Megbízási szerződést kötött a Budapest távhőrendszerét a Főtáv divíziója keretében üzemeltető Budapesti Közművek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel, hogy döntéselőkészítő tanulmányt készítsen arról, miként lehetne a Paksi Atomerőmű hőjét a fővárosi távfűtési rendszerbe eljuttatni.

A Paksi Atomerőműben üzemszerűen megtermelődő és jelenleg jórészt a Dunába vezetett hulladékhőt úgy hasznosítanák, hogy azt egy távhővezetékpáron „följuttatnák” Budapest régiójába, és betáplálnák a fővárosi távhőrendszerbe – ismertette az InfoRádióban Tringer Ágoston, a Budapesti Közművek PR és kommunikációs igazgatója.

Hogy mennyi földgázt tudna esetlegesen kiváltani az atomerőmű, azzal kapcsolatban a szakértő úgy fogalmazott: ezt úgy korrekt átszámolni, hogy megnézzük, hogy körülbelül mekkora az a hőmennyiség, ami reálisan egy távhővezetéken keresztül a fővárosba eljuttatható, és ez a hőmennyiség – amely ilyen módon nukleáris eredetű, tehát nem jár földgázfelhasználással és egyébként szén-dioxid-kibocsátással sem –, ez az energiamennyiség körülbelül mennyi földgázzal lenne előállítható. Mint hozzátette, ez

az előzetes becslések alapján akár 300 millió köbméter földgáz megtakarítást eredményezhetne éves szinten a főváros is, így az ország számára,

tovább csökkentve az ország energiafüggőségét.

Budapesten már van arra példa, hogy Budáról Pestre viszik át a távhőt, nem olyan régen az Erzsébet híd alatt építettek ki egy erre szolgáló vezetéket. Ugyanakkor Paks és Budapest távolsága ennél lényegesen nagyobb, nagyjából 100 kilométer, így joggal merülhet föl a kérdés, hogy milyen hőveszteséggel kell majd számolni.

Tringer Ágoston fontosnak nevezte, hogy az utóbbi években, évtizedekben nagyon komoly fejlődésen ment keresztül a távhőszolgáltatás, a távhőszektor, a távhőtechnológia is.Ennek eredményeként a korábbi betonszerkezetben elhelyezett vascsöveken keresztül juttatott távhő helyett már előre szigetelt és közvetlen a talajba helyezett, nagyon jó szigeteléssel ellátott távhővezeték párokat létesítenek, ezeknek a hővesztesége egészen csekély,

ha nem is elhanyagolható, de a vezetékeken keresztül továbbított energia mennyiségéhez, volumenéhez képest nagyon kicsi, 1-2 százalékra tehető,

tehát ilyen értelemben energetikailag egy ésszerű megoldás lehet akár nagyobb távolságra is a távhővezetéken való energia eljuttatása – emelte ki a Budapest Közművek PR és kommunikációs igazgatója.

Egy ilyen megoldást az indokolttá tehet, hogy szemben más energiaátvitellel, -szállítással, gonvolva itt akár a fosszilis energiáknak a továbbítására, a távhő meleg víz továbbítását és visszahűtött víz visszajuttatását jelenti a távvezeték páron keresztül, vagyis a környezetre tulajdonképpen semmilyen különösebb befolyással, káros hatással nincsen – magyarázta a szakértő.

A Paksi Atomerőmű energialeadását illetően elmondta, hogy a hőleadás mértéke a technológia függvénye: a hőerőműi és az atomerőműi technológiából is az következik, hogy a reaktorokból kivett teljesítménnyel arányosan kell a teljesítménynek egy részét elvezetni a körfolyamat részeként, tehát hogyha a reaktorok nagyobb teljesítménnyel mennek, akkor nagyobb teljesítményt kell elvenni.

„Paks négy reaktorának egyidejű üzeme, egyidejű teljes terhelése ez igen jelentős mennyiség. Ennek egy nem nagy része, 10-20 százaléka mondjuk akár, is egy észszerű megtérülés vagy egy észszerű volument jelenthet a fővárosi távhőrendszerbe való betáplálás szempontjából” – fogalmazott Tringer Ágoston.

Végül azt is hangsúlyozta, hogy a napjainkban megélt extrém kánikulai helyzetekben különösen fölértékelődik egy ilyen elképzelés, mert akármennyi is lenne a részaránya a távhőrendszeren keresztüli hőátvitelnek, az a nap végén mindenképpen a Duna hőterhelését csökkentené, tehát ennyivel tehermentesülne a folyó a Paksi Atomerőmű által termelt hőnek az átvételi kényszerétől.

A cikk alapjául szolgáló interjút Domanits András készítette.