Tavaly szeptember 18-án kezdődött az ellenzéki előválasztás első fordulója, szinte pontosan egy évvel rá Dobrev Klára bejelentette a Demokratikus Koalíció árnyékkormányát. Vége van az együttműködésnek?

Nem hiszem, hogy ez egy valódi alternatíva lenne az ellenzéki pártok bármelyikének, hogy joggal gondolhatná azt, hogy egyedüli kihívója lehet az Orbán-kormánynak. A következő parlamenti választás viszonylag sokára lesz. A következő önkormányzati azonban nem lesz olyan nagyon soká. Én azt érzem feladatomnak, hogy arra készüljünk Budapesten, és nyilván az ország más pontjain is. Én a 2024-es önkormányzati választást tartom most evidenciában és az a feladatom, hogy Budapestet meg tudjuk nyerni és tudjam folytatni azt a programot, amit elkezdtem.

Nem azért csinál egy ellenzéki párt árnyékkormányt, mert ennek egyrészt máshol van hagyománya, másrészt mert azt akarja mondani, hogy ő akarja megnyerni a választást saját pártjával?

Ezt a kérdést nem nekem kell föltenni, hanem…

Egyeztettek előtte?

Tudtunk róla természetesen, voltak beszélgetések, de formális megkeresés nem volt. Ez a Demokratikus Koalíció lépése, amiben nyilván megpróbálják a kormányzóképességet erősíteni. Én, mint az ellenzéki pártok közös főpolgármestere, nem tartom feladatomnak kommentálni egyes pártok politikai lépéseit, de mindennek örülök, ami a kicsit keserves, köldöknézős ellenzéki politikától valamifajta ellépést jelent.

Ez ellépést jelent? Lehet ebben helye bármelyik más ellenzéki pártnak?

Ez egy tiszta képlet, ez egy DK-s árnyékkormány. Egyszer majd lehet, hogy lesz egy másik, amiben az összes ellenzéki párt képviselve lesz, de az nem most lesz.

Szaniszló Sándort, az önkormányzati árnyékminisztert ön jól ismeri, ő Fővárosi Közgyűlésben a Demokratikus Koalíció frakcióvezetője. Ő viszi most Budapest ügyeit, vagy ezt hogy kell elképzelni?

Azt, hogy a Demokratikus Koalíció árnyékkormánya hogyan fog működni, miért egy olyan politikustól kérdezi, aki nem tagja ennek a pártnak? Én Szaniszló Sándort nagyon sokra tartom, kiváló polgármesternek gondolom. Azt is el tudom képzelni egyébként, mint ahogy a DK árnyékkormányának más politikusairól is, hogy megállnák a helyüket egy összellenzéki kormányban is. Az számomra pozitív üzenet, hogy egy nagy ellenzéki párt az önkormányzatiságot kiemelten kívánná kezelni. Szerintem a következő kormánynak, ha az ellenzék megszerzi a választópolgárok többségének bizalmát, az önkormányzati rendszert újra kell gondolnia.

Önnek mint főpolgármesternek bármi dolga van a DK árnyékkormányának önkormányzati árnyékminiszterével? Mennyire látja komolynak ezt a pozíciót?

Ezt nem nekem kell megítélni. Nekem erről nem kell, hogy legyen véleményem, nincs is, én Szaniszló Sándorral mint a Fővárosi Közgyűlés tagjával és a Demokratikus Koalíció frakcióvezetőjével dolgozom együtt. Kiváló munkakapcsolatban vagyunk. Vannak vitáink, de hál’ Istennek ezeket mindig sikerül rendeznünk, és úgy működünk, ahogy egy stabil, kiszámítható, sokszínű koalícióban működni kell.

Mi mutatja meg azt, hogy milyen az együttműködés a Fővárosi Közgyűlésben az ellenzéki pártok között?

