Pokolgépes merényletben megölték Darja Duginát, és azóta számtalan magyarázat született arra, hogy az egyébként vitatott jelentőségű filozófus, Alekszandr Dugin ellen kívántak-e merényletet végrehajtani vagy a lánya ellen? Ön szerint mi történt?

Elég friss még ez a merénylet ahhoz, hogy részleteket is lehessen tudni, de nyilvánvalóan nem a lány volt a cél, hanem a papa. Elő volt készítve, pontosan megtervezett merénylet volt, mert a vezetőülés alá rejtették a bombát. Ha azt egyszer beindítják, esélye sincs arra az embernek, hogy megmeneküljön. Dugint egyébként komoly filozófus, egy kicsit radikális nézeteket vall, egyébként döntéshozatalban nem vesz részt. Tanácsokat, ötleteket ad, különböző elveket próbál megfogalmazni. Nem a fő ellenségnek számít, de attól függetlenül, ha őt elteszik láb alól, akkor Putyinnak egy kicsit fejfájást okoznak. Azt, hogy ezt ki hajtotta végre, Putyin-ellenes körök Oroszországban vagy pedig esetleg az ukránok – bár ők tagadják azt, hogy ebben részt vettek volna –, nem lehet tudni, egyik sem zárható ki. Én azt gondolom, hogy ebben az ukránok részt vettek valamilyen szinten.

Moszkva mellett történt a merénylet, Oroszország belsejében. Ennek van-e valami jelentősége?

Hogyne lenne jelentősége? Mostanában az ukránok azt próbálják bizonyítani, hogy képesek Oroszország területén, illetve főleg a megszállt területeken is merényleteket végrehajtani. A Krímben több támadást végrehajtottak orosz katonai célok ellen, ez azt próbálja jelezni az oroszok felé, hogy féljetek, itt vagyunk, egyébként pedig a célunk az, hogy az összes területet felszabadítsuk, beleértve a Krím-félszigetet. Azt szeretnék elérni, hogy az oroszok minden megszállt területről vonuljanak ki, és ez a feltétele az ukrán vezetés részéről annak, hogy tűzszünetet kössenek, illetve kezdődjön egy béketárgyalás. Ennek a realitása rendkívül alacsony, nem hiszem, hogy az oroszok belemennek abba, hogy a már korábban elfoglalt területeket minden különösebb probléma nélkül föladják, a Krím kapcsán pedig még nehezebb ezt elképzelni.

Oroszországban a terrormerényletek időszaka Vlagyimir Putyin hatalomra lépése előtti időszakra volt jellemző. Lesz-e valami következménye annak, ami most történt, vagy egyedi esetként fogják kezelni?

Meglátjuk. Moszkvában történt, ismert személy ellen tervezték a merényletet. A terrormerénylet az orosz vezetés szempontjából a jelenlegi időszakban mindenképpen rendkívül kényes téma és erre oda fognak figyelni. Ebből lehet bosszú, aztán meglátjuk, mert nagyon közeledünk ahhoz a naphoz, amit úgy hívnak, hogy Ukrajna függetlenségi napja, a nemzeti ünnep Ukrajnában 24-én lesz, lehet, hogy ehhez is esetleg köthető, mert bejelentették – legalábbis ukrán részről, orosz részről nem –, hogy fognak különböző csapásokat mérni Ukrajnára.

Reálisnak látja azt a magyarázatot, ami egy korábbi orosz Duma-képviselőtől, Ilja Ponomarjovtől származik, miszerint a Nemzeti Ellenálló Hadsereg csapott le, amely Oroszországon belül működik és Putyin-ellenes szervezet?

