Hónapok óta tart az ukrán ellentámadás és ellentmondó értékelések jönnek arról, hogy ez sikeres, félsikeres, kudarcos vagy félkudarcos. Hol tartanak az ukránok most?
A félsikeres és a félkudarcos tulajdonképpen ugyanaz. Június 5-én indult a nagy támadás, az úgynevezett nyári offenzíva, de kétségtelen tény, hogy az eredeti célokat, hogy kijussanak délen az Azovi-tengerig és az úgynevezett szárazföldi, ahogy az ukránok hívják, tengermelléki összeköttetést a Krím-félszigetig megszakítsák, nem tudták elérni. De nincs patthelyzet, mert a kezdeményezés változatlanul sokkal inkább az ukránoknál van.
Mi a stratégiai kezdeményezés?
A stratégiai kezdeményezés, hogy mindig meglepik az oroszokat valamivel. Vegyük például az elmúlt egy hét történéseit, a Krím-félsziget elleni támadásokat. Szevasztopol kikötő, a tengeralattjáró, partraszálló hajó, S-400-as légvédelmi rakétarendszernek a kiemelése a rendszerből, legújabban Szocsiban a repülőtér üzemanyagtárolóját robbantották fel. Nagyon aktívak most a Fekete-tengernek a Krím-félszigetnél lévő részén, a kezdeményezés megvan. A szakemberek vitatják, hogy a legjobb stratégiát választották-e az ukránok, még az amerikaiak is. Az ukránok három irányban támadnak. Az egyik irány, amit igazából elkezdtek már május közepén, Bahmut, ami elég sikeres. Éppen tegnap foglaltak el egy falut Dél-Bahmutnál és az egyik utánszállítási útvonalat tulajdonképpen átvágták. Ez azt jelenti, hogy a Bahmutban védekező orosz erőknek a logisztikai ellátása, a csapatpótlás nehézségekbe fog ütközni vagy nehezebb lesz, mint eddig. Délre két irányt vittek, az egyik Velika Novoszilka, ami tulajdonképpen Zaporizzsja és Donyeck megye határán van. Az elég sikeresen indult, de aztán az oroszok néhány nap után a támadó éket komoly veszteséget okozva visszaverték. Ott most a támadás körülbelül 10 kilométeres mélységben, az első védelmi vonal végéhez vagy a második védelmihez közel van. A harmadik fő irány Melitopolt célozta, ott szintén jelentős sikert értek el, elfoglaltak több fontos települést és most Tokmak fele haladnak. Még körülbelül 10 kilométerre vannak és onnan még körülbelül további 25 kilométer Melitopol. Csak ez is nagyon lassan megy, mert az oroszok védekezési stratégiája az, hogy minden arcvonalon minden területet, minden védelmi sávot, minden körzetet, minden települést védeni kell. Az első arcvonalon, amikor voltak a tapogatozó támadások, mi úgy mondjuk, hogy harcfelderítéssel fölmérni az ellenség erejét, kiderült, hogy ez nem egy biztosítás, aminek az a célja, hogy a támadó erőket lelassítsák, szétbontakozásra kényszerítsék, letapogassák, mit akarnak, hanem ez ugyanolyan védelmi öv, mint a második meg a harmadik. Elhíresült ez a kifejezés, hogy szürke zóna, tehát elfoglalták most Robotine falut, de ott nincs senki már.
De nem kell háromszor akkora erő, hogy az összes védelmi vonaluk ugyanolyan erős legyen?