Sok mindent lehet nézni, leginkább azt, hogy mennyire nincsenek a nyilvánosságot borzoló viták. Az elmúlt közel három évben a Fővárosi Közgyűlést vezető koalíció rendkívül egységes volt. Irgalmatlan terheket kell cipelnünk. Ha valaki megnézi az áram- és gázárakkal kapcsolatos összes problémát, a pandémiát, a kormányzati megszorításokat, én azt gondolom, hogy ez a koalíció nagyon kiválóan működik, én erre nagyon büszke vagyok. Igenis, tudunk egy valódi, nem árnyék-, hanem nap mint nap dolgozó kormányt fölmutatni. Ez nagyon kelleni fog a közeljövőben is, mert a 2023-as év szerintem Európa, benne Magyarország és Budapest egyik legnehezebb éve lesz. Olyan gazdasági recesszió jöhet Európában, amit nem láttunk az elmúlt közel száz évben az energia területén. Európai szinten olyan újragondolandó piaci hullámzások vannak, amelyek rendkívül kiszámíthatatlanná teszik a jövőt, és őszintén szólva nem tudom, hogy hogyan csináljuk végig a 2023-as évet. De ezzel nemcsak én vagyok így, hanem szerintem minden magyar városvezető, sőt, minden európai városvezető. Éppen ezért tartom nagyon fontos politikai értéknek a koalíció egységességét.

Ebben az árnyékkormány megalakulása miatt nem lát változást?

Én semmilyen változást nem látok.

Nem is számít változásra?

Nyilván a Demokratikus Koalíció pozícionálja magát ebben a helyzetben az ellenzék vezető erejeként. Azt tudom mondani minden ellenzéki pártnak, beleértve a sajátomat is, hogy hasonló kezdeményezésekkel próbáljunk a válságból vezető kiútra valamilyen menetrendet adni.

De nyilván nem kell most mindenkinek árnyékkormányt csinálnia.

Nem, ezer más dolgot lehet csinálni. Arra buzdítok mindenkit, hogy legyenek ötletei.

Jelenleg mekkora Budapest költségvetésének hiánya?

Azért nem egyértelmű erre a kérdésre a válasz, mert a pénzügyi matek valahogy mindig kijön nullára. Idén nem biztos, hogy ki fog, bár a törvények előírják azt, hogy az önkormányzatnak december 31-én nem lehet hiánya a folyószámláján. De nem is ez a lényeg, ennél sokkal nagyobb problémák vannak. Egyrészt vannak elmaradó beruházások, és évtizedről évtizedre halmozunk föl amortizációs problémákat, például a BKV esetében. Magyarán: az adósság összességében sokkal nagyobb, mint ami pénzügyileg látszik. Ez az adósság ott van a Flórián téri felüljáró kopó aszfaltrétegében, a népligeti felüljáró borzasztó állapotában, ott van az adósság a közműhálózat fejlesztésének az elmaradásában. Tulajdonképpen az adósság nem pénzügyi, hanem műszaki értelemben gigantikus.

Van, ami ezek közül konkrétan ráomolhat a fővárosra?

Nyilván vannak adósságok, ki nem fizetett, faktorált követelések, pénzügyileg van egy bizonyos mozgástér. De ami a lényeg: 2023-ban olyan energiaárakkal kell kalkulálnunk, amelyek a sokszorosai a tavalyinak vagy az ideinek. Hogy hányszorosa, azt egyelőre nem tudjuk, de ha, mondjuk, a közvilágítás esetében a kiírt közbeszerzést érvényesen lezártuk volna, akkor több mint tizenháromszor többet kellett volna fizetnünk. Nyilván nem fogunk tizenháromszor többet fizetni, nemcsak azért, mert nincs is annyi pénzünk, hanem azért sem, mert nem akarjuk egy ilyen pénzügyi helyzetben az áram- és az energiaárakkal manipuláló kereskedőket extraprofithoz juttatni. Az energiaárak úgy cikáznak egyik napról a másikra, hogy most hosszú távon, ha akarnánk energiát vásárolni, az összes kockázat a mi nyakunkban lenne. Nem tudom most megmondani, hogy a BKV jövőre mennyi áramot fizet, mekkora lesz a villanyszámlánk.

De ha nem írnak ki közbeszerzést, nem is fognak ajánlatokat kapni. Ha nincs ajánlat, nincsen szerződés. Ha nincsen szerződés, nincsen energia.

