Milyen területeket felügyel a hatóság, mik azok a szabályozott tevékenységek?

A hatóságunk 2021. október 1-jével kezdte meg a munkáját, kifejezetten abból a célból, hogy stabil és kiszámítható működési és szabályozási környezetet teremtsen olyan, a nemzetgazdaság számára kiemelt ágazatok tekintetében, mint a szerencsejáték-szervezés, a dohánykereskedelem, a bányászat, a földtan vagy éppen a kibervédelem. Emellett a hatóságunk látja el az önálló bírósági végrehajtók és a felszámolói szervezetrendszer feletti törvényességi felügyeleti feladatokat, és hetedik területként a törvény arról is rendelkezik, hogy az SZTFH keretein belül jöjjön létre a koncessziós tanács. Utóbbinak az a célja, hogy ajánlásokkal, állásfoglalásokkal tegyen kísérletet az állami koncessziós szerződéskötési gyakorlat egységesítésére. Ezek nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű területek, összességében ezekből az ágazatokból több mint kétezermilliárd forintnyi árbevétel származik, kétezermilliárd forintnyi árbevételt realizálnak az itt működő cégek, több mint ötvenezer embernek adnak munkát, így közvetetten 100-150 ezer ember megélhetését biztosítják. Az állami adó- és járulékbevételek szempontjából is jelentős ágazatokról van szó, hiszen éves szinten körülbelül 650 milliárd forintnyi adó- és járulékbevétel származik ezekről a területekről.

Mi a logikája annak, hogy ezeket hatóságnak kell felügyelnie? Nyilván korábban is felügyelték más szervezetek a működésüket, de a hatóság más szintnek tűnik.

Így van, a jogalkotó egy minőségi váltást hajtott végre azzal, hogy egy önálló szabályozó szervre bízta ezeknek a területeknek a felügyeletét. Ezt arra alapozom, hogy az önálló szabályozó szerveknél – ilyen még az energiahivatal, a hírközlési hatóság, az atomenergia hivatal és negyedikként a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága – a hatósági feladat és felügyeleti jogkör mellett jogalkotással is foglalkozhatunk. Így lényegében egy szervben összpontosul a hatósági felügyelet és a jogalkotás. Ez egy nagyon gyors reagálású szervezeti struktúrát hoz létre. Rögtön tudunk reagálni a piaci folyamatokra. Ez nem hungarikum. Az Egyesült Államokban több mint százötven évvel ezelőtt jött létre egy olyan szervezet, amely kifejezetten hatósági felügyeleti és jogalkotási-szabályozási feladatokat lát el, de hasonló működési modellt láthatunk Németországban a versenyhatóság vonatkozásában, de Norvégiában például a szerencsejáték-szabályozás és az alapítványok törvényességi felügyelete egy szervezetben összpontosul. Szerintem az önálló szabályozó szervi forma az energiahivatalnál, a hírközlési hatóságnál mindenképpen beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és azt gondoljuk, hogy ezeken a területeken is ennek van létjogosultsága Magyarországon.

A jogalkotásra azért van szükség, hogy egy adott terület működési feltételeit már előre meg tudják határozni?

Így van. Azt kell látni, hogy például a dohányzás vagy a szerencsejáték területe nagyon dinamikusan fejlődő iparág, és a dinamikus változásokra valamilyen módon az államnak reagálnia kell akkor, ha vannak olyan kitűzött céljai, amiket meg akar valósítani. Mondjuk szerencsejátéknál, a dohánynál szerintem egészen egyértelmű, hogy mit akar megvalósítani. Alapvetően a 18 év alatti fiatalkorúakat kívánja megvédeni. Ha egy példát megenged ezzel összefüggésben, például az Elf Bar jelensége. Február végén jelenik meg Magyarországon, mi akkor kezdünk el ezzel érdemben foglalkozni, bevonva a NAV-ot és más hatóságokat is, hogy visszaszorítsuk ezt a jelenséget, és májusra eljutunk oda, hogy a szélesebb nyilvánosság, a média számára is egyértelművé válik, hogy itt van egy jelenség, amire valamilyen reakciót kell adni. Ebből a szempontból én azt gondolom, hogy helyes, ha a hatósági-felügyeleti jogkör és a jogalkotás egy kézben összpontosul.

Amikor meglátnak egy jelenséget, akkor előre tudnak reagálni arra a normál jogalkotás menetét lerövidítve? Azonnal tud a hatóság egy adott területre jogszabályt hozni?

Lényegében igen. Az Országgyűlés meglehetősen széles felhatalmazást adott nekünk jogalkotásra, összesen 47 tárgykörben, és ezt ki is merítettük, 22 rendeletet alkottunk meg az elmúlt időszakban. Van arra lehetőség, hogy a technikai változásokra technikai szabályok meghozatalával tudjunk reagálni, azokat gyorsan, akár egy nap leforgása alatt is végre tudjuk hajtani.

