulátorexport nagyon erős, ezt a német függőséget nem leépíteni kell, hanem mellé fel kell építeni egy nem Európai Unióba irányuló külkereskedelmi vonalat is. Ezért nagyon fontos, hogy megnyíljanak a közép-ázsiai piacok, ezért kell, ha béke lenne, az orosz piac megnyílása, ott van a Balkán, és természetesen ott van Kína is. Tehát nekünk meg kell keresnünk ezeket a piacokat, és támogatnunk kell ezeket. A további FDI-beáramlásnál is azokat a működő tőkebeáramlásokat kell preferálni, amiből a termelés után az export nem az Európai Unióban, hanem azon kívüli országokban jelenik meg. A diverzifikáció a legfontosabb szempontból a Németország melletti diverzifikációt jelenti, és a járműiparban is ezt meg kell indítani. N agyon jók a járműipari beruházásaink, nagyon jó az akkumulátoripari beruházás, mert enélkül a járműiparunk leépült volna. Kell, mint kiegészítő rész, az akkumulátorgyártás, hiszen az elektromos átálláshoz ez fontos, de új ágazatokat kell megnyitni, olyan ágazatokat, amelyeknek a hozzáadott értéke nagyobb. A német gazdaság a német gazdasági szakértők szerint sem fog a következő években tartósan helyreállni, ez a költségvetési impulzus, amire mi is számítunk, hogy lesz pozitív hatása, egy trendszerű megoldás, nem strukturális megoldás, ciklust indít el, nem pedig egy tartós növekedést. Ahhoz, hogy Németországban tartós növekedés legyen, nekik sem szabad elfelejteniük azt a két dolgot, hogy a két legfontosabb dolog a gazdasági erőtérben az energia, de semmilyen megoldás nincs energiára Németországban, és az adórendszer, és semmilyen megoldás nincs a Németországban az adórendszerre.

Az elektromos autógyártás meg az akkugyártás elég innovatív és termelékenységösztönző, amikor nem mi tervezzük ezeket, mi gyártjuk ezeket, és ha jól emlékszem, a Költségvetési Tanács elemzésében 21. voltunk innovatív típusú beruházásokban Európai Unióban?

Ez egy tévedés. Mindenki úgy hasonlítja össze, hogy hozzáadott érték alapon a járműipar meg az akkumulátorgyár alacsony, mert nagy az input aránya.

Behozzák az alkatrészeket, mi összeszereljük.

De egy-egy ágazatot nem csak így kell megítélni. Ez egy kiszerkesztett dolog. Azt nem vitatom, hogy a járműipar hozzáadott értéke az oktatáshoz képest, az IT-hoz képest vagy a tudományos tevékenységhez vagy az ingatlantevékenységhez képest alacsonyabb, de egy gazdaságpolitikus számára nem az az egyetlen mutatószám, amikor döntenie kell, hogy ez egy jó iparág vagy nem. Hiszen egy ipari parki fejlesztéssel az egész régió elkezd fejlődni, regionális fejlesztést hozunk létre, a bérek elkezdenek emelkedni, és az egész régióban a jólét, a bérkiáramlás, az aktivitás megemelkedik. Kicsit nézzünk túl a fán, és próbáljuk látni az erdőt is, a másod és harmadkörös hatások, amik a foglalkoztatásra vonatkoznak, hiszen ezek nagyon erősen munkaintenzív dolgok, és a foglalkoztatottságban el is mentünk a teljes foglalkoztatás felé, a munkanélküliségi ráta az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban, a bérek pedig szépen felzárkóznak, tehát itt vannak más gazdaságpolitikai indikátorok is, amikor meg kell ítélni, hogy egy-egy ágazat jó-e vagy nem. És a járműipar és az akkumulátoripar igen, alacsonyabb hozzáadott értékű, de a foglalkoztatás tekintetében nagyobb hozzáadott értékű, a bérek tekintetében és a regionális fejlesztésben is pedig sokkal nagyobb hozzáadott értékű, mint minden más ágazat. Ezzel együtt természetesen, ahogy szoktam mondani, jó egy erős lábon állni, de egy lábon állni sose jó, még ha az nagyon erős is, ezért kell egy második, harmadik, negyedik. Ezért többször elmondom, hogy olyan új fókuszterületeket kell találni, mint az élelmiszeripar, a gyógyszeripar, a logisztika, a szolgáltatás, a turizmus, és természetesen a hadiipart sem lehet kihagyni az új fókuszterületek közül.

