Mi volt meglátása szerint az európai bizottsági elnök első nagy lélegzetű évértékelő beszédének legfontosabb üzenete?

Az a határozott véleményem, hogy Ursula von der Leyen első alkalommal megtartott, az unió helyzetét értékelő beszédének a legfontosabb üzenete az volt, hogy világosan és egyértelműen különbséget tett az ő elnöki tevékenysége, az általa irányított bizottság működése, illetve elődje, Jean-Claude Juncker és az általa irányított bizottság tevékenysége között is. És ez a Fidesz és a KDNP, de nyugodtan mondhatom, hogy Magyarország nézőpontjából is egy kedvező, pozitív különbségtétel, mert míg Jean-Claude Juncker harcos, agresszív képviselője volt a brüsszeli mainstream politika elképzelések képviseletének, addig Ursula von der Leyen sok kérdésben távolságot tartott, különbséget mutatott föl. Láthatóan nem minden kérdésben, de a kérdéseknek egy jó részében nem az aktuálisan érvényesülő brüsszeli nyelvezeten fogalmazott. Míg a Juncker-féle egy politikai bizottság volt, addig a Von der Leyen vezette bizottság vissza kíván térni ahhoz a működési logikához, amely az uniós alapszerződésekből fakad. Az alapszerződés őre kíván lenni, az Európai Unió mindennapi működése szempontjából nélkülözhetetlen feladatokat akarja elvégezni, a lényeges problémák megoldása az, ami a tevékenységének a középpontjában áll, és nem egy ideológiavezérelt, agresszív politikai magatartás.

A mentalitása ilyen a bizottsági elnöknek, vagy a helyzete?

Nem hiszek abban, hogy valaki hosszú távon egy meghatározó közéleti pozíciót úgy tudna betölteni, hogy az ő személyiségéből fakadó politikai magatartástól gyökeresen mást követ. Nyilvánvaló, hogy az ő személyes meggyőződése az, ami átsüt a tevékenységén, és ez talán a Fidesz centrumához képest egy kicsit balra lévő, de mégis alapvetően egy kereszténydemokrata politikai meggyőződés, míg ezzel szemben Jean-Claude Juncker, bár maga ugyancsak néppárti politikusként lett az Európai Bizottság elnöke, politikai irányvonala sokkal inkább az európai szocialisták vagy liberálisok politikai irányvonala volt.

Hogyan lehet megítélni Ursula von der Leyen bizottság elnök helyzetét?

Helytelen megközelítés lenne, ha bárki elkezdené sajnálni az Európai Bizottság mindenkori elnökét. A mostani egy pokolian nehéz helyzet, hiszen az új koronavírus-járvány, annak a nagyon súlyos gazdasági, társadalmi, szociális következményei rárakódnak az Európai Unió alapvető, nagyon súlyos megoldatlan problémáira. Tehát nagyon nehéz helyzetben kell tevékenykednie, egy esztendő alatt nem váltotta meg a világot, de nem is válthatta volna meg a világot. Az nyilvánvaló törekvése szemben az elődje, bizonyos értelemben az elődjei magatartásával, hogy olyan bizottsági elnöki munkát kíván folytatni, amellyel az árokásás végére akar jutni, elsősorban az európai együttműködés, az egyetértés terepeit keresi. Pestiesen szokták mondani, most ugrik a majom a vízbe, hiszen az előttünk álló időszakban legalább egy tucatnyi olyan jogszabály-alkotási javaslatot fog beterjeszteni majd az Európai Bizottság, amelyből kiderülni, hogy ez a gyakorlatban is visszaköszön-e. Ezek valóban a fölösleges, az unió problémáit csak tovább súlyosbító ideológiai megosztottság, politikai csata vége felé mutatnak, vagy pedig olajat öntenek ezek a javaslatok a tűzre?

Ha a bizottság elnöke nem tologatja a határait, akkor a tanács meg a parlament egyaránt tud erősödni immár egymás ellenében?