Mit tudnak kezdeni például az Elf Bar-jelenséggel? Ezek nem feltétlenül hivatalos csatornákon keresztül terjednek, hanem az iskola előtt tipikusan egy gyerek kezében van, aki nyilván egy felnőtt megbízásából, hogy ő maga ne legyen büntethető, ezt terjeszti. Borzasztó nehéz rajta fogást találni.

Ez így van, február vége óta van egy biztonsági egységünk, amely folyamatosan monitorozza ezt a jelenséget és kapcsolatban áll más hatóságokkal. Akkor lettünk erre figyelmesek, hogy szélesebb körben is terjedni kezdett. Az Elf Barral az a baj, hogy ez egy játékra emlékeztető eszköz, ha én februárban a 12 éves lányom táskájában találtam volna egy ilyen eszközt, meg nem mondtam volna azt, hogy ez egy dohánytermék. Ez egy olyan eszköz, ami egy filctollra emlékeztet, egy akkumulátor van benne és egy töltőfolyadék, amiben nikotin van. Ha az ember megnyom rajta egy gombot, akkor két-három napig ez az eszköz működni kezd és lényegében folyamatosan lehet szívni. Ezeket ízesített formában dobták a piacra. Magyarországon 2020. május 20. óta nem lehet ízesített dohányterméket forgalomba hozni. Teljesen egyértelmű volt, hogy illegális módon terjesztik, alapvetően Kínából behozva ezeket a termékeket, és sok esetben közterületen, vagy éppen, sajnos, az iskolákban árusítva. Sokszor kiskorúak segítségével. Mit tudunk erről a szerről? Azt, hogy játékra emlékeztet, azt tudjuk, hogy a dobozán feltüntetett gyümölcsök, amiknek az ízesítését jelölik, azt a benyomást keltik, mintha itt valami egészséges dologról van szó. Kifejezetten a 10-14 éves korosztályt célozták meg vele. Tehát nem azokat, akik már dohányoznak és esetleg valami más terméket akarnak kipróbálni, hanem kifejezetten azokat, akik még életükben nem gyújtottak rá. Ez szerintem kifejezetten ördögi és veszélyes dolog. Nem sokat tudunk róla, hiszen ezek a termékek nem estek át azon az egészségügyi laboratóriumi vizsgálaton.

Bármi lehet benne?

Bármi lehet benne. Annyit tudunk róla, hogy a megengedett határértéknél is jóval magasabb nikotintartalommal rendelkezik. Van olyan kiszerelés, ami 15 doboznyi hagyományos cigarettának megfelelő nikotint tartalmaz. El tudjuk képzelni, hogy ez milyen egészségügyi hatásokkal jár egy 10 és 14 év közötti fiatal számára, aki három nap alatt bevisz a szervezetébe 15 hagyományos doboznyi cigarettának megfelelő nikotint. Istennek hála, Magyarországon ebből haláleset nem volt, az Egyesült Államokban már igen, Nagy-Britanniában már volt olyan fiatal, 17 éves fiatal srác, akinek összeomlott a keringése a nikotinmérgezéstől és kórházba kellett szállítani.

De hogy lehet fogást találni rajta?

Be van tiltva az Elf Bar.

Elképzelhető, hogy valami más néven elkezdik forgalmazni és arra megint új szabályt kell hozni?

Ez nem olyan, mint a szintetikus drogok világa, ahol könnyen lehet az összetevőkön módosítani. Meglehetősen gyorsan tudtunk reagálni a jelenségre. A NAV-val egyből felvettük a kapcsolatot, azóta harmincezer Elf Bart foglalt le a NAV és folyamatosak a rajtaütések. Emellett mi 190 millió forintnyi bírságot szabtunk ki azokra, akik ezt terjesztik. Életre hívtuk a 1828-as ingyenesen hívható zöld számot, ahol bárki akár névtelenül is tud bejelentést tenni. Én személyesen írtam a megyei jogú városok polgármestereinek is és főpolgármester úrnak, hogy nyújtsanak nekünk is segítséget, ha közterületen valaki Elf bart árusít, akkor az ellen lépjenek fel a közterület-felügyeletek, hiszen egyébként a közterületi árusítás szabálysértés. Több mint egymillió szülőnek tudtunk írni a Kréta-rendszeren keresztül, felhívtuk a figyelmüket a gyermekeikre leselkedő veszélyre. Ezen kívül felvettük a kapcsolatot a Google-lal és a Facebookkal, hiszen sok esetben az interneten hirdetik ezeket az eszközöket, valamint valamennyi magyarországi futárszolgálattal, hogy ne vegyenek részt az Elf Bar hirdetésében, ne vegyenek részt a forgalmazásában, ne nyújtsanak segítséget ehhez az illegális tevékenységhez.

Kaptak válaszokat?

Az a helyzet, hogy másfél hónapja írtam, és még nem reagáltak.

Akkor nem megy könnyebben.