Persze, de 900-1000 kilométeren tulajdonképpen végig telepítve vannak erők mind a két oldalon. A szakmai vita az volt, hogy a nyugati elképzelések szerint felkészítik a kilenc dandárt, amit ellátnak nehéz harci technikával, harckocsikkal, gyalogsági harcjárművekkel, tüzérséggel, és ők hagyományos mélységi hadműveletet, tehát egy nagy áttörést szerettek volna déli irányba, amihez további erőket kellett volna csoportosítani. Az ukránok még meg is csináltak két hadtestet, a 9-est és a 10-est, utólag bebizonyosodott, hogy az nem volt rossz elképzelés, csak nem vesz figyelembe más szempontokat, mert ahhoz, hogy egy irányba a fő erőket összevonja, el kell vonni más területekről. És ha elhoz más területekről, a kérdés az, hogy az oroszok ott előre mennek-e. Amikor megjelentek pesszimista nyugati vélemények, az igazából arra vezetett vissza, hogy az ukránok a támadást nem jól csinálták, mert egyrészt három irányt fönntartottak, másrészt pedig a legfontosabb vagy talán a legrövidebb irányban, Melitopol felé, aztán le a tengerig, nem tudták áttörni az orosz védelmet. Az első védelmi szakaszt áttörték és van egy 10-12 kilométeres beékelődés, de több erejük az ukránoknak meg nem volt. Nincs annyi erejük, hogy egy klasszikus támadó hadműveletet végrehajtsanak, áttörjék az ellenség első fő védőívét, és utána a második lépcsővel kijutnak az Azovi-tengerig. Na, ennyi erejük nem volt az ukránoknak, ez kiderült hamar, Velika Novoszilka irányába indulva elég komoly veszteségeket szenvedtek, ez a dandár volt amerikai és brit harcjárművekkel fölszerelve. Nagyon komoly védelem volt az oroszok tüzérséggel, harci helikopterekkel, drónokkal jelentős veszteséget okoztak. Az oroszok a 40 kilométeres védőövet három sávban telerakták aknákkal, aknamezőkkel. Járhatatlanná tették a területet, az utakat pedig, amelyek megmaradtak, belőtték tüzérséggel. Elhíresült példa, hogy azért volt rossz az első napokban az ukrán támadás, mert a dandár nem használta ki a nyugati éjszakai látókészülékek adta lehetőségeit, és hajnalban, világosban indult. De ez azért volt ‒ mondják az ukránok ‒, mert éjszaka csak gyalogosan lehet haladni, legfeljebb aknákat lehet szedni, harckocsikkal, harcjárművekkel nem tudnak haladni, mert nem tudják, hogy hol vannak az aknamezők. Az alapprobléma tehát itt az, hogy volt egy prekoncepció, egy elvárás, hogy az ukránok egy klasszikus, mély támadó hadműveletet vívjanak, vonják össze az erőket, és jussanak el a tengerig. De az ukránok nem ezt csinálták, hanem a kilenc dandárból ötöt bevittek a déli két irányba, a többieket meg elvitték keletre meg északkeletre. Plusz az oroszok váratlanul az egész területet aláaknásították, mindent belőttek, mindennek a koordinátáit tudták, igazából a déli áttörés nem sikerült. Viszont megy a felőrlő harc, hét kisebb támadó hadműveletet csináltak Luhanszk, Donyeck és Zaporizzsja megyében, és most az a nagy kérdés, a nagy dilemma, hogy milyen stratégiát kövessenek az ukránok.
Miért nem tudják az ukránok, hogy hol aknásítanak az oroszok? A modern haditechnika rendelkezésükre áll. Állítólag azt is lehet látni, hogy a katona a Háború és békében hányadik oldalon tart, ha a szabadban olvassa.
Nemcsak ő nem tudja, a Nyugatot is meglepte ez.
Hogy az oroszok aknásítanak?
Az, hogy ilyen mélységben, ilyen méretben, három sorban, meglepte a nyugatiakat is. Mondok egy példát. A védelmi miniszterek tanácskozásán Ramsteinben most az egyik központi kérdés a légvédelmi rakétarendszerek erősítésén kívül az volt, hogy sokkal több aknamentesítő eszközre van szükségük az ukránoknak, mert egyébként nem tudnak áttörni.
Ezeket csak úgy le lehet akasztani valamelyik ország raktárából és odavinni?
Nekünk is, a Magyar Honvédségnek is van. Nagy trélerek, elindulnak és fölrobbantják az aknákat. De az oroszok ezt is három sorban telepítették. Aztán légierőbombákat dobáltak ki, ami késleltetett robbantás, tulajdonképpen aknákként használták, gyalogsági aknákat, csali irányokat meg lövészárkokat, nagyon trükkösen csinálták, és úgy látszik, hogy erre valahogy nem terjedt ki a hírszerzésnek a figyelme, ez egy súlyos probléma. Most vizsgálják, hogy mennyire volt sikeres a felkészítés. A kiképzés felkészítése sikeres volt, de csak alegység szinten. Azt tanították meg, hogy nyugati harckocsi, harckocsi alegység, szakasz, század, esetleg zászlóalj szinten működjön. De azt, hogy a dandár egésze vagy a hadtest egésze hogyan működjön, nem volt benne a kiképzésben. Ráadásul a korábbi időszakból ilyen típusú tapasztalatai az amerikaiaknak sincsen, mert az aszimmetrikus hadviselésben ilyenek nem voltak, ez egy hagyományos, konvencionális hadviselés. Az, hogy a tálibok elbújtak a hegyek alá és akkor bunkerbombákkal operáltak, az benne volt a mindennapos tapasztalatban. De hogy ilyen összefüggő, nagy aknamezőket és akadályokat építsenek, az nem. Ez tovább nehezítette az előmenetelt. Ráadásul az oroszok semmit nem adnak föl. Ki van adva, hogy védeni kell az arcvonalat, mindent védeni kell, sok veszteségük van nekik is, nem úgy történik a cseréje a csapatoknak, amit mi annak idején tanultunk, hogy ha a veszteség eléri a 40-50 százalékot, akkor részlegesen elveszíti a harcképességét a katonai szervezet, akkor kivonjuk és jön az új erő,, hanem hozzák be az új erőket, zászlóaljakat. Az első két zászlóalj harcol tovább, a második lépcsőben behozzák a frisseket, és akkor utána lépcsőzetesen, rotációs alapon kezdik váltani őket, mert nem lehet föladni területet, ez nagyon szigorú parancs.