Ez egy hallatlanul érdekes dolog, mert akkor ezzel azt fogadnánk el, hogy Putyinnak van egy nagyon kemény ellenzéke, ami akár merénylet elkövetésére is képes. Nekem az a véleményem, hogy nem zárható ki ez a változat sem. Most már kezdik látni a lakosság részéről is azt, hogy vannak szankciók és a szankcióknak olyan hatásai vannak, amelyek nemcsak az oligarchákat, hanem az egyszerű embereket is érintik. Eltűnnek üzletek, eltűnnek különböző áruk áruházakból és ettől még nagyon sokkal komolyabb dolgok is vannak. Az a fejlett technológia, ami korábban megszerezhető volt, kezd lassan elkopni. Ez azt jelenti, hogy a technikai fejlesztés jelentősen vissza fog fejlődni, egyes szakértők szerint a hatvanas-hetvenes évek színvonalára. Nagyon sok mindenhez az oroszok már hozzászoktak, viszont lehet, hogy a jövőben nem tudják elérni. Autók, például. Ebből adódhat egy olyan elégedetlenség, ami akár a radikalizmust is erősítheti.

Képes az orosz hatalom ezt az elégedetlenséget valamilyen irányba csatornázni?

Nincsenek még országos megmozdulások, de nem zárható ki, hogy később lesznek. Ha a lakosság ezt a saját bőrén fogja érezni, akkor lehetnek országos megmozdulások. Nyilván ez a vezetésnek nem fog tetszeni, elkövetnek mindent és van azért Putyin kezében egy olyan titkosszolgálat, egy olyan haderő, amit, hogyha szükséges, alkalmaznak. Mint tudjuk, az ukrán háborúban nem feltétlenül az orosz reguláris haderőt alkalmazzák. Nagy számban vannak ott különböző szakadár hadseregekhez, illetve milíciákhoz tartozók, ott van a Wagner-csoport Donbaszban. Azt is lehet tapasztalni, hogy elég sok haláleset történt akár a reguláris haderő részéről is, ami a lakosság körében elégedetlenséget szülhet. Azért csak elmondják, hogy van 30-40 ezer halottja az oroszoknak, csak elmondják azt, hogy kinek a kije halt meg, és ez terjed még Oroszországban is, függetlenül attól, hogy a média nyilván nem továbbítja.

De ez még nem az általános mozgósítással besorozott haderő…

Ezek önkéntesek.

Akik maguk választják azt, hogy odamennek és pénzt kapnak érte, nem?

Így van, ezek önkéntesek, zsoldosok, akik szintén jó pénzt kapnak azért, mert harcolnak. De lehet látni a Wagner-csoport esetében is, főleg az utóbbi napokban tapasztalhattuk azt, hogy jó néhányan azt mondják, hogy köszönjük szépen, ezt nem kívánjuk tovább folytatni. Hasonlókat látunk Ukrajnában is, bár, mondjuk, ott, ha honvédő háborúról van szó, nagyobb a motivációja az embereknek. Ugyanakkor ott is előfordul az, hogy a háború borzalmai következtében többen úgy döntenek, hogy dezertálnak.

Van az orosz reguláris haderőnek elég gyakorlata abban, hogy a Wagner-csoportszerű, meg a helyi erőkből szervezett alakulatokat egy kézben tudja tartsa?

Ezt nem nagyon hangolják össze, nem nagyon lehet látni. A Wagner-csoportot külön kezelik, semmiképpen nem hozható össze a reguláris hadsereggel. Ez egy speciális zsoldoshadsereg, amit bizonyos esetekben bevetnek akár az ukrán háborúban, de jelen vannak Maliban, jelen vannak Afrika számos országában, ahol éppen az orosz érdekek úgy kívánják, hogy fegyveres erőkkel beavatkozzanak. Nem a reguláris haderő irányítása alá tartozik, tehát nem a katonai parancsnokok irányítják, hanem a Wagner-csoport saját vezetése kezeli ezeket a kérdéseket.

Kinek kell elszámolniuk azzal, hogy egy akciót sikeresen végrehajtottak-e?