Nem megy, viszont annyit megteszek minden reggel, hogy fölmegyek a Google-ra, beütöm, hogy Elf Bar, és megnézem, hogy mennyi fizetett hirdetés jelenik meg az árusításról. Már kevesebb. Legalább ennyit fel tudok mutatni. A futárszolgálatoknál nagyobb sikereket tudtunk elérni, a polgármesterek jelentős része szintén reagált rá. Azt azonban látni kell, hogy ez nem elegendő intézkedés, itt széles társadalmi összefogásra van szükség, ahol a pedagógusokat, az egészségügyi szakembereket, a szülőket is be tudjuk vonni a munkába, hogy együtt tudjunk fellépni az Elf Barral szemben. Én bízom benne, hogy sikerrel járunk. Vannak már biztató jelek. Nyilván százszázalékos sikert nem biztos, hogy el tudunk érni, de törekedni kell rá. Itt egyértelmű a feladatunk, a fiatalkorúakat, a gyermekeinket kell megvédeni ettől.

Ilyenkor az országgyűlési törvényalkotást is hozzá kell igazítani a hatósági fellépéshez? Mert amíg nem büntetik súlyosan például egy új termék, egészségre ártalmas termék terjesztését, addig egy kezelhető kockázat a terjesztő számára. Szabálysértést kifizeti kétnapi nyereségéből, és másnap folytatja tovább. Ha becsukják, nem.

Ami az Elf Bart illeti, szerintem a jogszabályok tiszták és rendezettek. Egyrészről közterületen az árusítás szabálysértés. Az Elf Bar jövedéki adóval való visszaélés, egyértelmű bűncselekmény, úgyhogy ott a büntetőjog eszközével is fel tudunk lépni. Ehhez kapcsolódik az a közigazgatási bírság, amit mi ki tudunk szabni, 50-től 500 millió forintig. Szerintem ez rendben van. Van olyan hatóság, amely közterületen, iskolákban, bárhol máshol fel tud lépni, büntetőeljárást tudunk kezdeményezni a NAV segítségével. Most az a feladatunk, hogy a szabályozás valósággá váljon, és érdemben fel tudjunk lépni az Elf Bar árusítóival szemben.

A szerencsejáték-szervezés is a hatóság hatáskörébe tartozik. Itt a határon átnyúló fogadási tevékenységen hogyan tudnak fogást találni? Bizonyos oldalaknál percenként első lapként följön ilyen, meg olyan, meg amolyan fogadási oldal.

Magyarországon, a hatályos törvények alapján, online sportfogadási tevékenységet a százszázalékosan állam tulajdonban lévő Szerencsejáték Zrt. folytathat. Ez az írott jog területe. A valóság azonban nem hasonlít az írott jogra ebben a tekintetben, hiszen a mi felméréseink szerint a piac körülbelül kétharmadát külföldi tulajdonban lévő multinacionális vállalatok jelentik az online sportfogadási szolgáltatásoknak Magyarországon. Ez úgy alakulhatott ki, hogy ezek a külföldi multinacionális vállalatok sikerrel támadták meg a Szerencsejáték Zrt. monopolhelyzetét biztosító hazai törvényi szabályozást, és az Európai Unió bírósága kimondta, hogy ez a hatályos szabályozás nem egyeztethető össze az uniós joggal. Van, ahol engedélyezi a monopóliumot. Az online sportfogadásnál arra a döntésre jutott, hogy nem engedélyezi, és emiatt hiába van a törvény által biztosított eszközrendszerünk, nem tudunk érvényt szerezni annak, hogy megakadályozzuk, hogy valaki illegális sportfogadási szolgáltatást nyújtson online Magyarországon. Mi meghoztunk egy határozatot, eltiltjuk a tevékenységtől és döntünk arról, hogy ezt az oldalt hozzáférhetetlenné tesszük, azaz blokkoljuk. Az illető, ami egy nagyon komoly gazdasági erőfölénnyel rendelkező vállalkozás, elmegy a magyar bíróságra, azt mondja, hogy itt az uniós joggal nem összeegyeztethető határozatot hozott a hatóság.

A magyar bíróságnak nincs választási lehetősége.