Mi a két fél stratégiai célja? Folytatni a felőrlő háborút vagy az ukránok el akarnak jutni valahova?
Azt nem tudjuk, mi a nagy stratégia. Meg akarjuk nyerni a háborút, ezt értem, de hogy utána mi lesz, az már nagy stratégia lenne, ezt nem tudjuk. Pillanatnyilag a gyengítés a cél mind a két oldalon. Az a remény, hogy a másik annyira meggyengül, hogy föladja.
Miből látszik az, hogyha a másik fél meggyengül annyira, hogy feladja? Nincs utánpótlása?
Vegyük a mostani helyzetet, most oda tudtak vinni két dandárt. De ha most nem tudnak odavinni dandárt, tehát nincs mélységben erő, akkor az azt jelenti, hogy az ukránok elfoglalják Tokmakot, és onnan már csak 25 kilométer Melitopol és azt is elérve ketté tudják vágni a földnyelvet, az pedig már hadműveleti veszteség. Az ukrán stratégia nem a klasszikus, nem a mélységi áttörés. Én ezt inverznek, fordítottnak nevezem, mert azt látják, hogy nem tudják áttörni gyorsan az első, a második védőövet, a harmadik már inkább településeket véd. Nem az a cél, hanem támadják a mélységet. A cél ugyanaz, mint Herszonnál. Ott megkapták a HIMARS-okat, amelyek 80 kilométerig tudtak pusztítani és megsemmisítették vagy működésképtelenné tették a hidakat, a logisztikai bázisokat, a vezetési központot. Ki kellett költöztetni Herszonból a hadseregparancsnokságot, és miután a logisztikai utánpótlást nem tudták az oroszok pótolni, azzal szembesültek, hogy miközben haladt előre lassan a támadás, 40, aztán 25 kilométerre megközelítették Herszont, de volt nekik ott egy 20-25 ezer fős hadseregcsoportosításuk, s rájöttek, hogy azt vagy kihozzák, vagy meg fog semmisülni.
Az ukránok most el akarnak jutni, mondjuk, a tengerig vagy elég odáig, ahonnan már tudják lőni a tengert?
Ha még tíz kilométert tudnak menni, akkor a HIMARS-okkal már eljutnak a tenger fölötti szárazföldi és vasúti közlekedési vonalakig, azokat közvetlenül tudják pusztítani. Most az egy nagy téma, hogy kapjanak-e további nagy hatótávolságú rakétákat. Egyik új fegyver sem változtatja meg a háború menetét, de ezzel a brit nagy hatótávolságú, 160 kilométerig ható rakétával nagyon jelentős pusztítást csinálnak a Krím-félszigeten. Mondjuk drága ez a Stormshadow rakéta, körülbelül egymilliárd font, de három ilyen rakéta találta el azt a tengeralattjárót, ami egyébként 1,2 milliárd az oroszoknál is. Most az látszik, hogy a Krímet nagyon fenyegetik. Tegnapelőtt kivették a rendszerből az Sz-400-ast, a legmodernebb rendszerben lévő légvédelmi rakétarendszert, és ez már a második, méghozzá úgy, hogy nem az egészet pusztították, de a parancsnoki központot, a vezetési radarrendszert, már a rakéták egy részét kimenekítették az oroszok, de a rendszer, az a 400 x 400 kilométeres terület teljesen megsérült. Az egy jó stratégia, hogy addig pusztítják a Krímet, amíg az oroszok egyszer csak eljutnak odáig, hogy nem tudják az utánpótlást megszervezni, és kivonulnak.