Abban nem lát kockázatot, hogy a foglalkoztatásnak van egy demográfiai korlátja, amit magyarul úgy fejezünk ki, hogy öregszünk, és előbb-utóbb nem biztos, hogy lesz annyi munkaerő egy ilyen feszes munkaerőpiacon?

Ez már látszik is. Egyre több ember esik ki a munkaerőpiacról, ez egy elöregedés miatt történik meg, és a kevesebb a születésszám, illetve a fiatalok kevesebb száma miatt több esik ki, mint ami bejön. Ez egy szűkülést jelent, és ma a foglalkoztatás csökkenésében ez mind-mind szerepet játszik. De ez nem azt jelenti, hogy a munkanélküliség növekedne, hiszen a munkanélküliségi ráta nem nő. Ebből a szempontból továbbra is kifeszített a munkaerőpiac, de az valóság, hogy a munkakínálat csökken. De ezt nem lehet önmagában megint értékelni, hiszen közben az automatizáció jön, a robotizáció jön, az AI jön, és sokkal kevesebb munkahelyre is van szükség. A kettőnek az eredőjeként nem lehet azt mondani, hogy itt probléma lesz a munkaerőpiaccal. Meg kell nézni, az egyik tendencia a munkakínálatot csökkenti, a technológia meg a munkakeresletet csökkenti, tehát ebből lehet egy új egyensúly, amiben az egyensúlynak a vége az, hogy kevesebb a foglalkoztatott, de valójában ez nem jelent nagyobb munkanélküliséget, a teljes foglalkoztatást jelenti továbbra is.

A demográfiai korlátra a Költségvetési Tanács tesz egy olyan javaslatot, hogy egyszerűen fejleszteni kell a részmunkaidőt, az otthoni munkavégzést, az alternatív munkavégzéseket. De ha elnézem a MÁV-ot, ott pont fordítva történik, mintha ízlés dolga lenne.

Most a MÁV az ízlés dolga, meg egy tulajdonosi döntés, mellesleg a home office-t én sem támogatom, de alapvetően az, hogy részmunkaidőt támogatjuk, az, hogy a nyugdíj melletti munkavégzést támogatjuk, ez mind-mind a munkaerőpiac tartalékait próbálja aktiválni. Ez azért is fontos, hogy ha munkaerőhiány van, akkor magyarokkal töltsük föl, hiszen a magyar munkahelyek a magyaroké, ne pedig vendégmunkásokkal törődjünk, ezért nagyon fontos, hogy ezt a tartalékot minden esetben aktiváljuk. A munkaerő-tartalék ott kezdődik, hogy diákmunka van, valaki nyáron végzi, vagy éppen az egyetem mellett, ha tudja, elkezd dolgozni, én is dolgoztam már elsős éves koromtól az egyetemen. Utána jön az, hogy belép rendesen a munkaerőpiacra, 25 év alatt adómentes. Ha hölgy és megszületik a gyerek, 30 évesen adómentes, aztán 40 év, de ez növekedik két gyereknél, megint adómentes, de ez a család alapítást jelent, segítjük az otthonteremtést, és felépül a család. Ez természetesen munkaerőt is jelent. Csináljuk, amennyire tudjuk, szerintem nagyon kevés családbarátabb kormány van, a GDP-nek 5,3 százalékát költjük családtámogatásra. Ez egy hatalmas összeg, OECD-országok között is elöl vagyunk. Eljutunk oda, hogy lényegében ezzel támogatjuk a munkaerő-utánpótlást is. Az elöregedés miatt viszont azt próbáljuk kihúzni, hogy minél tovább munkában maradjanak, de az az a nyugdíjas választás,a hogy akar-e dolgozni, mindenki ezt eldönti. A tendencia viszont az, hogy a munkaképes korú munkaerő lényegében csökken, és ebből adódóan szűkül a munkaerő-kínálat, de én nem aggódok, mert a munkakereslet is a technológiai átállással hosszú távon szűkülni fog, és a teljes foglalkoztatás meg fog maradni a világban.

Az energiáról beszélt az interjú elején. A miniszterelnök azt mondja, hogy szuverén energiapolitika kell. Mi teszi a szuverén energiapolitikát egy olyan korban, amikor Donald Trump azt mondja, hogy tessék szíves lenni amerikai LNG-t vásárolni?