Nagy valószínűséggel rövidebb időszakra fogunk kiírni beszerzést, mert rendkívüli mértékben kiszámíthatatlan az energiapiac, és az Európai Unió végre, szerintem kicsit lassan és nem eléggé bátran, de lépni fog a piac megregulázása érdekében. Azt tervezzük, hogy a közbeszerzési szabályok keretein belül rugalmasabb beszerzést csináljunk. Nem ülünk tétlenül és nézzük, hogy jön velünk szembe egy borzasztó ár, ami elsodor minket, keressük a megoldásokat, de ma sem én, sem a nálam az energiapiachoz sokkal jobban értő emberek sem tudják megmondani, hogy mekkora energiaszámlánk lesz jövőre. Egy dolgot azonban tudok: akkor megy a villamos, meg akkor ég a lámpa, ha van áram a vezetékben. És ha pénzügyi problémáink vannak, akkor azokat nem fogjuk ráterhelni a budapestiekre. Ha valakinek lesz ahhoz bátorsága, hogy odamegy és lekapcsolja a közvilágítást Budapesten, akkor sok sikert kívánok, én nem leszek az.

Áramot fog lopni a fővárosi önkormányzat?

Nyilván nem lopni fog, de olyan kritikus infrastruktúrák esetén, mint a közösségi közlekedés, közvilágítás, ivóvíz, ha aközött kell mérlegelnem, hogy nem tudom, miből fizetem ki a számlát, vagy pedig azt mondom, hogy nem tudom, hogy ki tudom-e fizetni, de tovább megy a közszolgáltatás, az utóbbit fogom választani, és nemcsak én, rengeteg európai nagyváros polgármesterével egyeztettünk ezekről a helyzetekről. Megjegyzem, olyat azért nem nagyon látok, hogy városi közszolgáltatások ne kapnának az állami vagy a közösségi tulajdonban lévő áramtermelőktől nem piaci áron áramot. Azt érdemes tudni, hogy amikor, mondjuk, a Paksi Atomerőmű 12 forintért megtermel 1 kWh-t, akkor azt nekünk 430-ért adná tovább az MVM, ilyen Európában máshol nincs.

A Paksi Atomerőmű a hazai áramtermelésnek a 42 százalékát adja egy 26 százalékos import mellett. Senki nem vásárolhat közvetlenül Pakstól, mert akkor mindenki onnan venne.

Én természetesen értem, nem arról beszélek, hogy miért kell nekünk tízszer annyit fizetni, mint amennyiért Paks termel, csak nem tízszer annyit kell fizetnünk, hanem harmincnyolcszor annyit. Nagyon sok mindent értek, de egyet nem: hogy van az, hogy itt vagyunk a pusztító vihar kellős közepén, ahol nagyon fontos közszolgáltatások vannak az önkormányzatokra bízva, és senki, a kutya nem szól hozzánk, hogy figyeljetek, találjunk ki valamit, hogy ezt túléljük. Az a kérdés, hogy lesz-e Budapesten víz a csapban, lesz-e közvilágítás, lesz-e villamos, meg metró. Tizenháromszoros árat nem tudunk kifizetni. Ötszörös árat sem. De a legnagyobb probléma az, hogy nincs kivel beszélni erről. Mi, Gémesi György polgármester úrral közösen, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége nevében kezdeményeztünk egy nemzeti energiacsúcsot, ahol az önkormányzatok kaphatnak legalább szakmai segítséget abban, hogy mit kezdjenek ezzel a helyzettel. A fővárosi önkormányzatnak olyan szempontból könnyebb a helyzete, hogy nálunk van olyan típusú szakértelem, ami alapján, mondjuk, árambeszerzést le tudunk bonyolítani, de a kisebb települések polgármesterei nem tudják, hogy mit kell ebben a helyzetben kezdeni és nem azért, mert alkalmatlanok, hanem azért, mert ilyen nem volt még soha. Az, hogy a magyar kormány egy szót nem szól a teljes magyar önkormányzati szektorhoz ebben a helyzetben, szerintem elfogadhatatlan.

Mivel tudnak takarékoskodni?

Egyfajta energiajózanságra kell törekednünk, tudjuk azt, hogy melyik az a közszolgáltatás nélkülözhető. A fővárosi önkormányzat már döntött arról, hogy rövidebb ideig lesz díszkivilágítás, de valójában ezzel nem lehet spórolni olyan nagyon sokat.

Akkor mivel?