Vagy elvágják a hidat, vagy a szárazföldi utánpótlást tudják folyamatosan lőni?
Ha, mondjuk, a szárazföldet, eljutnak az Azovi-tengerig, azt lezárják, akkor marad a Kercsi-híd. Azt meg folyamatosan lövik, bár most a Kercsi-híd védelmét erősítik nagyon, de akkor is, folyamatosan lövik. Az oroszok ott létrehoztak a háború előtt, egy hadsereg szintű, 30-40 ezer fős szárazföldi hadtestet, légvédelmi hadosztályt, légvédelmi rakétaosztályt, tengervédelmi alakulatokat, de ha nem tudják őket ellátni, akkor szembesülnek azzal a problémával, hogy mit csináljanak. A politikai vita az, hogy ne adjunk nagyon nagy hatótávolságú rakétát, nehogy eszkaláljuk a helyzetet, de lehet, hogy az oroszok, nehogy elveszítsék a Krímet, valami váratlant fognak húzni. A másik oldalról meg azt mondják, hogy most már folyamatosan látjuk, hogy egy új technikának a behozatala, ami korábban tabunak számított, most az F16-os napirenden van, igazából nem rendít meg semmit, mert az oroszoknak nincs annyi erejük, hogy rendesen tudjanak reagálni.
Az oroszok erre az ukrán infrastruktúra meg a hátország városainak támadásával tudnak reagálni? Erről is jönnek hírek.
32 csapás volt, ebből 31 drón, állítólag az ukránok lelőttek 27-et, meg volt egy rakétacsapás. A főváros védelme az ukrán légvédelem által gyakorlatilag megoldott, ezért az oroszok igazából nem tudnak mit csinálni. A vidéki városokat meg objektumokat támadják. Az oroszok most céltudatosan támadják a búzatárolókat, tíz és félmillió ember ellátására alkalmas, nem tudom, hány ezer tonna gabonát megsemmisítettek. De ezek gyengítések csak. Az ukránoknál nagyon jó elgondolás, szerintem, a Krím ellehetetlenítése, de kellenek katonák a végén elfoglalni, mert el kell foglalni. Ha csak nem az van, amit most feltételeznek, hogy ugyanaz lesz, mint a herszoni művelet, hogy az oroszok föladják és kivonják az erőket, ami hatalmas politikai siker lenne az ukránoknak. De ez a stratégia nagyon bizonytalan. Az látszik, hogy nagyon váratlan dolognak kellene történnie ahhoz, hogy, mondjuk, október közepéig, amíg nem jön a nagy esős raszputyica időszak, valami történjen. De a rakétákkal, a drónokkal ezt lehet folytatni, meg az ukránok próbálják erősíteni a légvédelmet, ez volt az egyik fő téma, jönnek majd az F16-osok.
Mikor?
A legoptimistább számítások szerint az európaiak fél év alatt. A kiképzés augusztus végén elindult.
Mire való az F16-os? Vadászbombázó?
Az egy vadászbombázó, de F16-osból több van, az első, az tudjuk, hogy nem a legmodernebb változat, az európaiaktól jön, az F16 AM/BM-es változat. Az F16-os nagy előnye, hogy a radarrendszere nagyon jó, 110 kilométerig előre lát, ami meghaladja az oroszokét. Hatalmas tűzereje van, egyszerre hat rakétát tud indítani célpontokra. De az F16-ossal megint nem lehet megoldani, mert az orosz légvédelem is erős. Az oroszoknál ráadásul a rakéták nagy része a gépeken nem irányítható rakéta. Az egyik kedvenc példám, amikor a repülő vezérőrnagy, aki a hatvanéves korban beült a gépbe Donyeck megyében, berepült a harcmező fölé, kilőtte az irányítható rakétákat, visszafordult és utána egy Stinger rakétával lelőtték. Ezért nem mernek berepülni, mert ezek az új, modern brit, olasz, német légvédelmi rakétarendszerek, általában a hangsebesség két-három-négyszeresével repülnek, megfogják a gépeket. És ezért csak ilyen messziről. Odarepül a harcmező fölé, és elindítja a rakétákat.
És iszkiri, menni haza.
Igen, és akkor vagy eltalálja, vagy nem.
Két kifejezést is hallottunk az utóbbi időben, a beékelődést meg az áttörést. A békelődés az, mint a trójai faló, hogy bemegyünk, és utána próbálunk pusztítani?