Ilyenkor félre kell tenni a magyar jogot és közvetlenül kell alkalmazni az unióst. Úgyhogy a jelenlegi helyzetben lényegében hiába van papíron monopolhelyzetben az SZRt., a gyakorlatban versenyhelyzetben van, méghozzá nagyon előnytelen versenyhelyzetben, hiszen míg az SZRt.-nek az európai uniós viszonylatban is szigorú játékosvédelmi szabályokat be kell tartania – itt is ugyanez a cél, mint a dohányzásnál, hogy a kiskorúakat védeni kell – 18 év alattiak nem vehetnek részt ilyen szolgáltatásban, nem látogathatják ezeket az oldalakat, plusz még adót is fizet, ezzel szemben ezeknek a multinacionális vállalatoknak nem kell betartani a játékosvédelmi szabályokat és még adót sem kell Magyarországon fizetniük. Ezen akartunk változtatni. Sikerült egy olyan szabályozást egyeztetnünk az Európai Bizottsággal és valamennyi tagállammal, amely most éppen a magyar parlament előtt van, és ha minden jól megy, akkor rövidesen az Országgyűlés meg is szavazza. Ennek alapján lehetőségünk lesz arra, hogy január 1-jétől egy új, licenc alapú rendszerre térjünk át, ahol nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelni mindenkinek, aki legálisan online sportfogadási szolgáltatást akar nyújtani. Hogy csak egy példát mondjak a szigorú szabályok közül, van egy úgynevezett black list szabály, az azt jelenti, hogy csak az kaphat Magyarországon engedélyt online sportfogadás nyújtására, aki az elmúlt öt évben az európai gazdasági térség egyik tagállamában sem folytatott illegális sportfogadási tevékenységet. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy ebben az új licencrendszerben érvényt szerezzünk a magyar jognak, és tudjuk azokat a célokat elérni, amelyet a jogalkotó egyértelműen meghatározott a számunkra. Ez alapvetően két dolog, az egyik a szigorú játékosvédelmi szabályok betartása, a másik pedig az adófizetésre való kötelezés.

Ezzel ki tudnak zárni bárkit, aki korábban szolgáltatott? Mert a jog szerint nem szolgáltatott illegálisan.

Ez így van. Meg fogjuk nézni, hogy amikor beadják a kérelmüket a licenc kiadására, akkor megfelelnek-e a szigorú feltételeknek. Két dolgot. szerintem, biztosan el fogunk tudni érni. Az egyik, hogy végre ezek a szolgáltatók is be fogják tartani a játékosvédelmi szabályokat, másrészről pedig adót fognak fizetni Magyarországon. És amivel ezt el tudjuk érni, az alapvetően három eszköz. Az egyik az illegális oldalak hozzáférhetetlenné tétele, arra lehetőségünk van az Európai Unió joga alapján is. A másik intézkedés az úgynevezett pénzügyi blokkolás. Ennek a lényege az, hogy ha én ilyen oldalra látogatnék és nem sikerült valamilyen módon blokkolni, ha nyerek, a kifizetett nyeremény akkor sem érkezik meg hozzám, mert úgynevezett pénzügyi blokkolással az átutalásokat is meg tudjuk akasztani.

Ez érvényes a magyar bankrendszeren, pénzügyi elszámoló rendszeren kívül alkalmazott szolgáltatásokra is?

Így van, a törvény alapján alapvetően a magyar bankrendszerre és az unióban használatos bankrendszerre vonatkozik, illetőleg azokra az alternatív pénzátutalási formákra is, amelyek dívnak ma az Európai Unió területén. Tehát ez egy olyan eszköz, amivel ki tudjuk kényszeríteni azt, hogy ilyen szolgáltatást ne érje meg Magyarországon nyújtani. A harmadik talán legfontosabb pedig a büntetőjog eszköze.

Tiltott szerencsejáték-szervezés?

Tiltott szerencsejáték-szervezés, ez a büntető törvénykönyv alapján bűncselekménynek számít, és érdemben fel fogunk tudni lépni azon vállalatokkal szemben, amelyek ilyen szolgáltatást nyújtanak Magyarországon.

Ha jól értem, akkor ez egy uniós szabályozáson alapuló nemzeti szabályozás lesz. Ez azt is jelenti, hogy az eddig szolgáltatónak nem lesz értelme az unió bíróságához fordulni, mert van uniós szabályozás is erre?

Az biztos, hogy az Európai Unióval, a bizottsággal és valamennyi tagállammal egyeztetett szabályozás. Azzal sem árulok el titkot, hogy a szabályozásunk 90 százalékban olyan elemeket tartalmaz, ami fellelhető más tagállamban, és kifejezetten olyan megoldásokat kerestünk, amelyeket támadtak ugyan ezek a nagy szolgáltatók az Európai Unió bírósága előtt, de sikert nem értek el. Meggyőződésünk szerint egy olyan szabályozási csomagot sikerült alkotnunk, ami ki fogja állni az összes jogi támadást, úgyhogy én bizakodó vagyok.

A bírósági végrehajtói tevékenység újraszabályozását, rendbetételét hogyan tudják elkezdeni? A testületnek új elnöke sincs.