A Wagner-csoportot tabuként kezelik, azzal olyan sokat nem foglalkoznak vagy legalábbis nem megy ki a médiába. Nyilván ott is vannak azért problémák, meg más országokban, Szíriában is volt probléma a Wagner-csoporttal. A haderő részéről bőségesen találkozunk olyannal, hogy parancsnokokat leváltanak, most már hetedik hónapja tart ez a háború, s olyan borzasztó nagy eredményt nem értek el, hiába mondjuk azt, hogy milyen területet foglaltak el. Ne felejtsük el, hogy ez a terület oroszok által lakott, Donbasz és Luhanszk szakadár tartományokban jelentős számban oroszok laktak ott, és mégsem sikerült olyan gyorsan előrehaladni. Bár ott az ukránok berendezkedtek védelemre, ezt már évek óta előkészítették, ettől függetlenül, ha megnézzük a két ország haderejének az erőviszonyát, akkor azért nagyobb előrehaladást kellett volna elérni. Nem hangolták össze a különböző haderőnemek tevékenységét, a különleges erőknek a szerepét. Sok hibát követtek el. Eleve egy ilyen széles területen indított frontális támadásnak az összehangolása, kezelése, nem egyszerű. A közelmúltban Donbaszra koncentráltak, oda csoportosították át az erőket, most megint azt tapasztaljuk, hogy széthúzzák, és Harkivtól egészen Herszonig teljes egészében tüzérségi támadássorozatot lehet látni csöves és rakétatüzérség bevonásával. Nem bírják a széles frontot fenntartani. Persze, emögött lehet az is, hogy tüzérségből bőven van nekik, ugyanakkor az is lehet cél, hogy ez egy taktika, az ukrán hadsereget is igyekeznek szétbontani minél nagyobb területen.

Van-e arra magyarázat, fél évvel a háború kezdete után, hogy mi történt az első napokban? Miért nem mérték fel jól az oroszok, hogy milyen területre mennek be?

Szerintem az információt kapta a felső vezetés, most itt Putyin köreiről beszélek, hogy az ukránok gyengék, a hadseregük nem működik, alig várják, hogy „felszabadítsák” őket. Ezt abszolút tévesen értelmezték.

Ez hogy lehet?

Nem volt megfelelő információ vagy volt, de nem adták át a felső vezetésnek. Nehezen hiszem azt el, hogy az oroszok ne tudták volna azt, hogy az ukránok nem virágcsokorral fogadják a támadó orosz haderőt. Most már eltelt több mint fél év és gyakorlatilag az ukrán vezetés a helyén van. Az ukrán irányítóközpontot nem váltották le.

Téves információ vagy az ukránok ügyes dezinformációja?

Is, is.

Oroszország közel van Ukrajnához, határosak. Egy terület voltak valamikor, beszélik egymás nyelvét, a szolgálatok együtt dolgoztak hosszú évtizedeken keresztül. Nehéz elképzelni, hogy ne tudnának egymásról mindent.

Vigyázzunk ezzel az „együtt dolgoztakkal”. Én dolgoztam külföldön oroszokkal is, meg ukránokkal is. Amikor Ukrajna megalakult 1991-ben, akkor az orosz származásúakat azonnal kitették a hadseregből. Az elkötelezettségnek meg kellett lennie, ha valaki igazi ukrán, akkor abban megbíztak. Aki orosz volt, vagy orosz kötődése volt, akár családi kötődése, azokat kitették.

Mostanra az ukrán szolgálatok intaktak az orosz befolyástól?

Már akkortól, amikor megalakult Ukrajna, azonnal.

Tehát nincs orosz befolyás?

Így van. Az első feladat az, hogy egy másik ország – amelyikkel nem biztos, hogy olyan nagyon baráti viszonyban vagyunk – hírszerzése ne épüljön be a mi szolgálatunkba. Erre nagyon ügyeltek az ukránok. Az orosz érdekeltségeket igyekeztek kizárni. Nyilván van lehetősége az orosz hírszerzésnek beépülni az ukrán hírszerzésbe. Nagyon komoly információs háború van. Ez egy nagyon komoly gazdasági háború, médiaháború és a hírszerző szolgálatok közötti háború is. Sokkal keményebb, mint, mondjuk, ami a nyugatiakkal van.