A beékelődés azt jelenti, hogy van a védelmi vonal, egy szakaszon áttöröd és akkor elkezdesz mélységben haladni, és ha erős vagy, akkor nagyon gyorsan mész előre és folyamatosan szélesíted. Ha megnézzük a térképeket, attól függ persze, hogy az ukránok milyen térképeket tesznek ki, ez 10-12 kilométer előre, ez beékelődés, még nem áttörés.
Ha tudom tartani, az az áttörés?
Az áttörés az, amikor túlmegy a védelmi vonalon.
És már hátulról sem lőnek rám?
Igen. Ahhoz viszont nekik le kell küzdeni a második védelmi szakaszt meg a harmadikat. Akkor törnek át, ha, mondjuk, Melitopolig eljutnak. Az a nagy kérdés, hogy mennyi erőt tudnak bevinni, mert, ha, mondjuk, eljutnak, egy-két dandárral Melitopolig, akkor a következő kérdés, hogy tudnak-e erőket vinni, mert az oroszok akkor mind a két irányban elkezdik támadni, satuba foghatják őket, ha erősebbek. Ezért van a nagy vita, hogy egy irányban kellett volna támadni, egy fő erőkifejtés legyen és oda koncentrálni minden erőt. De ez a megközelítés figyelmen kívül hagy minden mást, hogy mi van az arcvonalon, mi volt régen, mit preferál a politika, ezért bonyolult. Ha most jön majd a Taurus, a német rakéta, 300 kilométer, állítólag Zelenszkij elnök ott van New Yorkban, az ENSZ-nél, de hivatalos látogatásra megy Washingtonba, ott szóba kerül a 300 kilométeres ATACMS rakéta, ami a sorozatvetőhöz jó, ezekkel a nagy hatótávolságú rakétákkal meg tudják változtatni a mélységi erőviszonyokat. Az oroszok már szépen alkalmazkodtak, visszavitték a lőszerraktárakat, nem ilyen nagy lerakatokat hoznak létre, hanem kisebbeket.
Ne egyszerre pusztuljon, ha eltalálják?
Igen, az életképesség működik. Az Azovi-tengerpartot, plusz a Krím-félszigetet végig tudják pusztítani. Amiatt, hogy a következő tavaszig mi legyen a stratégia, nagyon fontosak ezek a technológiai megoldások, mert az ukránok azt mondják, hogy folytatják ezt a felőrlő stratégiát, úgy látják, hogy ezzel lehet nyerni, mert az oroszoknak nincs hadászati átmeneti tartalékuk. Azt is vélelmezik, hogy mivel március végén lesznek a parlamenti választások Oroszországban, szeptemberben pedig az elnökválasztás, Putyin nem fog elrendelni teljes mozgósítást. Ez biztos, hogy így van, mert nemrégen Putyin és Sojgu is azt mondta, hogy nem is kell nekünk mozgósítás, mert 270-280 ezer ember így is bekerült a hadseregbe. De ha nincs mozgósítás, az azt jelenti, hogy sorkatonai állományt behoznak, meg önkénteseket, meg a börtönökből rekrutált zászlóaljakat.
A Wagner nélkül is mennek be a reguláris hadseregbe?
Most is bent vannak. Délen használják őket az oroszok. Mai hír, hogy lehet, hogy a Wagner visszatér a frontra.
Kivel? Ki lesz a vezető?
Az egyik hír szerint Szurovikin tábornok megjelent Algériában civilben, hivatalos orosz delegáció részeként és ott úgy mutatták be, mint a keleti irány felelőse. Ez lefordítva azt jelenti, hogy négy országban van jelen a Wagner olyan ötezer fővel, ő fogja átvenni az afrikai Wagner-erők vezetését. Az oroszok már régóta dolgoznak azon, már a merénylet előtt is, hogy a Wagnert meggyengítsék és egy újabb magán katonai vállalatnak adják át az erőforrásokat, amelyik fegyelmezettebb, hallgat a minisztériumra.
Neve már van?
Igen, Redutnak hívják. Ez egy igazi, klasszikus őrző-védő, kiképző cég volt, a katonai hírszerzés meg a katonai vezetők alapították, de már januárban elkezdték szervezni, és amikor volt a baleset meg lefejezték a Wagnert, már hétezer fős volt. Moszkvának van alárendelve és közvetlenül a 2-es csoportfőnökség, tehát a GRU, a katonai hírszerzés csoportfőnökség szervezésében,, Odavitték a Wagner két volt alparancsnokát.
Ezek szerint bíznak bennük?