Amikor egy probléma nagyon súlyos, akkor néha a legegyszerűbbnek tűnő, mások által lesajnáltnak gondolt megoldás az, ami a legkecsegtetőbb, a legtöbbre hivatott. Én határozottan osztom azt az álláspontot, hogy az Európai Unió temérdek problémái között a legsúlyosabb a belső megosztottság, a nyugati és a közép-európai, kelet-európai országok megosztottsága, az északi és a déli tagországok megosztottsága, a régi 15-ök, illetve az azóta csatlakozó 13 ország közötti ellentét. És a meghatározó uniós intézmények, jelesül a bizottság és elsősorban az Európai Parlament politikai hidegháborút folytat a tagállamokkal szemben. Folyamatosan olyan képet kívánnak bemutatni, mint ha az európai emberek számára jó megoldást, a még több Európát, a föderatív átalakítást az európai intézmények képviselnék, és ehhez képest mindig csak a visszahúzó erőt, a múltat képviselik az unió tagállamai. Ezeken az ellentéteken kell túllépni. Van jó néhány olyan kérdés, ahol felcsillant az esélye, hogy apró lépésenként, de változik az Európai Bizottságnak ez a korábban tapasztalt, rossz szerepfelfogása. Ha ez a helyzet nem változik, akkor az unió életét terhelő és az uniós polgárok energiáit lefojtó belső megosztottságon nem tudunk túljutni, és akkor igazából majd sok-sok évtized múlva a történetírók úgy fognak megemlékezni a brexitről, hogy nem egy egyszeri, kivételes alkalom volt, hanem a mai értelemben vett Európai Unió felbomlásához vezető folyamat első lépése.

Megfejtették ott az ülésteremben, hogy az uniós minimálbér intézményét hogyan képzeli a bizottsági elnök, amikor azt mondta, hogy a nemzeti hatásköröket és hagyományokat a javaslat teljes mértékben tiszteletben fogja tartani?

A beszédének ez a része tökéletesen alátámasztja azt a nem is erőtlen, bár a bizottsági működés minden területén még sajnos nem érzékelhető próbálkozást, amely mégis sok kérdésben jellemzi Ursula von der Leyen bizottsági elnöki működését. Hihetetlen nyomás nehezedik az Európai Bizottságra a föderalista, az európai egyesült államok őrültségét képviselő politikai pártok, frakciók, szereplők, az Európai Parlament föderalista elképzeléseket dédelgető többsége részéről, hogy legyen egy olyan javaslata a bizottságnak, amely egy minden uniós tagországban egyenlő mértékű, nagyságrendű, egy uniós jogszabály által bevezetett minimálbért állapítana meg. Ezzel két súlyos probléma van, az első az, hogy nincs az Európai Uniónak szabályozási jogköre ebben a kérdésben. Ez tipikusan tagállami hatáskör, annyira különbözik a munka világának a szabályozása az egyes tagállamokban, annyira különbözik egyelőre az Európai Unió sok országának a gazdasági fejlettsége, hogy ilyen egységes szabályt nem lehet megalkotni. A másik egy közgazdasági természetű kérdés: ma egyelőre jelentős a különbség a gazdasági fejlettséget tekintve a leggazdagabb Luxemburg és a legszerényebb gazdasági teljesítményt felmutató Bulgária között, éppen ezért képtelenség egy olyan helyzet, ahol a minimálbér pont ugyanannyi euró lenne Luxemburgban, mint Bulgáriában. Éppen ezért Ursula von der Leyen nagyon szép szavakat mondott arról, hogy mennyire fontos a munka világában a minimálbér, és tisztességes, méltányos minimálbért szeretnének elérni, de a tagállami döntési hatáskört nem vonják kétségbe. Arra kívánják ösztönözni a tagállamokat, hogy a legjobb gyakorlatnak megfelelően, a munkavállalók, a munkáltatók és az állam képviselőinek tárgyalására és megegyezésére épüljön a minimálbér meghatározása. Ilyen ajánlásokat kívánnak megfogalmazni. Az a hosszú idő óta tartó nettó hazudozás, aminek magyarországi bajnoka Gyurcsányné Dobrev Klára, tovább folyt az Ursula von der Leyen-beszéd lelepleződése után is, próbálnak meg nem fogalmazott állításokat az Európai Bizottság elnökének a szájába adni. A bizottság elnökének a felszólalását követő napon egyik pillanatról a másikra megváltozott a Demokratikus Koalíciónak az európai minimálbérrel kapcsolatos elképzelése: mindenhol az átlagbérnek legalább a hatvan százalékát érje el a minimálbér. A helyzet az, hogy 2000 óta minden olyan esztendőben, amikor polgári, nemzeti, kereszténydemokrata kormány volt Magyarországon, a minimálbér bőven meghaladta ezt a 60 százalékos mértéket. Szemben azzal a nyolc esztendővel, amikor Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, majd Bajnai Gordon volt a miniszterelnök, amikor egyetlenegy esztendőben érte el a minimálbér a 60 százalékos szintet. Tehát amikor tehettek volna, amikor a kezükben volt a döntés, hogy ezt a most, általuk hangoztatott elvet a gyakorlatba átültessék, akkor fittyet hánytak erre.