Arra van-e adat, biztos tudás, hogy az ukrán meg a nyugati szolgálatok hogyan működnek együtt?

Naivitás lenne azt hinni, hogy nem működnek együtt. Meg merem kockáztatni azt, hogy az amerikai hírszerzés szorosabban működik együtt az ukránokkal, mint, mondjuk, néhány NATO-ország hírszerzésével, pontosan azért, mert itt a támadásokat, illetve a haditechnikai eszközök átadását összehangolják. Az amerikai haderőnek a központja Németországban, Stuttgartban van, és ott van egy törzs, ami a hadműveleteket irányítja. Természetes dolog, hogy amilyen információra az ukránoknak szükségük van, azt átadják, különösen, ami a hadműveletek vezetése szempontjából fontos. Az amerikaiaknak megvan a műholdas felderítésük, a légi felderítésük, a kozmikus felderítésük, megvan az ügynöki felderítésük, de minden ág rendelkezésre áll, és ami az ukrán haderő tevékenység szempontjából fontos, azt nyilván átadják. Nem kell nagyon messze menni, itt van a célok meghatározása. Amikor pontosan kilőnek egy adott vezetési pontot, ehhez nagyon pontos információra van szükség. Nyilvánvaló, hogy ebben részt vesznek az amerikaiak. A légi felderítés eredményét is átadják, és ha az ukrán fél megkapja a pontos koordinátát, már mehet is a támadás az adott cél ellen. Sőt, nem is biztos, hogy az ukránok indítják. A számítógépek világában sok mindent meg lehet ma már csinálni.

Tehát elképzelhető – nagyon leegyszerűsítve civil nyelvre – az, hogy nem is a harctéren valamelyik vezetési pontból nyomják meg a rakétaindító gombot, hanem a németországi NATO-támaszponton?

A mai világban ilyen is elképzelhető. Nem feltétlen Németországban, ott azt határozzák el, hogy milyen irányba kell támadni. Az ukránoknál nem is egy frontvonal melletti háborút látunk, hanem az utánpótlási útvonalakat támadják. Vagy ha az oroszok el fogják téríteni az „áramot”, átkapcsolják a rendszert, főleg déli irányba, a Krím irányába, akkor meg fogják támadni az ukránok a magasfeszültségű vezetékeket.

Amiket nem lehet elrejteni.

Nem két perc annak a rendbe tétele és nem kis veszéllyel jár. S ha az oroszok eltérítik az áramot, márpedig nyílt titok, hogy ez az egyik nagyon fontos céljuk, akkor az azt jelenti, hogy az ukránok számára „legitim” cél lesz ezeknek a megsemmisítése. A keleti fronton is, illetve délen is, a logisztikai utánpótlás megtámadását látjuk. Ehhez meg kell támadni a vasutat, csomópontokat és a raktárakat. Ehhez pontos felderítésre van szükség. Tudnom kell azt, hogy hol van az a hangár, hol van az a raktár, amit nekem meg kell támadni, ahol lőszereket tárolnak. Ugyanezt csinálják egyébként az oroszok a másik oldalon, ők pedig próbálják megállapítani azt, hogy hol vannak a nyugati utánpótlás eszközei, akár a rakéta-utánpótlások, lőszerutánpótlások, s ezeket próbálják támadni. Az oroszok esetében pedig azt kell látni, hogy elég nagy távolságra kell hozni az árut, és ha nincs meg a fegyver, lőszer, üzemanyag, élelmiszer, akkor nem működik a háború.

Milyen eszközei vannak arra Oroszországnak, hogy a megszállt területeket pacifikálja?