Igen, ez egy új vezetés. De a mai hír az volt, hogy mennek vissza a frontra. Az átcsoportosítások, megerősítések, harcba vetések azt mutatják, hogy igazából nincs nagy tartaléka az orosz hadseregnek. Az ukránok most úgy gondolkodnak, hogy mehet tovább ez a felőrlő politika, mellette hozzuk be a rendszerbe a nagy, 300 kilométeres hatótávolságú, új rakétát, amivel el tudjuk érni nagy mélységben az orosz erőket, sőt jöjjenek be az F16-osok, ami ha légi fölényt nem is, de egyfajta légi támogatást biztosít, és akkor meg lehet próbálni tavasszal újra a nagy támadást elindítani.
Ha jön az eső meg a sár, raszputyica, akkor minden be fog fagyni?
Láttuk idén is, hogy szárazföldi erőkkel nem tudnak operálni. Az nagyon időjárásfüggő, hogy a légierő mikor, hogyan tud működni. Kis csoportokkal meg a levegőből, drónokkal, rakétákkal lehet manőverezni, de kimondottan területet birtokba vevő műveleteket nem tudnak, mert egyszerűen nem mennek át. Ezt a támadást április végén szerették volna indítani, annak, hogy csak július 5-ével kezdődött két oka volt, egyrészt az időjárás, másrészt nem lettek készen a felkészítések, mert nagyon sok ígéret van mindig. Olvastam ma reggel a ramsteini nyilatkozatot, az ukrajnai védelmi-koordinációs csoporttal ott volt az amerikai miniszter, az új ukrán védelmi miniszter, negyven ország vezetője, és elkötelezettségek mindig vannak, de hogy mikor érkeznek meg? Az amerikai harckocsik ott vannak már Ukrajnában? Talán az első tíz most meg fog érkezni.
A személycseréknek az ukrán vezetésben mi a magyarázatuk? Célszerű tisztogatás? Többféle olvasat van ebben is.
Az új miniszter, Rusztem Uremov, egy állami vagyonügynökséget vezetett, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy üzleti, gazdasági, üzleti ügyekkel foglalkozott, jobban látja ezeket a folyamatokat, és lehet, hogy a korrupcióellenes harcban hatékonyabb lesz, mint az előző, Reznyikov volt. Ez az egyik olvasat. A másik, Amerikában tanult, muszlim, jó amerikai kapcsolatokkal rendelkezik.
Krími tatár.
Krími tatár.
Ennek is jelentőséget tulajdonítottak.
Lehet jelentősége. Jelenleg a Krímből két krími tatár zászlóalj harcol ukrán oldalon, nem hiszem, hogy ezek most átállnának. A krími tatárokat nagyon elnyomják az oroszok, a háború előtt az EBESZ-nek külön megfigyelő missziója volt, folyamatosan föltártak törvénytelenségeket meg emberi jogi jogsértéseket. Szerintem a korrupcióellenes harc még hatékonyabbá tenné az erőforrás-menedzsmentet, ami mindenféle szempontból kell. Mostani hír volt, hogy a herszoni védelmi bizottság helyettes vezetőjét letartóztatták, aki fejenként 4500-6000 dollárért szerzett hamis egészségügyi papírt és mentesítette az ukrán állampolgárokat a katonai szolgálattól. Most 1400 bevonultatási pontra, mindenhova, veteránokat neveztet ki.
Akik már voltak a fronton.
Veteránokat, ami azt jelenti, hogy teljesen más erkölcsiséget és más szellemiséget képviselnek. Ez egy lassú, sziszifuszi munka. Az új miniszter találkozott az amerikai védelmi miniszterrel, de ahhoz idő kell, amíg azt a kapcsolatrendszert kialakítja, mint az elődje. Az elődjét egyébként én személyesen kedveltem, jól beszélt, jól tárgyalt, időben lépett, proaktív volt. Nem volt rossz miniszter, csak úgy látszott, hogy ezekkel a korrupciós ügyekkel nem tudott megbirkózni.
Meddig számíthat Ukrajna a nyugati támogatásra? Mi az ukránok véleménye és van-e erről valamilyen elemzői konszenzus?