Egy európai egészségügyi unió javaslatát is felvetette a bizottsági elnök, és ebben javasolta, hogy az a járványügyi hivatal is szerepeljen, amely még januárban is azt mondta, hogy nem lesz itt komoly járvány. Azóta kaptak valami magyarázatot erre?

Ezen valahogy túllép az európai bürokrácia, és ez több mint árulkodó. Az európai bürokrácia részét képező intézménynek közvetlen felelőssége van abban, hogy ilyen viharsebességgel robbant be az európai hétköznapokba az új koronavírus-járvány március elején, hiszen az azt megelőző hetekben az volt a szakmai ajánlása ennek az európai uniós ügynökségnek, hogy Európában komoly veszélyt az új koronavírus-járvány nem jelent, a járványra való felkészüléshez semmifajta ajánlást, közegészségügyi lépést, erőfeszítést nem javasolt a tagállamoknak. Ameddig a kollektív felelőtlenség állapotában tud működni az európai bürokrácia, addig vajmi kevés esély van arra, hogy megerősödjön az európai polgárok bizalma az uniós intézmények iránt. Ami az egészségügyi uniót illeti, ódzkodtam, amikor először hallottam erről. Valahogy az volt az érzésem, hogy ez valójában megint lopakodó hatáskörelvonást jelent, beleszólást egy nagyon fontos tagállami hatáskörbe, de nem volt megalapozott ez az aggály. Tiszta vizet öntött a pohárba az Európai Parlament is, és most Ursula von der Leyen is ezt erősítette meg. Olyan uniós támogatásról, anyagi forrásokban is testet öltő segítségről van szó, amely abban jelenthet előrelépést, hogy hogyan működhet tagállamról tagállamra egyre jobb színvonalon az egészségügyi rendszer, hogy az egészségügyi szolgáltatások átlagos színvonala minél inkább közelítsen egymáshoz. Ebben kíván, nem beleszólva a tagállamok életébe, nem elorozva tőlük hatásköröket, az Európai Bizottság segíteni. Mi, fideszes, KDNP-s képviselők ezen megközelítést elfogadva támogattuk az egészségügyi unióval kapcsolatos parlamenti határozat megszavazását.

Hol tart a 750 milliárdos újjáépítési keret ügye?

Az Európai Unió elfogad egy hét esztendőre szóló, úgynevezett keretköltségvetést, és utána ezen kereten belül minden év költségvetését is meghatározza. 2020 végén jár le a jelenlegi hétéves keretköltségvetés, és három esztendeje zajlik az új, a 2021. január 1-jétől esedékes keretköltségvetés előkészítése. Az Európai Bizottság kötelessége a javaslatot megfogalmazni, és az Európai Tanács, illetve az Európai Parlament egyetértésével lehet a keretköltségvetést elfogadni. Nagyon komoly bajok voltak a bizottság eredeti javaslatával, egy olyan igazságtalan rendszer rajzolódott ki, amely az Európai Unió kevésbé fejlett országaitól vett volna el pénzt, és adott volna a fejlettebb országainak, és ennek komoly kárvallottja lett volna Magyarország. A koronavírus-járvány előtti utolsó, az állam- és kormányfők személyes részvételével megtartott ülésen az Európai Tanács új elnöke, Charles Michel a napirendre tűzte a javaslatot, de egyből látszott, hogy képtelenség kompromisszumot, megoldást kialakítani, és visszatért a kérdés további egyeztetésére. Ebbe robbant be a koronavírus-járvány, és megmutatta, hogy a készülőfélben lévő keretköltségvetés még egy járvány nélküli unió fejlődését sem szolgálja. Sokan azt gondolták, hogy megint a rossz arcát mutatja majd az Európai Unió, bár gyorsan kellene dönteni, de időtlen időkig tartanak az egyeztetések, most mégis sikerre vezettek a gyors megállapodás kialakítását célzó tárgyalások, és júliusban az állam- és kormányfők testülete, a tanács maratoni egyeztetés végén történelmi megállapodásra jutott. Elfogadott egy hétéves keretköltségvetésre vonatkozó javaslatot, aminek a főösszege majd 1100 milliárd euró, és egy olyan helyreállítási alapot, legújabb nevén Next Generation EU pénzügyi csomagot, amelynek az összege 750 milliárd euró. A két előterjesztés rengeteg úgynevezett ágazati jogszabály tervezetét is magában foglalja, amelyek együtt alkotnak egy csomagot, és szükségessé teszik, hogy minden szereplő, így az Európai Parlament is mindent tegyen meg annak érdekében, hogy ez a történelmi megállapodás a lehető leggyorsabban teljesedésbe menjen át, és mielőbb elkezdhessen működni ez a nagy ívű pénzügyi csomag. Ehhez képest történt az, amit én alapvető szereptévesztésnek és az európai értékek és érdekek elleni támadásnak minősítek, hogy az Európai Parlament megtámadta ezt a történelmi megállapodást, kijelentette, hogy nem kívánja ebben a formában támogatni. Az Európai Parlament zsarolni kezdte az Európai Tanácsot, ezáltal a tagállamokat, hogy mely feltételek teljesülése esetén tartja elképzelhetőnek azt, hogy megszavazza a megállapodást.