Meg kell nézni, hogy honnan indultunk. 2010-et megelőzően több mint egymillió magyar család adósodott el devizában Magyarországon. Az akkori kormányzat és az állam megkezdte a devizahitelek kiváltását. 2011-ben került bevezetésre a rögzített árfolyamon való végtörlesztés, amely 170 ezer adós számára nyújtott lehetőséget, hogy kimeneküljön a végrehajtás réme alól. Majd ezt követően 2015-ben a devizahitelek forintosításával sikerült azt elérni, hogy félmillió család meneküljön meg a végrehajtás rémétől, nem is beszélve az eszközkezelőről, amely összességében 36 ezer család számára nyújtott lehetőséget arra, hogy ne veszítse el az otthonát. Ez az egyik fele. A másik kép szintén 2010 előtti, ingatlanárverésekről, ahol maffiózók, többszörösen büntetett előéletű emberek és verőemberek jelentek meg. Nagyon mélyről indultunk. Nagyon komoly változást jelentett, hogy az Országgyűlés és a kormányzat nagyon szigorú képzettségi feltételhez, jogi szakvizsgához kötötte a végrehajtói álláshelyek betöltését. Emellett egy hármas elvárási rendszert fogalmaztunk meg: a végrehajtás legyen jogszerű, legyen szakszerű és legyen empatikus. Ezt a három célt fogjuk kikényszeríteni valamennyi végrehajtóval szemben. A megújítás folyamatos, éppen július 1-jével töltöttünk be 35 új végrehajtói álláshelyet. Az idei évben 8-10 végrehajtói álláshelyre írunk ki pályázatot, ahol nagyon szigorú szakmai, tárgyi feltételeknek kell megfelelniük a végrehajtóknak, egy olyan bizottság előtt kell megjelenniük, ahol az Országos Bírósági Hivatal egy képviselője, az SZTFH képviseletében eljáró kollégánk vizsgáztatja tulajdonképpen a végrehajtókat, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy tisztulási folyamat, amelynek a közepén vagyunk, bízom benne, hogy sikerül itt is eredményeket elérnünk.

Az úgynevezett Völner‒Schadl-ügynek, ami még folyamatban van, a kimenetele befolyásolja bármiben a hatóság munkáját? Önöknek kell még várni valamit ebben a büntetőeljárásban?

Ezzel az üggyel kapcsolatban nagyon komoly vádak fogalmazódtak meg, az igazság kiderítése az igazságszolgáltatás feladata. Azt fontos látni, hogy a hatóság a végrehajtói kar feletti törvényességi felügyeletet látja el és kivizsgál minden olyan esetet, ami valamilyen visszaélést jelez egy végrehajtással kapcsolatban. Fontos, hogy egy kultúraváltás menjen végbe, és ez a tisztulási folyamat halad előre. Ami a konkrét kérdésére vonatkozik, hogy ebből következik-e bármi, az ügyben vannak olyan gyanúsítottak, akik végrehajtóként tevékenykedtek, ezeknek a tevékenységét felfüggesztette a kar, egyébként azt gondolom, hogy helyesen, és a jogerős bírósági döntés fogja majd eldönteni azt, hogy ők, ha felmentésre kerülnek, visszakerülhetnek-e a végrehajtói szakmába. Ha nem, akkor értelemszerűen eltiltják őket a végrehajtói tevékenységtől.

Tehát legfeljebb annyit kell a hatóságnak megvárnia, hogy az adott végrehajtói helyek sorsa mi lesz?

Így van, hiszen a rendszer működik, ez a büntetőeljárás ugyan a média figyelmét felhívja a végrehajtókra, de a végrehajtói szervezetrendszer működik, stabil lábakon áll, és az eljárások a szokott rendben haladnak tovább.

Koncessziós tanács megalakítására is sor került. A feladata az egységes koncessziós joggyakorlat kialakítása. Nem volt eddig egységes? Hiszen az állam határozza meg a koncessziós szerződést, aztán vagy szerződnek vele, vagy nem.

A koncessziót valamilyen állami vagyon hasznosítására vagy állami tevékenység folytatására lehet kiírni. Az én megfogalmazásomban ez egy alternatív finanszírozási eszköz, amellyel az állam eddig sok esetben élt. A bányászatban is van, a szerencsejáték-iparban és a dohánykereskedelemben is van koncesszió, de ami talán a legnagyobb médiafigyelmet övezte, az az autópálya-építésekkel összefüggő koncessziós eljárás. A tanács megvizsgálta, hogy ezt az eszközt Nyugat-Európában használják-e, és arra a következtetésre jutottunk 228 különböző autópálya-építéssel foglalkozó koncesszió átvizsgálása után, hogy ez egy gyakorta használt eszköz. És utána megvizsgáltuk azt, hogy Magyarországon a 2010-es éveket megelőzően megkötött autópálya-koncesszióknál vajon azokat a koncessziónál használatos általános jogelveket, szerződéses gyakorlatokat alkalmazták-e vagy nem. Hiánypótló mű készült, hiszen érdemben tudtuk vizsgálni az autópálya-építési koncessziós szerződéseket. A tanulmányunk elérhető az SZTFH, a hatóságunk honlapján. Arra a következtetésre jutottunk, hogy számos olyan szerződéses kitétel van az M5-ös és az M6-os autópálya koncessziós szerződéseiben, amelyek ezt a próbát nem állják ki. Egyértelműen az állam érdekét nem szolgáló kitételeket tartalmaznak, amely alapvetően azt a célt szolgálja, hogy a koncesszor, tehát aki az autópályát építi, jól járjon, ehhez képest a magyar állam viszont ne járjon jól, és így az adófizetők se járjanak jól.