Mi azokon a területeken, ahol lehet érdemben spórolni, mindenben fogunk lépni. Amikor nyáron összeraktuk ezt az energiacsomagot, akkor le lettünk hülyézve. Elmondta az összes fideszes papagáj, hogy mi fölültünk a brüsszeli dilivonatra, mert kimondtuk azt, hogy 20 foknál magasabb hőmérsékletre télen nem fogjuk felfűteni a középületeinket. Most meg azért vagyunk hülyék, merthogy túlságosan felfűtjük az épületeinket, mert most már a kormány is rájött arra, hogy a középiskolákat is csak 18 fokra fogják fölfűteni. De ha egymás mellé rakom azt, hogy a főpolgármesteri hivatalban hány négyzetmétert fűtünk, hány napig és hány fokra, meg összerakom azt, hogy a díszkivilágítást hogyan csökkentem, meg esetleg bezárok olyan létesítményeket, amik nem kulcsfontosságúak, ezek nagyon minimális megtakarítást jelentenek ahhoz képest, hogy a metrónak ugyanaz az áram kell.

Ritkítani nem lehet?

Lehetnek vészforgatókönyvek, nyilván jobb az a helyzet, hogy a metró ritkábban jár, minthogy nem jár. Jobb, ha a közvilágítás fél órával rövidebb ideig tart, mint hogy nincs. De ezek nagyon rossz forgatókönyvek. Az a kérdés, hogy aazt a gazdasági válságot, ami most elkerülhetetlenül ki fog alakulni, adja a Jóisten, hogy ne legyen nagyon mély és gyorsan túl legyünk rajta, azzal akarjuk erősíteni, hogy akinek még van munkája, az sem tud elmenni, mert a metró, az csak tízpercenként jár? A kritikus infrastruktúrát a városban mind Budapest, mind az ország érdekében fönn kell tartani.

És amikor odajön a szolgáltató lekapcsolni a villanyt, akkor a főpolgármester a testével fogja a főkapcsolót megvédeni?

Még ez is lehet.

A lakásban, ha nem fizetek egy ideig, kijön a szolgáltató, lecsapja, leplombálja, vége.

Azért az egy nagyobb plomba, amit a fővárosi közszolgálatásokra kell rakni, és nem szeretnék ezekben a negatív forgatókönyvekben elmélyülni egy nyilvános beszélgetésben. Nyilván készülünk forgatókönyvekkel, de ezek nagyon rossz forgatókönyvek, azt remélem, hogy nem tartunk itt. Én a legnehezebbnek a következő év első negyedévét, első félévét látom, részben a háború vonatkozásai miatt, részben pedig azért, mert az Európai Unió intézkedései letörhetik ezeket az energiaárakat, azt remélem, hogy nem kell azt mérlegelnünk, hogy melyik ujjunkat vágjuk le.

Hol vannak a forgatókönyvben a fürdők, az uszodák, a színházak, a kulturális létesítmények, meg a műjég? Benne vannak-e?

Természetesen benne vannak, csak tényleg azt kell látni, ha a főváros bezárja az összes színházát, azzal nem vagyunk nagyon beljebb. Nem lesz színház, de nagyjából az összes fővárosi színház energiaigénye egynapi közvilágítás, ezek nincsenek pariban egymással.

Több a kára, mint a haszna?

Szerintem többet árt, nem oldja meg a problémát, viszont létrehoz egy másikat. Ezért én a magam részéről inkább arra készülök, hogy próbáljunk meg mindent fönntartani. A gyógyfürdők esetében meg egy üzleti döntés, hogy ilyen gázárak mellett tudnak-e működni.

A termálfürdőknek van valami előnye? Azok elvileg termálhővel kellene, hogy működjenek.

Ezzel együtt is nagyon jelentős mértékben gázt is használnak a fürdőink. Az elmúlt időszakban bejárta a sajtót számos hír, hogy bizonyos településeken közszolgáltatásokat bezárnak. Én azt gondolom, hogy ezek a döntések inkább szóltak annak, hogy világossá tegyük a lakosság előtt, hogy mi jön szembe. Nem arról van szó, hogy sokkolni kell az embereket, de föl kell készíteni őket arra, hogy egy csomó mindent nem látunk előre. Például valószínűleg lesz karácsonyi díszkivilágítás Budapesten ezen a télen is, de biztos, hogy a lehető legszimbolikusabb, és nem azért, hogy elvegyük az emberek kedvét attól, hogy átéljük az advent örömét. Nem szeretném abba az irányba vinni az emberek gondolkodását, hogy kicsit nehéz lesz, de majd valahogy túléljük. Nem biztos, hogy túléljük.