Technikai vagy lényegi feltételei vannak az Európai Parlamentnek?

A szíve közepét érintő feltételei vannak. Van az Európai Uniónak egy olyan jogszabálya, amely az úgynevezett saját bevételek rendszerét állapítja meg. Ebben kérdésben roppant gyenge az Európai Parlament beleszólási jogköre, mert egy úgynevezett konzultációs eljárásban tud csak részt venni, magyarán az Európai Tanács dönt ebben a kérdésben, még egyetértési joga sincs az Európai Parlamentnek. Ehhez képest ebben a konzultációs eljárásban a parlament nekirongyolt az Európai Tanács saját forrásrendre vonatkozó jogszabály-tervezetének, és olyan kötelezettségeket akar előírni, amelyek rendkívül hátrányosak a tagállamoknak. Olyan tartalma lett ennek a konzultációs eljárásban csupán szépészeti szempontokból fontos európai parlamenti határozatnak, amely elvenne a tagállamoktól bevételeket és azokat közvetlenül uniós bevétellé tenné, ami rendkívül hátrányosan érinti az unió átlagos szintjénél kevésbé fejlett tagállamokat, így Magyarországot is. Lelkesen, a magyar érdekeket semmibe véve, megint ostoba föderalista megközelítésből megszavazták a magyarországi ellenzéki pártok európai parlamenti képviselői ezt a saját forrásrendelettel kapcsolatos európai parlamenti döntést. Így tehát ma a 750 milliárdos csomagot illetően időhúzó a magatartása az Európai Parlamentnek, fittyet hány arra, hogy ez egy kompromisszum, és sok tartalmi kérdésben százmillió meg milliárd eurónyi plusz követelésekkel állt elő. Jóindulatúlag mondhatnánk azt, hogy milyen bölcs, nemes és kedves európai parlamenti javaslat, hiszen mely területen ne kélne el plusz forrás, valójában arról van szó, hogy az Európai Parlament szánt szándékkal keresztbe tesz, megtámadja ezt a megállapodást. A jogállamiság kérdésében is végre józan megfogalmazás került be az európai tanácsi megállapodásba, amely azt mondja, hogy fontos dolog a jogállamiság, magától értetődő, hogy mindenkinek ezeket az értékeket tiszteletben kell tartania, de jogszabályalkotásra azon a területen van csak lehetőség, ahol az Európai Unió pénzügyi érdekeinek plusz védelmét szolgáló szabályok jelennek meg, hogy mindenhol szabályosan, korrupciómentesen, mindenféle jogszabályt betartva költsék el, használják föl az uniós forrásokat. Véget ért ezzel a tanácsi döntéssel az az időszak, amikor a jogállamisági mechanizmus kifejezését használva valójában nagyon sok szereplőnek az volt a célja, hogy olyan eszköz jöjjön létre, amelyik jogszabály erejénél fogva teremt lehetőséget a folyamatos politikai zsarolásnak. Hála az égnek, ez a nagyon rossz forgatókönyv lekerült a napirendről, az Európai Bizottság elnöke is az unió helyzetét értékelő beszédében ebben a logikában beszélt. Nem jogállamisági mechanizmusról beszélt, hanem arról, hogy jogszabályalkotásra az unió pénzügyi érdekeinek még fokozottabb védelme érdekében van szükség. Ez pedig a magyar kormány, a Fidesz és KDNP európai parlamenti képviselői is el tudják fogadni.

A fordított, minősített többség intézményének említése releváns javaslat, vagy ez a politikai eszköz kategóriájába tartozik?