Azt meg tudták állapítani, hogy mi volt az oka az akkori szerződéskötésben az állam hátrányos helyzetbe hozásának? Lehetett például szakértelemhiány? Lehetett például erős tárgyalópartner? De lehetett egy harmadik oka is, amit általában alkotmányos költség kifejezéssel szoktak leírni, vagyis valakinek ment a zsebébe pénz.

Mi a tényekre szorítkoztunk, háromezer oldalnyi szerződést vizsgáltunk át három hónap alatt. Ez egy nagyon objektív jelentés. Ezt a kérdést nem vizsgáljuk, nem is az SZTFH és nem is a koncessziós tanács feladata, hogy ezt vizsgálja. Pár dolgot megemlítenék, hogy mik azok a kitételek, amelyek hátrányosak voltak a magyar állam és a magyar adófizetők számára. 2008 és 2012 között az államnak ezeknél az autópályáknál volt egy fizetési kötelezettsége. Minden évben a költségvetésben van egy összeg, azt ki kell fizetni az út építtetőjének. Itt 102,9 milliárd forinttal többet fizetett ki a magyar állam, mint amennyi az összes autópályából beszedhető útdíj mértéke volt. 53,3 milliárd forinttal több osztalékot vettek ki ezek a külföldi tulajdonban lévő útépítő cégek, mint amit eredetileg terveztek a szerződésben. Van egy tényleges tulajdonosi hozam, hogy mi az a százalék, ami a tiszta hozama lesz a koncesszornak. Ez általában 10-12 százalék szokott lenni Nyugat-Európában, itt 18 százalék volt, tehát 50 százalékkal magasabb volt ez a tényleges tulajdonosi hozam, mint bárhol máshol Európában. A szerződésekben a magyar állam fizetési kötelezettségét lényegében teljes egészében euróban határozták meg. Ez összességében 880 milliárd forintnyi plusz kiadást jelentett a magyar államnak és az adófizetőknek, és ami a legérdekesebb, hogy általában 30-35 éves időtartamra szoktak autópálya-koncessziós szerződést kötni, senkinek nincs annyi tőkéje, hogy ne bankhitelből finanszírozza az autópálya-építéssel kapcsolatban felmerült költségeket. Az M5-ös autópályánál azonban a bankhitel törlesztési ideje korábban jár le, mint maga a koncesszió, és lesz egy 5,5 éves időszak, amikor lényegében extraprofitra tehet szert az M5-ös autópálya építtetője, összességében a mi számításaink szerint 160 milliárd forint értékben. Ezek előnytelen kitételek, amelyekre hasonló példát nem találtunk az Európai Unió tagállamai által kötött koncessziós szerződéseknél, és éppen ezért azt javasoljuk a kormány számára, hogy tegyen kísérletet az M5-ös és az M6-os autópálya koncessziós szerződések újratárgyalására, módosítására.

Ezek szerződésellenes intézkedések voltak az építő oldaláról, vagy csak egyszerűen ügyes volt, ami a piacgazdaságba belefér?

Az építtető oldaláról ez egy jól megírt és megkötött szerződés. Nagyon nehéz ezt felmondani. Lényegében ebben a tekintetben nagyon jó és erős pozícióval indul az építtető egy ilyen újratárgyalás során, hiszen a szerződés valamennyi eleme őt védi. Komoly feladat és kihívás lesz a kormányzat számára, ha arra vállalkozik, hogy ezeket a szerződéseket újratárgyalja majd.

Amikor a koncessziós tanács megvizsgálja a korábbi szerződéseket és megállapításokat tesz például egy ilyen tanulmányban, akkor az minden további koncessziónál egyfajta zsinórmérték?

Igen, a leghatározottabban.

Tehát mostantól mindenkinek meg kell figyelnie?

Így van. Ennek alapján összeáll egy jó gyakorlat, amelyre külön felhívjuk a kormányzat figyelmét akkor, amikor ilyen koncessziós szerződést vagy koncessziós pályázatot ír ki. És az a jó hírem van, hogy az újonnan megkötött autópálya-fenntartási és -építési szerződés ilyen az adófizetők számára előnytelen szerződési kitételeket nem is tartalmaz.

Ezek főleg útépítésre vonatkozók, vagy minden másnál, ami koncesszióba adható, figyelembe kell venni ezeket a megállapításokat mostantól?

Lényegében igen. Ezek nem autópálya-specifikus szerződések, de ez volt a legérdekesebb és talán leginkább hiányzó elem, eddig ilyen mélységben senki nem vállalkozott arra, hogy vizsgálja, ezért azt gondolom, hogy ennek konkrét és gyakorlati haszna volt, hiszen ezekre a negatív, előnytelen pontokra fel tudtuk hívni a kormányzat figyelmét.