Most publikálta a Kieli Védelemgazdasági Intézet, hogy mennyi pénzt kaphat az elkövetkező négy évben Ukrajna. Az Európai Uniótól 156 milliárdot, az Egyesült Államoktól pedig 70 milliárdot, ami az európai uniós intézménytámogatás, az mind bent van az európai pénzügyi keretrendszerben, 50 milliárdot adnak most csak, hogy a működést javítsák. Az amerikaiaknál a 70 milliárd kimondottan katonai célokra szól. Az első évben 44-45 milliárdot fordítottak az amerikaiak az ukrán katonai támogatásra, mert Ukrajna segítése három területen megy, egy az ország működése, ezek hitelek, kölcsönök, a másik a humanitárius támogatás és a harmadik a katonai. Ez a 70 milliárd négy évre azért kevesebb, mint amit az első egy-másfél évben invesztáltak. Van egy 23 milliárdos csomag, 35 van a szenátus előtt, ebből 23 milliárd katonai, de azért látszik, hogy eddig az ügyeket zömében kétpárti konszenzussal intézték. Volt az az ominózus döntés, hogy kazettás bombákat vagy lövedékeket szállít az elnök, Biden csak úgy adta ehhez áldását, hogy a szenátustól mind a két oldalról, tehát a demokrata oldalról és a republikánus oldalról a külügyi bizottság és a védelmi bizottság elnöke aláírta a papírt. Az amerikaiak támogatni fogják, és nyilván most, ha Zelenszkij látogatást tesz, nyilván lesz stratégiai egyeztetés. Zelenszkij az ENSZ-csúcson elmondott beszédében meghirdette, hogy magas szintű békekonferenciát fog összehívni, nyilván az oroszok nélkül. A nagy kérdés az, hogy látni az elkötelezett támogatást, ezt az európai uniós vezetők, a NATO-főtitkár, amerikai elnök, mindenki mondja, hogy igen, de mellette azért, ahogy megy előre az idő, nyilván a nyomás egyre nagyobb lesz, hogy valamilyen módon tárgyaljanak, tűzszünet legyen vagy békemegállapodás. De ehhez meg kell gyengülniük a feleknek.
Mind a két félnek egyenlően kell meggyengülni, vagy a politikai vezetések azt mondják, hogy nem éri meg tovább folytatni?
Mind a kettőnek, igen, mert most az orosz elnök legutóbb azt mondta, hogy ő most békét kötne, ha meghúznák a határt, ahol most a frontvonal van. De ez azt jelenti, hogy a négy entitásnak, a két népköztársaságnak meg Zaporizzsjáról és Herszon megyéről, ami egyébként már része a 84 igazgatási egységnek az oroszországi földerációban, már része a jogrendnek, bizonyos területeiről lemondana, mert Herszonnak a fele már az ukránoké, Zaporizzsja soha nem volt egészen az oroszoké, nem tudták teljesen magát a megyeközpontot sem elfoglalni. Luhanszk száz százalékig az övék volt tavaly június 4-ig, de abból most elveszítettek az elmúlt időszakban 15-20 százalékot, azért harcolni kell, a Donyeck megye, pedig olyan 60 százalékban az övéké. De most azt mondta, hogy ő ezzel elégedett lenne. Zelenszkij elnök meg a tízpontos béketerv ellenben mindig azt mondja, hogy egyetlen négyzetkilométert sem adunk föl.
És ebbe beleérti a Krímet is.
Mindent. Az eredeti 603 ezer négyzetkilométert. A diplomáciai erőfeszítésekben azt lehet látni, nyilván az amerikaiak kellenek hozzá, de azok a vélemények erősödtek föl, hogy meg kellene próbálni a béke felé indulni, amerikai támogatással, egyeztetve az európai nagyhatalmakkal, de egy semleges ország terjessze elő, mondjuk, India vagy Brazília, ne az amerikaiaktól jelenjen meg. De ez egy nehéz ügy, mert az ukránok, legalábbis a közvélemény-kutatások szerint, támogatják ezt a honvédelmi politikát, Zelenszkij nagyon erős, elvileg náluk október végén lennének a helyi önkormányzati választások, de mivel a különleges hadiállapotot meghosszabbították, nem valószínű, hogy megtartják. Ha nézzük a történelmet, az ilyen nagy változásoknál mindig személycserék vannak.
Az, hogy Vlagyimir Putyin Észak-Koreával, Kínával, a törökökkel tárgyal, közelebb viheti a háború megoldásához a világot?