Ez egy üzleti kérdés, hogy valaki akar-e amerikai LNG-t vásárolni, és azért ő mit kap. De a szuverén energiapolitika az azt jelenti, hogy a nukleáris energia, Paks I után a Paks II, illetve a napenergia-tárolással el fogja látni az országot úgy, hogy ne legyen importunk. Ma a GDP közel 4,3 százalékát importáljuk. Körülbelül ugyanannyit, mint 2021-ben, az energiaválság előtt, vagy az orosz–ukrán háború előtt. Ez nem azt jelenti, hogy nem alkalmazkodtunk, nagyon sokat alkalmazkodtunk. 18 százalékkal emelkedett a termelés, a napenergiát, sőt a gázkészleteinket is sokkal nagyobb mértékben termeljük ki. Körülbelül 15 százalékkal csökkent a fogyasztás, csak sajnos az árak még mindig nincsenek ott, mint 2021-ben, nagyjából a gáz esetén kétszeres, áram esetén is körülbelül kétszeres árak vannak. Ebből jön ki, hogy sajnos GDP-arányosan ugyanannyi az importenergia-számlánk, mint 2021-ben volt. Ezen tovább kell javítani. A legjobb a nulla. A magyar kormány azt mondja, hogy ez legyen nulla. Ehhez Paks II kell, ehhez tárolókapacitás kell, mert nemcsak az számít, hogy mi termeljük meg, hanem azt, hogy olcsón termeljük meg, a legkisebb önköltségű energiatermelést választottuk, ami jelenleg ma az atomenergia és a napenergia.

Az atomenergia útja a paksi bővítés. Az ki van párnázva 2026 elején? Azt lehet mondani, hogy minden ütemterv szerint fog menni?

Én a költségvetésbe minden évben betervezem a Paks tőkeemelését, ez tavaly is volt, idén is volt, hogy a Paks menjen, ezeket Szijjártó miniszter úr le szokta hívni, és folytatja ezeket. Én nem félek attól, hogy a Paks II. nem fog megvalósulni.

A kormányé egy ideje a repülőtér. Most meghirdették a gyorsvasút-fejlesztés nemzetközi közbeszerzési pályázatát koncesszióban. A gyorsvasútban mi az üzlet, mert borzasztó drága?

Ez egy választás. A repülőtérről el lehet jutni a központba ma taxival, annál nem lesz drágább, el lehet jutni busszal Kőbánya-Kispestig, majd Kőbánya-Kispesttől metróval, annál drágább lesz. Majd mindenki eldönti, hogy felül-e erre a vonatra. Ez nem a mi kockázatunk lesz, hanem azé, aki azt a koncessziót el fogja vinni. Járni fog ez a vonat, ami mellesleg be lesz kapcsolva az országos vasúti hálózatba.

2035 környékén, azért az nagyon messze van.

De ez azt is jelenti, hogy aki felszáll Debrecenben vagy Győrben, le tud szállni a Liszt Ferenc repülőtéren. A Nyugatiból indított vasúti kocsik 15 percen belül el fogják érni a Liszt Ferenc terminált, remélhetőleg már a 3-as terminált, hiszen ezzel párhuzamosan meg fog nyílni a 3-as terminál, mert el fogjuk érni már lassan a 20 milliós utasszámot, tehát a terminált is kell bővíteni, de kell bővíteni az úthálózatot is, ezért van a gyorsforgalmi út kiszélesítése, az egymilliárd euró. Húszmillió utast nem tud kezelni úgy a Liszt Ferenc repülőtér, hogy nincs megfelelő közlekedési infrastruktúra mögötte. Fel kell hozni az európai színvonalra. A jegyárak a számítások szerint valahol 4-5 ezer forint körül lehetnek majd, de ezt természetesen majd a koncesszor el fogja mondani, az ő kockázata, hogy hány embert ültet föl rá, és mennyi jegybevételre tesz szert.

A koncesszor fogja üzemeltetni, vagy a MÁV a tőle megszokott színvonallal?

Ez megint egy olyan dolog, hogy a koncesszor felelős az üzemeltetésért, de ezt ő kiszervezheti és odaadhatja másnak. Tehát lehetnek alvállalkozók.

Ha benne lesz a hálózatban, akkor nyilván össze kell kötni.

Nyilván a koncesszor nem fog vásárolni új vasúti kocsikat, amire fel fogja ültetni az utasokat, hanem használni fogja a MÁV kocsijait.