Az állam elkezdett magán is spórolni, elbocsátások, cégösszevonások vannak. A Fővárosi Közgyűlésnél, főváros cégjeinél kell ilyesmire számítani?

A főváros a BKM létrehozásával meglépett egy nagyon komoly lépést, az elmúlt harminc év legnagyobb cégösszevonását csináltuk meg, megszüntettünk több tucat igazgatói helyet, középvezetői helyet, a BKM működése abszolút sikertörténet. Ott, ahol csak a politikának fáj, ott mi nagyon szívesen spórolunk, de a költségeink túlnyomó többsége nem olyan, amit meg lehet spórolni. Nem tudok spórolni azon, hogy mennyi pénzt költök arra, hogy a buszokat megtankoljam, a buszvezetők bérén nem tudok spórolni, az áramszámlán nem tudok spórolni. Vannak olyan költségeink, amelyeket a legjobb szándékkal sem tudok leszorítani, de abban az értelemben nem fixek, hogy az energiaárak robbanása miatt a csillagos ég a határ.

Szeptember 5-étől új parkolási rendszer van Budapesten. Ez egységes és természetesen drágább is. Ennek a további fejlesztése napirenden van?

Igen, hiszen ez egy macska-egér játék. Ha egy kerületben bevezetik a parkolást, akkor ott megszűnnek azok a problémák, hogy P+R parkolóként használjuk a közterületet, de azok az autók átmennek az utca túloldalára, ezért az utca túloldalán is a lakosok azt szeretnék, ha fizetős övezetbe tartoznának. Ahogy megléptük most ezt az új rendszert és bevontunk egyébként új területeket is, már jelentkeztek a kerületek, és pártállástól függetlenül újabb zónákat szeretnének kialakítani. Két dolgot szeretnék elmondani az új rendszer kapcsán: egyrészt a parkolási bevételek a kerületek bevételeit gazdagítják, a fővárosnak ebből minimális bevétele van. A másik: ezt a rendszert nem a baloldali képviselők szavazták meg, hanem szinte minden fideszes polgármester is, hiszen az ő kéréseik is benne voltak ezekben a csomagokban.

A lakossági parkolási engedélyek rendszere változhat a jövőben?

Ez egy nagyon fontos kérdés és felhívja a figyelmet arra, hogy van azzal probléma, hogy a főváros csak az egyik szereplő a fővárosi parkolási rendszerben. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy meg akarom rövidíteni a kerületek parkolási bevételeit, csak elmondom, azt, hogy a világ nagyvárosaiban az a szisztéma, hogy a parkolást a főváros üzemelteti, ő szabja meg az összes szabályt, és a bevételt a közösségi közlekedés finanszírozására használja. Mi egy keretszabályt tudunk alkotni, de például a helyben lakók kedvezményes parkolását a kerületi jogszabályok szabályozzák. A szakmai körökben teljesen egyértelmű az a vélekedés, hogy nem szabad teljes mértékben ingyenessé tenni a helyben lakók parkolását, mert ezáltal a közterület van nagyon alacsony díjon bérbe adva. De ez egy szokás, ami kialakult az elmúlt években. Én örülök annak, hogy vannak olyan kerületek, ahol ezt a kérdést fölvetik, és nyilván nem irreálisan magas, de árat szeretnének szabni a helyben lakók parkolásához. De ez egy olyan kérdés, ami jogszabályi okoknál fogva a kerületek kompetenciája, és én megértem azt a kerületi polgármestert, aki nem akarja ezt a szent tehenet megszüntetni, mert amellett is lehet érvelni, hogy aki helyben lakik, az parkolhasson ingyen.

A Lánchíd és a pesti rakpart tervezett felújítás állva maradó projekt?

A Lánchíd felújítása zajlik, még idén megnyílik az elvi lehetősége annak, hogy a korlátozott forgalom tudja használni, és határidő szerint, 2023 őszére fog elkészülni a Lánchíd felújítása. Az alsó rakpart kapcsán kialakult egy szerintem nagyon fontos és előremutató vita arról, hogy mire használjuk a Duna-partunkat. Leültettük az egymással vitázó feleket egy asztalhoz, és ezt visszük tovább, és azt gondolom, hogy lehet, hogy lesz a pesti alsó rakpart kapcsán olyan konszenzus, ami minden szereplő számára elfogadható.