Kicsit sajnáltam is Putyint, nagyon kellett udvarolnia. Az segít neki, hogy ideiglenesen a réseket betömni, tüzérségi lőszer, egyéb vonatkozásban, erre jó, mert másra nem. Egy éve csinálják ők már a „hadi gazdaságot”, az ipart teljesen átállították háborús működésre, a termelőkapacitásokat már kezdik visszahozni. Mondjuk, most képesek 200-300 harckocsit legyártani, lőszerből 300 ezret, viszont egymillió fogy. Tehát amíg a teljes gyártási kapacitás nem fejlődik föl, addig nekik ideiglenes megoldásokat kell találni. Most volt Sojgu Iránban, ott is az volt az egyik téma, hogy az irániak még további dróngyárakat adjanak, most épül egy dróngyár Oroszországban. Putyin most nem New Yorkba ment, hanem megnézte a legnagyobb orosz dróngyártó vállalatot.
De drónokkal meg támadó helikopterekkel, ha jól értem, nem lehet háborút nyerni, katonának kell odamenni a lábával.
Nem lehet, hát persze, de ők előrenyomultak egy útvonalon, nem volt légi támogatás, nem volt megfelelő tüzérségi támogatás, és az oroszok kilőtték a járműveket. Az elején győzelmi jelentésként tálalták, hogy hány nyugati harci technikát lőttek ki, az ment az orosz médiában.
Azt ki lehet számolni valamilyen módon, hogy a két ország rendelkezésére álló gazdasági erő miféle háborúra ad lehetőséget a szembenálló feleknek? Ukrajnának külső támogatása van, Oroszországnak meg csak a saját gazdasága, plusz a szövetségesei.
Azért Oroszországnak is vannak szövetségesei. Ez tulajdonképpen egy aszimmetrikus háború, mert európai méretben Ukrajna egy középhatalom lenne, Oroszország meg óriási. Vietnamot az amerikaiak nem azért hagyták ott, senki ne mondja, hogy Vietnam erősebb volt, hanem politikai okok vannak, és itt is azok lesznek. Persze, hosszú háború, de nem az a kérdés, hogy akkor meddig bírják, hanem hogy lesznek-e olyan politikai kényszerítő körülmények, amelyek miatt azt kell mondani orosz oldalon vagy mind a két oldalon, hogy állj, találjunk valami megoldást.
Ukrán oldalon mi lehet politikai kényszer? Az ukrán elnököt ebben a honvédő háborúban az ide eljutó információk szerint az ukránok támogatják. Ott milyen politikai ok jöhet közbe?
Mondjuk, az ukrán elnök előkészítés nélkül azt mondja, béketárgyalások legyenek, ott is vannak szélsőséges erők, Nyugat-Ukrajna egy része mindig szélsőséges és abban a pillanatban az ő politikai legitimitását megkérdőjelezik. Ezeket nem lehet nagy fordulatokkal, hirtelen váltásokkal megcsinálni, elő kell készíteni.
Tehát addig kell Zelenszkij elnöknek harcolnia, ameddig el nem fogadják az ukránok azt, hogy nyert ebben a háborúban?
Ha fölsejlik egy jó megállapodás és ami eltér attól, hogy vissza az egész ukrán területet, akkor nyilván Zelenszkijnek elő kell készíteni. Ha ő ezzel egyetért vagy meg tudja győzni a vezetést meg a politikai osztályt, akkor elő kell készíteni az ukrán lakosságnál, mert a kommunikáció most már másfél éve nem az, hanem az, hogy harcolunk addig, amíg föl nem szabadítunk minden négyzetmétert.
Oroszországban mi lehet a politikai kockázat? Ott meg Vlagyimir Putyin hatalma stabil.
Igen, de Putyin egészsége körül mindig van probléma. Az oroszok azért gazdaságilag messze nem gyengültek meg annyira, ahogyan várták, persze, vannak nehézségek, de pillanatnyilag nem nagyon érzik, legalábbis a nagyvárosokban, de hogy ez később a lakosság ellátásában érzékelhetővé válik, akkor az oligarchakörökben, a középosztályban…
Ha elkezdik a középosztály gyerekeit behívni, akkor az teljesen más lesz?
Az biztos, hogy probléma. Amikor volt ez a részleges mozgósítás, néhány nap alatt hétszázezer orosz, negyvenéves korig, 25-től 40 éves korig kizuhant, mind a középosztályból, beültek az autóba, fölszálltak a repülőre és elmentek. Ez egy hatalmas veszteség, merthogy ez egy kvalifikált erős társadalmi csoport. Az a gondolkodás az ukránoknál, hogy a stratégiába be lehet venni kvázi biztos elemként, hogy az oroszoknál nem lesz teljes mozgósítás, ez azt jelenti, hogy van egy év, és akkor föl lehet készülni még egy másik nyári nagy támadásra.