A minisztérium május elején benyújtotta a parlament elé a költségvetést, az Európai Bizottsághoz pedig a konvergenciaprogramot. Ez utóbbi szerint idén 4,3, jövőre 5,2 százalékos növekedés várható. Mire lehet számítani a következő években?

Amikor előrejelzéseket készítünk, mindig van bizonyos fokú bizonytalanság. Ez most a járvány és vírus miatt fokozatosan jelen van, de az idei évet 4,3 százalékos növekedéssel, a jövő évet 5,2 százalékos növekedéssel becsüljük, és 2025-ig az előrejelzésünk 4,1─4,2 százalékos éves növekedés. A másik ilyen fontos kérdés, amit próbálunk megbecsülni, hogy mikor fog a gazdaság ugyanarra a szintre visszatérni, amin a válság előtt volt, és a jelenlegi becslésünk szerint 2022 első felében. Azért is nehéz a gazdasági folyamatokat modellezni, mert olyan gazdasági visszaesésnek vagyunk a tanúi, amely nem gazdasági okokból következett be, a gazdaságot modellezni biztonságosan akkor lehet, amikor maga a virológiai veszély megszűnik vagy legalábbis elfogadható szintre kerül. Ez most az átoltottság miatt nagyon jó kilátásokkal kecsegtet, hogy tényleg vissza lehet térni valamifajta normalitásba néhány hónapon belül. Mindenképpen más lesz a normalitás valamilyen szinten, mint volt a járvány előtt, de vannak bizakodó jelek, hogy a fenntartható növekedés viszonylag gyorsan vissza tud állni. A gazdaság fundamentumai nagyon erősek voltak a válságot megelőzően, és úgy tűnik, hogy ezeket a fundamentumokat a járványnak nem sikerül erodálnia, és azért is a cél az, hogy minél gyorsabban újraindítani a gazdaságot és minél gyorsabb tartós növekedési pályára állítani, hogy ezek az erős fundamentumok megmaradjanak és tovább erősödjenek.

A növekedési többlet mekkora lehet az uniós átlaghoz képest?

A tavalyi évet mi 5 százalékos visszaeséssel zártuk, az európai uniós átlag 6,1 százalék volt, tehát ott 1 százalékpontnyi többletet sikerült hozni. Mi úgy látjuk az elkövetkezendő évek növekedését, hogy nagyjából 2 százalékpontos növekedési többletet tudunk hozni az Európai Unió átlagában. Az IMF is elkészítette a gazdasági előrejelzését Magyarország vonatkozásában, és idei évre tizedpontossággal ugyanazt a gazdasági növekedést jósolja, mint mi, viszont a jövő évre optimistább a Pénzügyminisztériumnál, 5,9 százalékos gazdasági növekedést jósol.

A felzárkózást hogyan befolyásolja ez a két-három év, a 2020, 2021, akár a 2022? Nagyobb lett a lemaradás vagy kisebb?

A konvergencia folytatódni fog, hogy föl lehet-e gyorsítani ezt, az sok mindentől függ. Hogy milyen lesz az új normalitás, hogy az ellátási láncok hogyan változnak, hogy ebből Magyarország vagy Közép-Európa mennyire tud nyertesként kikerülni, ez ki fog derülni. A tőkevonzó és befektetésvonzó képessége Magyarországnak meg fog maradni. Én nem látok semmiféle jelét vagy okát, hogy ez miért változna meg.

Mi is az a konvergenciaprogram, mi a szerepe, mit tartalmaz?

A konvergenciaprogram egyrészt Magyarország és a többi tagállam gazdaságpolitikai célkitűzéseit mutatja be, egy ötéves makropályát és a gazdaságpolitikai eszközöket.

Vagyis a konvergenciaprogramból már kiolvasható valamelyest a jövő, akár a 2023-as költségvetés irányvonala is?

Igen, szerepel benne a költségvetési pálya, az adósságráta-csökkentési pálya. A költségvetés hiányunk 8,1 százalék volt tavaly, az államadósság-ráta is a járvány elleni védekezés miatt is 80 százalék fölé ugrott. Ezt idéntől csökkenő pályára kívánja állítani a kormány, és a fiskális konszolidációt is tervezzük elkezdeni, fokozatosan, jelen terveink szerint 2024-re kívánjuk a 3 százalékos költségvetési hiányt elérni. Nagyon fontos, hogy ne csökkentsük drasztikusan a hiányt, hiszen újra kell indítani a gazdaságot.

Mit jelent tulajdonképpen a gazdaság-újraindítási program?

2020-ban Magyarország összesen a GDP-nek a 30 százalékát fordította gazdaságvédelemre. Most jön a gazdaság újraindítása, amire szintén jelentős forrásokat szán a magyar kormány és az Európai Unió is. Elindul a Next Generation EU nevű gazdaság-újraindítási program is, a 2021-2027-es időszakban 40 milliárd eurót meghaladó vissza nem térítendő forrás áll Magyarország rendelkezésére ahhoz, hogy további fejlesztések legyenek. A magyar költségvetésből az újraindításra szánt források jelentős ösztönzőt tudnak adni a gazdaságnak, és ha sikerül hatékonyan felhasználni, akkor a konvergencia is felgyorsulhat.