Mikor?

Ez az egyik kérdés. A másik kérdés az, hogy mikor történik maga a beruházás, hiszen a kormány megígérte, hogy ezt a rakpart-beruházást megcsinálja. Én ezt most kevésbé látom megvalósulni.

Nincs rajta az eleső beruházások listáján.

Nagyon sok nyilatkozat van arról, hogy a kormány átvállalja ezt a beruházást, de kormánydöntés nincs róla. Tehát azért nem tudták visszavonni, mert el sem döntötték. Az előző kormányzati ciklusban a Budapesti Fejlesztési Központ el is kezdte a ferencvárosi szakaszát tervezni a pesti alsó rakpartnak a Boráros tér átépítésével és a HÉV-felújításokkal együtt, nem tudom, hogy most mi ezeknek a sorsa. Mi azt tartjuk ebben a helyzetben a legreálisabbnak, hogy ezt a fővárosi önkormányzat európai uniós forrásból valósítaná meg. Ilyen típusú forrás egyébként elvileg benne van a TOP Pluszos településfejlesztési operatív programban, az a kérdés, hogy Magyarország hozzájut-e az európai uniós pénzekhez. Ezt még most nem látjuk teljes mértékben tisztán.

Az önkormányzat és a kormány közös reménye itt összeér?

Abszolút, persze, én egy kicsit másféleképpen látom az EU és a kormány közötti vitát, mert én azt gondolom, hogy az Európai Uniónak igaza van abban, hogy Magyarországon nagyon nagy a korrupciós kockázat az európai uniós pénzek felhasználásánál.

De ha a pénz felől nézzük, akkor jó lenne?

Természetesen, mi szeretnénk hozzájutni a pénzünkhöz, sőt, valójában ennél több pénzhez szeretnénk hozzájutni, mert azért az, hogy ezermilliárd forintból nyolcvanmilliárd forint Budapesté, az nincs egy súlycsoportban azzal, hogy a magyar GDP 40 százalékát ez a város termeli meg.

A hírek szerint a BKV sofőrjei túlórázni kényszerülnek. Meddig lehet ezt a helyzetet túlóráztatással kezelni?

Ha van is túlórázás, az elsősorban a nyári időszakra, szabadságolásokra volt érvényes. Nem állítom, hogy a BKV-nál, ahogy egyébként mindenhol a magyar munkaerőpiacon, nincsen munkaerő-piaci probléma. De nincs olyan akut munkaerő-piaci helyzet a BKV-nál, ami indokolatlan túlórázásokat jelentene. Egyébként ha a 3-as metró felújításán majd túl vagyunk, márpedig jövő májusra teljes mértékben kész leszünk, akkor egyre kevesebb igény lesz a buszpótlásra a 3-as metró vonalán. Ez nagyon sok kapacitást fölszabadít, ezért a BKV esetében hosszú távon ezen az oldalon biztosítva van a szolgáltatás ellátása.

Hogy tudják tartani a kapcsolatot a háborúzó és szankciók meg embargó alatt álló oroszokkal metróügyben?

Nagyon nehezen, bár most éppen megoldódott egy műszaki ellátási probléma. De az igazi probléma az, hogy amikor nem volt háború, akkor is nagyon nehezen tudtunk bizonyos szempontokat érvényesíteni. Például tízmilliárd forintot meghaladó kötbérigénye van ma a fővárosnak az orosz beszállító felé, amely a füle botját nem mozdítja ezzel kapcsolatosan. De azt látom, hogy a napi működést befolyásoló fennakadást a háborús helyzet sem okoz a 3-as metró esetében.

Érkezik alkatrész, érkezik karbantartás?

Kicsit nehezebben, kicsit lassabban, kicsit talán nem pont ugyanaz, amit gondoltunk, de egyelőre olyan típusú fennakadás, ami az utasok számára érzékelhető szolgáltatásvesztést jelentene, nem látunk.

De a klimatizáláshoz fúrni a kocsit továbbra sem lehet, mert akkor az egy új helyzet lenne.

