Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bejelentése szerint 300 millió dolláros (nagyjából 100 milliárd forintos) atomenergetikai megállapodást kötött a Washingtonban járt magyar delegáció. Az egyezség része, hogy fűtőelemeket szállítanak a paksi erőműhöz, illetve a felek megállapodtak a használt fűtőelemek tárolásához szükséges amerikai technológia beszerzéséről is nagyjából 200 millió dollár (66 milliárd forint) értékben.

Aszódi Attila az InfoRádióban elmondta: az atomerőműben egy adott üzemanyag-kazetta körülbelül négy évet tölt el a reaktorzónában, és amikor elhasználódik, mert nem képes tovább energiát termelni, akkor áthelyezik az úgynevezett pihentető medencébe. Itt nagyjából öt évig víz alatt van, ami ezen időszak alatt folyamatosan elszállítja a hőjét, és mivel az üzemanyag-kazettában lévő radioaktív anyagok fokozatosan bomlanak le, ezzel párhuzamosan a hőtermelés is csökken.

Az öt év alatt annyira lecsökken az adott üzemanyag-kazetta radioaktivitása, hogy az atomenergetikai szakértő megfogalmazása szerint adott esetben akár „szárazra is kerülhet”, vagyis ki lehet tenni egy olyan környezetbe, ahol már nem víz, hanem gáz veszi körül. A jelenlegi eljárás szerint a kazettákat ekkor szállítókonténerbe rakják, majd vasúti szerelvény segítségével kiviszik az erőmű melletti, kiégett kazetták átmeneti tárolója (KKÁT) nevű létesítménybe. Ott minden egyes kazettát betöltenek egy-egy különálló fémcsőbe, utóbbit megtöltik nitrogéngázzal, majd végül lezárják. A kiégett kazetták ezekben a fémcsőben maradnak ötven évig.

Ugyanakkor léteznek más technológiák is a kiégett kazetták átmeneti tárolására. Az Egyesült Államokban például az erőműveknek több mint a fele konténeres tárolót használ, ami azt jelenti, hogy

acélból vagy beton és acél keverékéből épített nagy tárolókonténerekben akár 70-80 darab üzemanyagkazettát is el lehet helyezni egyszerre.

Ezt a konténert lezárják, és ugyanúgy feltöltik valamilyen gázzal, további beavatkozást, kezelést nem igényel. „Ha ez a konténer érintkezik a környezeti levegővel, akkor azon keresztül a szükséges mennyiségű hőt el lehet vezetni, és ez a konténer képes több évtizedig tárolni a kiégett kazettákat” – magyarázta a BME Természettudományi Karának dékánja.

Ezt a technológiát hozhatják a tengerentúlról Magyarországra a washingtoni megállapodás értelmében. Aszódi Attila szerint azért kerülhetett ez most szóba, mert a paksi atomerőmű jelenlegi négy blokkja további üzemidő-hosszabbításra készül. A most engedélyezett ötven éven túl arra szeretnének engedélyt kapni, hogy még további húsz évig működhessen. Értelemszerűen ebben a két évtizedben keletkeznek még további kiégett kazetták, amelyeket a jelenlegi létesítmény a kapacitás korlátozottsága miatt nem tud befogadni.

Ha viszont megérkezik az amerikai technológia, akkor költséghatékonyabban lehet megoldani a további üzemidő-hosszabbítás során a kazetták átmeneti tárolását.

A jelenlegi tervek alapján a kiégett fűtőelemek a kiégett kazetták átmeneti tárolója létesítményben maximum ötven évig lehetnek, utána vagy megoldják a végleges elhelyezésüket, vagy feldolgozzák a kazettákat. Természetesen ez hamarabb is lehetséges, de a létesítmény 50 éves élettartamra van minősítve.

Aszódi Attila felidézte, hogy amikor a paksi atomerőmű jelenlegi blokkjait üzembe helyezték, akkor még a Szovjetunió visszafogadta a kiégett kazettákat. 1992-ben azonban megváltozott az orosz szabályozás, és onnantól kezdve nem lehetett visszaszállítani kiégett üzemanyag-kazettákat Oroszországba. Azóta nagy mennyiségű kiszállítás Magyarországról sem történt, kivéve harminc kazettát. Ez azt jelenti, hogy a kilencvenes évek közepe óta minden kiégett kazetta Pakson van: vagy a pihentető medencékben, vagy a kiégett kazetták átmeneti tárolójában.

Az a technológia, amit most Magyarország beszerez az Egyesült Államoktól, az Aszódi Attila elmondása szerint annyiban egyedülálló, hogy bizonyos konténerek elláthatók lesznek olyan további eszközökkel, aminek a következtében

„ugyanaz a konténer ugyanazzal a tartalommal nemcsak tárolásra, hanem szállításra is alkalmas lehet”.

Az amerikai technológia bevezetése lehetőséget teremt arra, hogy ha a későbbiekben el kell vinni egy másik telephelyre a kazettákat feldolgozásra vagy végleges elhelyezésre, akkor csak a további csomagolást, az úgynevezett overpacket kell megváltoztatni, és ugyanabban a belső tároló szerkezetben mozgathatóvá válnak a kazetták.

A magyar–amerikai megállapodás részletei nem ismertek, így pontosan nem tudható, mit takar a 200 millió dollár értékű beszerzés. Aszódi Attila „nagyívű megállapodásnak” nevezte az egyezményt, ami sokféle lehetőséget nyit meg, hiszen „a konténerek licenc alapján akár nálunk is gyárthatóak, de a pontos feltételeket vélhetően majd a későbbiekben fogják kidolgozni”.