2021-ben, illetve a következő években a gazdaság újraindítására, dinamizálására GDP-arányosan mekkora összeg áll rendelkezésre?

Miniszterelnök úr nyilatkozatára tudok utalni, aki évente 4000 milliárd forintot jelentett be gazdaságösztönzésre. Természetesen látni kell, hogy hogyan alakul a gazdaság és rugalmasan kell hozzáállni, mert továbbra is bizonytalanságok vannak. Ami fontos, hogy indítsuk el a betervezett programokat, és utána figyeljük, hogy hogyan indul a gazdaság. A rendelkezésre álló forrásoknak nem leszünk szűkében sem a magyar költségvetésből, sem az Európai Unióból, ezek hatékony felhasználása a kulcskérdés.

Az uniós újjáépítési alapból érkező 8,5 milliárd eurót mire lehet költeni?

A tagállamoktól várta a bizottság, hogy milyen reformintézkedéseket kíván bevezetni a gazdaság hatékonyabbá tételéhez, a célokat kellett meghatározni, és azt, hogy milyen projektekben kívánja megvalósítani. Gondjaik is adódnak a tagállamoknak, hogy pontosan hogyan rakják össze a részletes programot.

Idehaza már készen vannak ezek a programok?

Már folyamatban vannak. Ezt a bizottságnak le kell adni, a bizottság véleményezi, további kiegészítéseket kér, remélhetőleg rövid időn belül elfogadásra kerül, és akkor az év második felében, ősztől már megnyílik ez a forrás. Könnyebb a helyzet a kohéziós és az agrárpolitikai támogatásoknál, mert ott van egy teljesen bejáratott mechanizmus.

Mennyi idő van a 8,5 milliárd euró felhasználására?

A cél az, hogy minél előbb felhasználása kerüljön. Van rá négy-öt éves időkeret, de a cél az, hogy a ciklus elején kerüljenek felhasználásra. Ahhoz, hogy a gazdaságok újrainduljanak, minél előbb le kell tudni hívni a forrásokat. A jelentős részét 2022-2023-ban fogják tudni a tagállamok felhasználni.

A lakossági megtakarítások idehaza igencsak jelentősek voltak uniós összevetésben is, és részben a családtámogatási rendszernek köszönhetően megjelenhetnek akár beruházásként, akár fogyasztásként is. Mikorra számítják ennek a kicsúcsosodását?

A járvány előtt is folyamatosan nőttek a lakossági megtakarítások, úgy volt jelentős fogyasztás, hogy közben a megtakarítások is nőttek. Értelemszerűen a fogyasztás 2020-ban visszaesett, bár lassan visszatér a járvány előtti szintre, és ennek megfelelően a megtakarítások pedig jelentősen nőttek. A különböző családtámogatási, lakásfelújítási programok tartósak lehetnek, de már most is nagyon nagy az érdeklődés az otthonfelújítási támogatás iránt, ez nagyon gyorsan meg tud jelenni a GDP-ben. A fogyasztás pedig akkor tud beindulni, amikor a fogyasztói bizalom visszaáll, és ez nem feltétlenül akkor lesz, amikor a tényleges kollektív védettséget, a nyájimmunitást eléri az ország, hanem amikor a lakosság elhiszi, hogy magunk mögött tudhatjuk a járványt, és bátrabban mer költeni. Utána nagyon gyorsan hirtelen fogyasztásnövekedés következhet, és be tud állni a válság előtt megszokott szintre.

A hirtelen felfutásnak milyen hatása lehet? A költségvetési tanács a magyar gazdaság túlfűtöttségétől tart, a Pénzügyminisztérium lát ilyen veszélyt?

Egyelőre nem látunk. A gazdaság potenciális növekedése vissza tud térni a 4 százalék körüli szintre néhány éven belül, akkor a gazdaságnak a tényleges teljesítménye teljesül, ami azt jelenti, hogy ott nem jelentkezik túlfűtöttség. Az inflációnak sem látom a szokásosnál nagyobb kockázatát. A magyar gazdaság túlfűtöttségéről már a járvány előtt is hallottunk mint egy kockázat, furcsa volt számos elemzőnek, hogy ilyen sokáig, ilyen tartósan, ilyen impresszíven nő a magyar gazdaság. Most volt egy visszaesés, először vissza kellene térni a gazdaságnak arra a szintre, amin volt, és csak utána beszélünk túlfűtöttségről. De én inkább foglalkoznék a túlfűtöttség problémájával, mint a gazdasági visszaesés problémájával.

Az áremelkedés, az infláció az állampapírok népszerűségét befolyásolhatja?