Igen. A metró klimatizálását valójában nem ígértem meg a kampányban, de ezzel együtt is igyekszünk megcsinálni, ugyanis a műszaki megoldás már megvan rá. Ehhez két dolog kell, egyrészt kell nagyjából 8-10 milliárd forint, a kötbérigényünk nagyjából ezt meghaladó összeg. A másik pedig az, hogy kell egy partnerség, hiszen ahhoz, hogy ezeket beszereljük, kell az orosz beszállító együttműködése, mert nem szeretném a garanciát elveszíteni azzal, hogy egy olyan műszaki beavatkozást csinálunk, amit ők nem hagytak jóvá. Ez sajnos még hiányzik.

Azt mondja Navracsics Tibor miniszter, hogy a kormány egyértelműen elkötelezett, hogy Budapest sikeresen tudja előkészíteni klímasemlegessége érdekében tett vállalásait. Ezek ebben a háborús helyzetben, energiaválságban egyáltalán napirenden vannak még?

Bizonyos szempontból még inkább, hiszen az alacsony energiaárak mellett nagyon nehéz a fenntartható energiaátállást végigvinni, mert egyszerűen nem éri meg. Az energiaárral két nagy baj van zöld városvezetői szempontból, hosszabb távon és perspektivikusan, ha túl olcsó, meg ha túl drága. Mert ha túl olcsó, akkor nem állunk át klímasemleges üzemmódra, ha meg túl drága, akkor meg nincs pénzünk arra, hogy átálljunk. Budapest főváros önkormányzata lerakott egy energiamenetrendet, hogy elérjük azt, hogy 2030-ra a fővárosi közüzemek csak saját maguk által előállított és megújuló energiát használjanak. Ezzel párhuzamosan benne vagyunk a száz klímasemleges város projektben. Ez a program egy gyorsítósáv a klímaátalakulás kapcsán és megnyithat közvetlen brüsszeli forrásokat klímaadaptációs programokhoz. Ez azért nagyon fontos, mert most az energiakrízisben egy kicsit az utolsókból lesznek az elsők logikával Budapest olyan típusú technológiákat tudna alkalmazni, amelyeket már mások régen kipróbáltak. Ehhez elengedhetetlenül szükség van arra, hogy a főváros visszaszerezze a Csatornázási Műveknek a menedzsmentjogát és a kisebbségi tulajdonrész is visszakerüljön a városhoz, mert például a biomassza-hasznosítás az egyik eleme ennek a menetrendnek. De van elképzelés napelemparkok létrehozásáról, van szélerőműpark építésére is szándék, amit a jelenlegi jogszabályok praktikusan nem tesznek lehetővé. Nagyon sok jóindulat kell ahhoz, hogy ezt a menetrendet végigjárjuk, de mi elkötelezettek vagyunk ebben. De a kibocsátáscsökkenés és a klímasemlegesség szempontjából a legfontosabb terület a lakossági energiafelhasználás csökkentése, és nem úgy, hogy fázunk a lakásunkban, hanem úgy, hogy nem fűtjük az utcát a lakásunkkal. A budapesti és a magyarországi lakásállomány energiahatékonysági szempontból nagyon elmaradott, rengeteget lehetne fejleszteni.

A rezsitámogatásokat folyósítják már?

A fővárosi önkormányzat 2012-ig működtetett egy rezsitámogatási rendszert, akkor ezt kivezették. Ezt mi 2020-ban visszavezettük egy kisebb összeggel, és látva a közelgő szociális problémákat az energia- meg rezsifronton, léptünk egy nagyot és megemeltük ezt a támogatási összeget a kétszeresére: 48 ezer forintot lehet kapni bizonyos rászorultságok esetében, illetve egy tágabb kör 24 ezer forintra jogosult. Október 1-jétől lehet ezeket igényelni akerületi önkormányzati szociális irodákban. Ez egyoldalas papír, viszonylag könnyű kitölteni, és ott tudnak tájékozódni arról is, hogy a kerület milyen szociális támogatásokat ad, mert a legtöbb kerületben szintén van valamilyen rezsitámogatás.

Visszatérve a kormány listájához, a Gubacsi vasúti híd kivitelezését levették, de a HÉV-eket én nem látom ezen a listán. A HÉV-ekről tud valamit?