Két szempontból merült föl ez a látszólag szavazástechnikai kérdés, de ez elsőrendű politikai természetű ügy. Az egyik az unió pénzügyi érdekeinek fokozott védelmét szolgáló mechanizmusnak a kérdése. Itt úgynevezett fordított kétharmad mechanizmusa mellett döntött az Európai Tanács, magyarán nem arra van szükség, hogy egy már elrendelt, egy adott országot érintő szankció megszüntetéséhez kell kétharmados többség, hanem ahhoz, hogy valamely tagállammal szemben pénzügyi következményekkel járó szankciót lehessen elrendelni. Ez normális megoldás. A feje tetejéről talpára lett állítva a rendszer. Megint mindig visszaérünk a kályhához, mi a fontosabb? Az uniós intézmények létezésére épül-e az Európai Unió? Nem, hanem a tagállamok létezésére, együttműködésére és teljesítményére épül az Európai Unió. Erre épül az uniós intézmények léte és működése. Tehát nem az európai tagállamokkal szemben, hanem az európai tagállamokkal együttműködve, az ő szempontjaikat figyelembe véve lehet csak jó döntéseket hozni.

A másik téma az egy olyan ügy, amelyben éles vita van a magyar nemzeti álláspont és az Európai Bizottság gondolkodásmódja, a bizottság által tervezett jogszabályi javaslat megközelítése között. Ez az Európai Unió külügyeivel, külpolitikájával kapcsolatos módosítási javaslat. Minden ilyen uniós álláspont kialakításához teljes egyetértésre van szükség a külügyminiszterek tanácsában, de Ursula von der Leyen e tekintetben sajnos felmondta azt a liberális mantrát, hogy a teljes egyetértés követelése lelassítja az unió működését, lefegyverzi az Európai Uniót, ezért itt is kétharmados többségre kíván a bizottság javaslatot tenni. Ez elfogadhatatlan, mert az egész Európai Unió közös álláspontjáról van szó. Mi továbbra is azon az állásponton vagyunk, hogy az Európai Unió az az egyenjogú és egyenrangú tagállamok együttműködése. Minden tagállami álláspontot kellőképpen kell respektálni, és a közös álláspont kialakításához teljes egyetértésre legyen továbbra is szükség.

Foglalkoznak-e még a Fidesz–néppárti viszony rendezésével? Vagy azt elfújta a koronavírus-járvány?

A Fidesszel szemben az Európai Néppártban áskálódó, elsősorban Benelux és skandináv kis- és törpepártok képviselői, illetve a Tusk-féle vezetés is megértette, hogy koronavírus-járvány idején, amikor minden felelős tagállami vezető a saját országában élő polgárok életének és egészségének a megvédésével foglalkozik, nem lehet újra olajat önteni a Fidesszel szembeni támadás tüzére. Tehát ilyen értelemben valóban ez a belső vita takaréklángra került. A mi álláspontunk világos. Mi úgy gondoljuk, hogy nem Fidesz-kérdés van a Néppártban, hanem a Néppárt jövőjét érintő kérdésről van szó. A Néppárt lassan egy évtizede gyengül. Amikor egy 10-12 évvel ezelőtt az Európai Néppárt vezetői leültek egy európai tanácsülés, akkor 12-15 uniós tagország állam- és kormányfője ült az asztalnál. Ma Közép-Európától nyugatra néppárti miniszterelnök kettő maradt, a német és az osztrák kancellár. Megnyerjük ötévente az európai parlamenti választást, de egyre kevesebb szavazattal és egyre kisebb mandátumszámmal, amikor én 2009-ben európai parlamenti képviselő lettem, akkor a néppárti frakció létszáma még a 250-et is meghaladta, a 2019-es választás után pedig 190-nél is kevesebb a néppárti mandátumok száma. Ez változtatásokat tesz szükségessé. Karakteres módon a kereszténydemokrata politikai értékek és program képviselete az, ami sikerre vezetheti újra a Néppártot, és ez a liberális centrista irány, hogy nagyítóval se lehessen a Néppárt álláspontját megkülönböztetni a szociáldemokraták és a liberálisok álláspontjától, további gyengüléshez, vékonyodáshoz vezet. Tehát a Néppárt jövője az, ami napirenden van. Ebben a Fidesz álláspontja világos. Határozott kereszténydemokrata fordulatra van szükség. Ha ezek az elképzelések többséget kapnak a Néppárton belül, akkor hosszú távon a Néppártban van a Fidesz jövője.