Legfeljebb azt, hogy milyen állampapírba fektetik, Magyar Állampapír Pluszba vagy az inflációkövető állampapírba, de itt azért hosszabb távon célszerű gondolkodni. Most egyébként is nehéz összehasonlításokat tenni, akár inflációban, akár gazdasági növekedésben, mert óriási kilengéseket fogunk látni.

Ha csak a számokat nézzük, az éppen aktuális GDP-adatot, inflációt, bármilyen gazdasági adatot, hány év múlva érdemes önmagában értékelni?

Szinte heti szinten mérni kell, hogy hogyan alakul a gazdaság, hogyan alakulnak a folyamatok, de ahhoz, hogy egy átfogó képet lássunk, éves szinten célszerű nézni. Lehet számokat akkor is elemezni, ha extrém adatokat produkálnak, csak ismerni kell a magyarázatát, és nem önmagától, az eredménytől kell megijedni, hanem utána kell nézni az okoknak és ki kell elemezni.

Az ország versenyképességére és a tőkevonzó képességére milyen hatással volt a válság?

A járvány előtt körülbelül négyezermilliárdnyi folyamatban lévő beruházás volt Magyarországon. A járvány során még 2600 milliárd került bejelentésre, a 2020-as év olyan volt, mintha nem is lenne járvány. Ez mindenképpen nagyon pozitív dolog, és nem gondolom, hogy a járványt követően, amikor a gazdasági-üzleti bizalom is magasabb fokra hág, akkor Magyarország mint befektetési célpont kevésbé lesz vonzó.

Lehet akár felpattanás is?

Én nem hiszek a hirtelen felpattanásban, mert nem volt visszaesés a beruházások terén. Tovább kell nőni, erre pedig van lehetőség, hiszen adottak azok a versenyelőnyök, amiket elismernek a külföldi befektetők: a kiszámítható környezet, kiszámítható, vállalkozásbarát és befektetéstámogató politika, az alacsony nyereségadó-rendszer. Igazából a munkaerőköltséget annyira nem is tartják versenyelőnynek, de természetesen a költségszintek is számítanak.

Tavaly nyáron ötvenmilliárd forintos keretösszeggel indult az egészségipari támogatási program. A harmadik hullám vége felé járva mi a fő célja a programnak?

A tavalyi év során, ahogy a járvány megjelent Magyarországon, azonnal szembesültünk azzal, hogy mennyire kiszolgáltatott Magyarország az egészségügyi termékek piacán. Ez azzal a felismeréssel járt, hogy egészségipari, főleg kritikusnak minősülő egészségipari termékek területén sokkal önellátóbbnak kellene lenni Magyarországnak, és e célból elindítottunk egy támogatási programot, aminek az első köre, ez a bizonyos ötvenmilliárd nagyon sikeres volt, egy hét alatt beérkezett annyi pályázat, hogy azon termékekből, amelyeket a WHO veszélyhelyzet esetén kritikus terméknek minősít, mindenből legyen Magyarországon gyártás. Novemberben és januárban egy második és harmadik fordulót bonyolítottunk le, és alig maradt olyan, kritikusnak minősülő termék, amiből, ha ezek a beruházások megvalósulnak, nem lesz Magyarországon gyártás. Összesen 90 milliárd forintnyi beruházásról beszélünk, ezek egy-két éven belül, sőt van, amelyik hat hónapon belül meg fog valósulni. Magyarországon megteremtettünk szinte egy-két év alatt egy olyan hazai tulajdonú iparágat, ami korábban csak nyomokban létezett.

Ezek csak a magyar piacra termelnek, vagy termelhetnek várhatóan vagy Európában is?

A veszélyhelyzeti termékeknek van az a tulajdonságuk, hogy ha nincs veszélyhelyzet, akkor nem kell belőle annyi. Ezek nyilvánvalóan a magyar piacon túlmutató kapacitások. Kimondott cél is a pályázók felé, hogy legalább a régióban, de tágabb nemzetközi piacokon is jelenjenek meg és követeljenek maguknak helyet, amit békeidőben Magyarországon nem tudtak eladni, azt adják el külpiacokon. Nincs tudomásunk ilyen koncentrált és ilyen léptékű egészségipari kapacitásfejlesztési programról itt a közép-európai régióban, ami a mi vállalkozásainknak nagyon jó üzleti lehetőséget jelent.

Elképzelhetőnek tartja egy további biztosítási alapú finanszírozási ág bevezetését az egészségügyben, mondjuk, a német mintához hasonló módon?

Piaci alapú kiegészítő egészségbiztosítások most is vannak Magyarországon. Ezt a témát érdemes körbejárni, és valamiféle koncepciót kidolgozni, de ez már nem a Pénzügyminisztérium feladata, tudom, hogy a társminisztériumok ezen dolgoznak. Az alapelvem az, hogy minél több szolgáltató és a biztosító van a piacon és kínál terméket, az a végfelhasználónak a jó. Versenyeznek a lakosság kegyeiért, ez azt jelenti, hogy a termékek egyre jobbak és olcsóbbak lesznek. A több szereplő az mindig jobb.