Önmagában az, hogy valami ezen a listán nincs rajta, nem azt jelenti, hogy attól még marad. Én nagyon nagy kockázatot látok abban, hogy állami cégeket, például a BFK-t, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-t vagy más állami beruházásokat menedzselő cégeket most felszámolnak. Én sok sikert kívánok ebben a folyamatban, de abban biztos vagyok, hogy rövid távon ezek nem fogják segíteni ezeknek a projekteknek a menedzselését. Ráadásul a HÉV-felújítások európai uniós forrásból mennének, és egy részük, ha jól értem, a helyreállítási alapból menne, amelynek az elköltésére sokkal kevesebb idő van. Ezek a szempontok együtt nagyon kétségessé teszik, hogy lesz-e például Budapesten és az agglomerációban elővárosi vasút- és HÉV-fejlesztés, pedig iszonyatosan nagy szükség van rá. Budapest közlekedési problémái Budapesten kívül jönnek létre, mert az agglomerációból napi szinten több százezer ember autóval érkezik a fővárosba.

Ez van a budapesti agglomerációs stratégiában, az marad, azt nem érinti.

Igen, az stratégiai dolog, a beruházás egy másik. Én azt szeretném látni, hogy ezek a beruházások valóban megvalósuljanak, mert Budapestnek elementáris érdeke az, hogy az agglomerációból Budapestre közlekedők közül a többség közösségi közlekedéssel jöjjön a fővárosba. Ahol már beértek az elővárosi fejlesztések, ott ezek nagyon népszerűek, gyorsak és kényelmesek, tiszták a járművek, le lehet ülni egy laptop elé és lehet dolgozni, ott az egy valódi alternatíva. A város akkor lesz élhetőbb és akkor tudjuk ezt az elképesztő gépjárműforgalmat lecsitítani, ha az egész agglomerációban a kötöttpályás közlekedés fejlesztésre kerül.

A közösségi költségvetésnek lesz folytatása? Több mint húszezren szavaztak egy egymilliárdos összeg elköltésére. Sikerült annyira jól, hogy ezt lehet folytatni?

Ez a második év volt, hogy volt szavazás, és megmásfélszereztük a szavazatok számát, és ez egy nagyon pozitív visszajelzés nekem. Egyre népszerűbbé válik, és egyre inkább abba az irányba mozdul el, hogy nagyon konkrét helyi projektek kerülnek be a listára, és lehetett látni a szavazási eredményekből is, hogy ezek a konkrét, helyhez köthető projektek hozták be az újabb szavazatokat. Azt az igényt, hogy ezt a várost zöldítsük, nagyon erősen visszaigazolják ezek a szavazások.

Varjakkal a főpolgármesternek van dolga?

Abszolút.

Megeszik az énekesmadarakat, egy még engem is megtámadott, amikor alatta bicikliztem, mert védte a fiókát.

Ez egyre súlyosabb probléma. Van egy szint, amit próbálunk kezelni. Például a Margitszigeten, ahol ez nagyon intenzív probléma, varjúbiztos kukákat alakítunk ki. A biológiai sokszínűség a városainkban nagyon nagy mértékben csökken, és ez bizonyos, akár invazív fafajtákat vagy növényfajtákat, vagy adott esetben a dolmányos varjúkat helyzetbe hozza. Fel kell vetni azt, hogy hogyan tudjuk a varjak szaporodását a városban kézben tartani.

Kétféleképpen lehet, puskával vagy szaporítóanyag etetésével.

A puskát nyilván nem, mi nem lövöldözünk a városban, de ez olyan kérdés, amit kezelnünk kell a biológiai sokszínűség érdekében. Kicsit olyanok a varjak, mint a poloskák, a klímaváltozással a biológiai sokszínűség csökkentésének vannak haszonélvezői, akik belépnek egy maguk mögött hagyott térbe. Szeretnénk a budapesti madárállományt megvédeni odúkkal és a Madártani Egyesülettel közös programokkal. Varjak esetében pedig először meg kell védenünk a kukáinkat, korlátoznunk kell a varjak szaporodását a városban. Bármilyen furcsa, ilyen ügyek jönnek szembe. Nem nagyon tudunk már platánfát ültetni, nem nagyon tudunk gesztenyefát ültetni, ezek borzasztó helyzetek, de a klíma és benne a flóra és a fauna is változik körülöttünk és erre nekünk is reagálni kell.