Jelenleg a pacifikálás területén túl sok eszközzel nem rendelkeznek, de azt láthatjuk, hogy van elgondolás arra, hogyan lehet oroszosítani ezt a területet.

Az a kettő nem ugyanaz?

Orosz szempontból igen, azt akarják, hogy nyilván orosz irányítás alatt legyen, de a pacifikálás azt jelenti, hogy lehetőleg a békét megteremtsék. Kérdés az, hogy a béke mennyire lesz tartós. Nem mindenki lesz megelégedve azzal, hogy orosz uralom alatt él. Ebből adódóan Donbasz, Luhanszk környékén viszonylag egyszerűbben megy a pacifikálás, a déli területeken már azért nehezebb lesz. Ott több az ukrán. Az ukránok nem feltétlen akarják az orosz uralmat és ebből adódóan számolni kell azzal, hogy akik nem akarják az orosz uralmat, azok föl fognak lázadni ellene. A lázadásnak sok fajtája van, lehetnek politikai mozgalmak, lehetnek radikális szervezetek és ebből kialakulhat terrortevékenység vagy ahogy a világ ezen részén mondják, partizántevékenység sorozata, ami azt jelenti, hogy a különböző orosz objektumokat, létesítményeket meg fogják támadni. Ezért merem nyugodt lélekkel kijelenteni, ha be is fejeződik majd a háború, utána még sajnos hosszú ideig számolni kell azzal, hogy ellentevékenységet fognak folytatni azok, akik nem elégedettek az eredménnyel. Ezt láttuk Irakban, Szíriában, Afganisztánban, ebben semmi új nincs, sőt, a volt Szovjetunió utódállamai esetében is jó néhány országban láttuk, hogy az orosz uralom ellen fellázadnak. Kérdés az, és ez egy nagyon fontos dolog az orosz vezetés részéről, hogy hogyan tudják elfojtani az ellentevékenységet. Ahhoz be kell vezetni egy olyan államrendet, amelyik próbálja kitalálni a különböző szervezeteknek a gondolatát, hogy milyen ellentevékenységet akarnak folytatni és ezt időben leszereli. Ez hosszú folyamat lesz és merem azt mondani, hogy amennyiben létrejön a tűzszünet, s azt követően létrejön egy megállapodás, még utána is bőségesen fognak terrortámadásokat, partizántámadásokat végrehajtani.

Módszerben nincs a kettő között különbség?

Célban lehet különbséget tenni.

A partizánháború azt jelenti, hogy a saját területemet védem a megszállók ellen?

A partizánháborúnak megvan az a célja, ami sokkal barátságosabb és eszközökben is sokkal „elfogadhatóbb”, mint egy terrorakció, ami általában gyilkossággal, robbantással jár. A partizánmozgalom más politikai töltéssel és más katonai tartalommal rendelkezik. Az aztán kérdés, hogy a partizánmozgalmon belül ezt a tevékenységet, amikor robbantásos merényletet hajtanak végre, hogyan értelmezzük. A partizánháborúban is volt olyan, amikor vasutat robbantottak.

Központilag szervezett partizánmozgalom látszik Ukrajnában? Vannak olyan térképek, amelyek a partizántevékenységet külön színnel jelölik. Ezek szórványosak most.

Az ukránok között is vannak olyanok, akik nacionalista körökhöz tartoznak, azt mondják, hogy Ukrajna a mi hazánk, itt semmi keresnivalójuk nincs az oroszoknak, magunkat meg kell védeni, a támadókat ki kell zavarni az országból. Ez szerveződik folyamatosan, de inkább földalatti tevékenységről beszélhetünk, aztán majd meglátjuk, ha létrejön az úgynevezett béke, utána mi következik. Én nem számítok arra, hogy a békeszerződés után csend lesz. Donbasznál is volt egy ilyen, Luhanszkban is, és azt mondták, hogy a minszki megállapodás alapján nem támadjuk egymást, mégis megöltek csak az ukránok legalább nyolcezer oroszt. Azért vannak történelmi „hagyományok” is, amik alapján létjogosultsága lehet az ilyen mozgalmaknak.