Említette az euróban köttetett szerződések problémáját. Lehet másban kötni? Van valaki a piacon, aki forintban hajlandó koncessziós szerződésbe belemenni, mikor nem tudja, hogy annak másnap mekkora az árfolyama?

Az újonnan megkötött autópálya-koncesszió döntő többségében forint alapú finanszírozást ír elő. Tehát a magyar állam forintban fogja teljesíteni a kötelezettségeit a következő időszakban.

A bányászat is a hatóság hatáskörébe tartozik. Itt mit figyelnek elsősorban? A bánya, a föld kincsei véges kincsek. Azt nézik, hogy ennek a kitermelése hogyan működik?

A bányászat két területet jelöl. Van egy földtani rész és van egy bányászati, bányaipari rész. A földtani résznek a jelentősége abban áll, hogy a kollégáim számítása szerint körülbelül 107 ezermilliárd forintnyi ásványkincs felett őrködünk. Ami persze egy elméleti szám, hiszen ennek a kiaknázása lehetetlen. Amire mi vállalkozunk és amire egyébként a magyar állam vállalkozik immár 150 éve, hogy azt vizsgáljuk, azok a nemzetgazdaság szempontjából stratégiai fontosságú nyersanyagok, amik Magyarországon fellelhetők, hol helyezkednek el, milyen technológiával nyerhetők ki, milyen módon tudjuk érvényesíteni a környezetvédelmi szempontokat a kitermelés során. Nagyon komoly tudásbázissal és adattárral rendelkezünk arról, hogy mi hol található. A kormány döntése alapján az energiaválsággal összefüggő operatív törzs munkájában is részt vesz a hatóság pontosan abból a célból, hogy meg tudjuk mondani ‒ és ez a hatóság a hiteles hely tulajdonképpen, ahol ezekre a kérdésekre választ lehet adni ‒, ha például a hazai gázkitermelést növelni kellene, akkor erre van-e lehetőség, és ha van, akkor milyen technológiával biztosítható a kitermelt nyersanyag mértékének a növelése.

Ezt honnan tudja a hatóság?

Az az adatbázis, amelyet 150 éve építgetünk, nagyon komoly tudástár, ráadásul a földtan területén dolgozó kollégáim mind nagyon komoly szakmai képzettséggel rendelkeznek, 44 százalékuk PhD-fokozatot is szerzett. A szaktudás, plusz az adatvagyon az a kettő, amivel mi támogatni tudjuk a kormányzatot, az iparágat is abban, hogy ha valamit ki akarnak termelni,, az ahhoz szükséges adatokat rendelkezésre tudjuk bocsátani.

Építési nyersanyagok szabályozásával foglalkoznak? Homok, kavics, mind a kettő véges.

Ezek az építőipari alapanyagok közül kifejezetten azok, amelyek tekintetében Magyarország önellátó tudna lenni. A bányaipar nemzetgazdasági jelentősége komoly, hiszen több mint tízezer család számára ad munkát és a hozzáadott értéke a 107 milliárd forintot is eléri. Egyébként a bányászat és a bányaipar komoly sikereket ért el a tavalyi évben, lényegében tíz év alatt sikerült megduplázni a kitermelést. Az építőipar tekintetében ami fontos és amire van eszközünk, az az, hogy meg tudjuk határozni, és erre a jogi eszközeink rendelkezésre állnak, hogy az építőiparnak mennyi nyersanyagra van szüksége és kötelezni tudjuk a hazai bányavállalkozásokat arra, hogy a szükségleteknek megfelelő mennyiségű nyersanyagot állítsák elő és bocsássák ezt a piacra. A bányaipar tekintetében alapvetően három elvárást fogalmazunk meg, az egyik az ellátásbiztonság. Építőipari nyersanyag esetében ne legyen hiánycikk a homok, ne legyen hiánycikk a kavics. A másik az árak kordában tartása. Az építőipari árindex körülbelül 30 százalékot emelkedett az elmúlt időszakban, viszont a Magyarországon megtermelhető, kinyerhető nyersanyagok esetében ez az áremelkedés jóval kisebb volt. Kifejezetten abból az okból kifolyólag, hogy van ráhatásunk arra, hogy milyen áron termelik ki és bocsátják piacra ezeket a termékeket. A harmadik szempont, amit szeretnénk érvényesíteni, az pedig a hazai tulajdon erősítése. Kifejezetten az építőipari alapanyagok esetében a privatizációknak köszönhetően olyan helyzetet örökölt az ország, amelyben a legnagyobb ásványi nyersanyaggal rendelkező bányaipari vállalatok közül az első öt külföldi tulajdonban van és a legnagyobb árbevétellel rendelkező bányavállalkozások között az első tízben nincs magyar tulajdonú bányavállalkozás. Ez nem helyes, és ösztönözni kell a hazai bányavállalkozásokat, és olyan helyzetet teremteni, hogy ez a versenyhátrány, ami kialakult a privatizációnak köszönhetően, csökkenjen.