Az Azov-ezredet Mariupolban a hírek szerint teljesen megsemmisítették. Ennek a háború kimenetelére, az ukrán erők ellenállására van valamilyen hatása?

Ha teljesen megsemmisítették, akkor nyilvánvalóan van, de szerintem teljesen nem semmisítették meg. Mindig lesznek, maradnak olyan csoportok, amelyek egyesülnek és végrehajtják azt, ami az eredeti céljuk volt. Nem hiszem azt, hogy az ukrán nacionalista erők tevékenységének végére pontot lehet tenni, mert ez folytatódni fog. Ha nem ott, akkor az ország más területén. Ez olyan, mint, mondjuk, ha az iraki területet nézzük, vagy a szír területet nézzük, ahol azt mondták, hogy az al-Kaidának, illetve az Iszlám Államnak a maradékát is megsemmisítettük. Nem igaz. Ott vannak, csoportosulnak, itt-ott-amott feltűnnek, merényleteket hajtanak végre, s főleg külföldi kapcsolattal rendelkeznek, kaphatnak támogatást is, ugyanez lesz. Sajnos, tulajdonképpen egy partizánháború is beindulhat a jövőben. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem szabad azzal számolni, hogy itt, ha befejeződnek a harcok, akkor eljött az örök béke időszaka. Olyan mély az ellentét a két ország között, amit nem lehet egyik percről a másikra elfelejteni. Hosszú évekre ható folyamat lesz, mire valamilyen együttélés létrejön és nagyon sokat kell tenni azért, hogy ez megváltozzon.

Beszéltünk korábban arról, hogy az ukrán szolgálatokon belül is van egy fölülről indított tisztítási folyamat. Több nagyon fontos vezetőt váltottak le és volt olyan is, akit fejlövéssel a saját otthonában találtak meg. Ez jelent valamit vagy az az eszköz volt éppen kéznél?

Természetesen jelent. Ha valakit leváltanak, annak megvan az oka. Az ukránoknál a felső vezetés látja azt, hogy az orosz hírszerzés rendkívül aktívan működik, egyrészt bent, ukrán területen, amit még nem támadtak meg, de különös tekintettel ott, ahol a harcok folynak. Nekik is információra van szükségük. Az ukrán elhárításnak föl kellene deríteni azokat a személyeket, akik együttműködnek az oroszokkal. Ez egy alapvető feladat. Ha kiderül az, hogy sok információ kiszivárgott és ezt azért tudják ellenőrizni különböző információk, akár dezinformációk bedobásával és az átmegy az oroszokhoz, akkor nyilvánvaló, hogy lehet látni, hogy körülbelül hány olyan személy lehet, aki az oroszoknak dolgozik. Ezenkívül, persze, számolni kell azzal, hogy az ukránok is hasonló módszereket alkalmaznak, illetve van a kettős ügynökök alkalmazása, ami azt jelenti, hogy ide is dolgozik, meg oda is. Ha túl nagy a szám, akkor azt mondja a felső vezetés, hogy ebben a megyében az ukrán hírszerző szolgálatnak vagy az elhárító szolgálatnak a vezetője nem jól dolgozik, mert túl sok embert szerveztek be az oroszok. Megköszönik a tevékenységét és jobbik esetben leváltják, rosszabbik esetben bíróság elé állítják.

Na, de itt fejlövéssel öltek meg valakit.

Háborús helyzet van, ne felejtsük el, nem békeidőszak. Aztán utána lehet, ha valakire még netán rá tudnak bizonyítani valamit vagy, mondjuk, az oroszok beszervezik, nem tudom, van-e ilyen, de elvileg elképzelhető, a vezetőt, ettől kezdve jobb, hogyha előveszi a pisztolyát és fejbe lövi magát, merthogy felakasztják vagy lelövik, az egészen biztos. Náluk általában nem az akasztás a divat, hanem a lelövés. Tehát ebben az esetben vagy öngyilkos lesz az illető, vagy majd egy gyors bírósági ítélettel, rögtönítélő bírósággal halálra fogják ítélni. Nincs pardon, mondom még egyszer, háborús helyzet van.

Az ukránok nem kommentálják a krími orosz bázisok elleni támadásokat. Nem mondják, hogy mi voltunk, azt sem mondják, hogy nem mi voltunk. Ezeknek az akcióknak, amikor oroszok által megszállt területen robbannak lőszerraktárak, milyen következményei lehetnek? Eszkalálja a háborút?

Nagyon jó kérdés, nyilvánvaló, hogy eszkalálhatja a háborút, de az elsődleges cél az, hogy az oroszokkal érzékeltessék az ukránok azt, hogy mi itt vagyunk és mi vissza fogjuk foglalni azt a területet, amit ti elfoglaltatok, elvettetek tőlünk. Ne felejtsük el, hogy a Krímben rengeteg turista van. Amikor a lőszerraktár robban, ablakok betörnek, mindenki ott hagyja az üdülőhelyet. Elmondják, hogy a helyzet az, hogy azért kellett nekünk hazajönni, mert fölrobbant ez, meg az, meg amaz. Nyilvánvaló, hogy ez negatív hatással van az orosz értékelésre, az ukránok meg azt mondják, hogy érezzék az oroszok azt, hogy mi ott tudunk lenni. Mi a mélységben is támadást tudunk végrehajtani. Számolni kell azzal, hogy a Krímben még több támadást fognak végrehajtani és naivitás lenne azt hinni, hogy az oroszok saját magukat támadnák, az meg dezinformáció, hogy eldobta a cigarettacsikket. Amiatt ekkora távolságban lévő raktárak nem robbannak föl. Akkor az azt jelenti, hogy ukránok hajtják ezeket a támadásokat végre. Aztán azt, hogy erre ki adja az ötletet, meg ki segít, meg ki ad pontos információt a cselekmény végrehajtásához, az önök fantáziájára bízom, de azért nem szabad elfelejteni, hogy vannak országok, amelyek igen jelentős hírszerzési képességgel rendelkeznek. Az oroszok is azt csinálják, próbálják összeszedni többek között ügynöki úton, illetve műholdas felderítés segítségével azt, hogy hova szállítják a Lengyelországon keresztül érkező haditechnikai eszközöket.

Oroszország képes Ukrajna teljes területén akciókat végrehajtani?

Természetesen igen. Az oroszok végre tudják hajtani, csak attól félnek, hogy lelövik a repülőgépeket, és most már arról beszélünk, hogy az ukrán pilótákat Amerikában kiképezik F16-os gépek, illetve F18-as gépek kezelésére. Ez azt jelenti, hogy Ukrajnát fel fogják szerelni olyan haditechnikai eszközökkel, amik fejlettebbek lesznek, mint néhány NATO-országé. Nyilván szállítani fognak oda olyan eszközöket, amivel az ukránok meg tudják magukat védeni és működik a légvédelmi rendszerük is. Ebből adódóan az oroszok képessége csökken. Odavitték mindjárt a nyugati határ mellé a Kindzsal-rakétákat, amikkel kétezer kilométerre el lehet lőni, magyarul nagyon mélyen be tudnak lőni a NATO-országok területére, bármit el tudnak találni, ha éppen akarják. Ebben benne van Lengyelország, a balti országok, az újonnan csatlakozó országok, és mehetünk lefelé, Szlovákia, Magyarország. Az oroszok nemcsak Ukrajnában képesek, hanem bőven Ukrajnán túl is képesek műveletet végrehajtani, ha a politikai szándék megvan.