Mivel lehet ezt a helyzetet elérni? Nyilván nem lehet szelektíven büntetni személyre szabott szabályokkal a külföldi tulajdonú vállalkozásokat, vagy a magyarokat lehet szelektíven segíteni valamilyen módon?

A szabályozás vonatkozásában egyenlő feltételeket tudunk biztosítani, és amellett pedig a kormányzattal együttműködve kell valamilyen módon támogatást nyújtani a hazai bányavállalkozások számára, hogy fel tudják venni a versenyt az egyébként meglehetősen hatékonyan működő, külföldi tulajdonban lévő bányavállalkozásokkal szemben.

Tehát nem az ő hatékonyságukat kell rontani, hanem a magyarokét emelni?

Így van. Azt viszont látni kell, hogy a külföldi részarány az építőipari alapanyagok vonatkozásában a bányacégeknél akkora, hogy érdemben tudják befolyásolni a teljes építőipar működését. Ebben a tekintetben azonban megint a szabályozásé kell, hogy a főszerep legyen. Itt alapvetően van egy olyan intézkedéscsomag, amely még ugyan nem lépett hatályba, de lehetőséget biztosít arra, hogy kitermelési kötelezettség meghatározásával, kiegészítő bányajáradék mértékének meghatározásával érdemben tudjuk kordában tartani ezeknek a cégeknek a működését.

Ez már a hatóság jogszabálya?

Igen.

Mikortól lép hatályba?

Erre nem tudok válaszolni, mert még a veszélyhelyzeti szabályozás van érvényben, de amint ez megszűnik, utána lehetősége nyílik a hatóságnak, hogy úgynevezett piacfelügyeleti intézkedésre okot adó állapotot hirdessen. Ennek a feltételei a törvényben olvashatók. Ha az építőipari árindex az adott nyersanyag vonatkozásában tendenciaszerűen növekszik, öt százalékos mértéket meghaladóan, akkor egy ilyen állapotot tudunk hirdetni, és működésbe lépnek azok a szabályozó eszközök, amivel egyrészről az ellátásbiztonságot tudjuk biztosítani, másrészről az árak emelkedését kordában tudjuk tartani.

A kiberbiztonság területén mi dolga van a hatóságnak?

A kibervédelem egy izgalmas és nagyon fontos téma. Ennek vannak nemzetbiztonsági vetületei, ami nem tartozik a hatóság működési körébe, ez alapvetően a Nemzetbiztonsági Szolgálat feladata, viszont a kiberbiztonságnak van egy nagyon fontos versenyképességi és fogyasztóvédelmi vetülete is. Az Európai Bizottság készített egy felmérést, 2021-ben minden nyolcadik vállalkozást érintettek kibertámadások. Ezek általában adatlopásban vagy kifejezetten zsarolásban öltenek testet. 2020-ban világviszonylatban öt és félezer milliárd euró kárt okoztak a kibertámadások. Ez az összeg pont a kétszerese annak, amennyit 2015-ben voltak kénytelenek elkönyvelni ezek a vállalkozások. A másik tény, amit fontos említeni, hogy az Európai Unióban működő cégek 41 százalékkal kevesebbet költenek kiberbiztonságra, mint amerikai versenytársaik. Tehát szemmel láthatólag ez egy versenyképességi kérdéssé vált, és emiatt az Európai Bizottság egy kiberbiztonsági tanúsítási eljárást léptetett életbe, illetőleg ennek a jogszabályait éppen most fogadja el a bizottság, amelynek a magyarországi végrehajtásával a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága van megbízva. Bármilyen elektronikai eszköz, például monitor vagy mikrofon, telefon vagy akár komolyabb operációs rendszerek esetében is a bizottság azt szeretné elérni ‒ és ebben mi partnerek vagyunk ‒, hogy meg lehessen mondani, hogy az adott eszköz ki van-e téve kibertámadás veszélyének. Ha igen, akkor meg tudjuk-e határozni, hogy mi az a kibervédelmi szint, amellyel az adott eszköz rendelkezik, hogy kivédje ezt a támadást. Ez kifejezetten egy fogyasztóvédelmi szabály. Egy tanúsítványt fog kapni mindenki az adott elektronikai eszközhöz, amelyben ez le lesz írva, hogy ki van-e téve kibertámadás veszélyének, és ha igen, akkor milyen védelmi szinttel rendelkezik az adott eszköz, hogy ezt a támadást kivédje. Ez az első lépés. Tehát a kibervédelmi tudatosság erősítése, az egyszerű állampolgárnál vagy éppen a gazdasági társaságoknál rendkívül fontos, és ez az első lépcső ahhoz, hogy közelebb kerüljünk ahhoz a megoldáshoz, hogy érdemben tudjuk felvenni a versenyt a kibertámadásokkal szemben.