A helyzet tud annyira romlani, hogy megszülessen egy olyan politikai szándék, hogy valamilyen NATO-ország területére indítanak csapást? Az azt jelenti, hogy a NATO egy emberként válaszcsapást fog adni.

A NATO főtitkára több alkalommal elmondta, hogy amennyiben NATO-országot támadás ér, akkor arra válaszolni fognak.

Az világháború.

Hogy ez milyen válasz lesz, az egy más kérdés, mert lehetnek véletlenek, nem feltétlen szándékos támadás. A NATO részéről nagyon keményen hangsúlyozzák a válaszcsapást, és ehhez megvannak az eszközök. Lengyelország, a balti országok, illetve most már az összes kelet-európai ország területén rendelkezésre állnak olyan fegyverek, amivel válaszcsapást tudnak mérni. Nyilván erre nagyon vigyáznak az oroszok is, ezt nem akarják. Aztán felvetődött a napokban, mi van akkor, ha esetleg, a zaporizzsjai erőművel kapcsolatos támadás, mondjuk, európai NATO-országot érint valamilyen módon, akár a lehulló radioaktív anyagok miatt. Akkor érvényes-e az ötödik cikkely? Az a véleményem, hogy nem. Ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy most itt háború van Oroszország, illetve egy NATO-ország között, ez egy más helyzet. Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben konzultációt folytatnak, vagy egy nagyon kemény figyelmeztetést küldenek Oroszország részére. Merem remélni, hogy ebben az egész erőmű témában születik valami megállapodás, tekintettel arra, hogy a hétvégén ott járt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is. Az ENSZ főtitkára is ott volt, bár ő más témában is közvetített, de azért csak remélhető az, hogy elérik, ami a legnormálisabb dolog lenne, ne legyen semmiféle katonai tevékenység egy atomerőmű közelében.

Az oroszok ütegeket telepítettek az erőmű területére.

Tele vannak fegyverekkel, igen. Abnormális eset, hogy egy atomerőmű közelében vagy egyáltalán az atomerőmű területére fegyvereket telepítsenek vagy lőszereket telepítsenek. Öngyilkosság.

Nem inkább logikus katonai szempontból? Tudják, hogy azt úgysem fogják támadni.

Ez az egész ötlet egy eszement embertől származhat, mert normális esetben ilyet nem csinálnak. Ha megnézik a korábbi háborúkat is, még az olajkutak közelében sem voltak harci cselekmények, nehogy valamelyik lángra lobbanjon, vagy legyen belőle olyan probléma, ami rendkívül komoly környezetszennyezéssel jár. Na, most akkor mi van egy atomerőmű esetében, ahol fennáll sugárzásveszély? Odatelepíteni bármilyen katonai erőt, az egyenlő az őrültséggel.

Atomcsapással Oroszország részéről kell-e számolni?

Nem hiszem.

Fenyegetés már elhangzott, elmondták, hogy atomhatalom vagyunk, nagyon erősek vagyunk, többször is.

De a másik oldalon is van ilyen lehetőség. Az elején fenyegetőztek ezzel és tudjuk azt, hogy az orosz doktrínában benne van, hogy Oroszország akkor alkalmaz atomeszközt, ha a létét veszély fenyegeti. Nem Ukrajna támadta meg Oroszországot, hanem fordítva volt, tehát Oroszország létében nem fenyegetett. Nem logikus a doktrína alapján használni. Eleinte bevetették ezt a gondolatot, utóbbi időben elhallgattak. Komoly döntéshozók részéről ilyen nem hiszem, hogy lenne. Tudják azt, hogy erre válasz lenne. Nem biztos, hogy Putyin örülne, ha, mondjuk, Moszkvába egy-két atomeszköz becsapódna és a vezetési pontokat tönkretennék. Nem biztos, hogy megéri a kockázat azért, hogy, mondjuk, Kijevben a vezetési központok ellen támadást indítanak, mondjuk, harcászati atomfegyverrel. De erről az állami vezetés szintjén Oroszországban nem beszélnek.