„Szinte csak napi árak vannak, folyamatosan emelkedők” – kezdte Gaszt Attila, a GIA Form ügyvezetője hozzátéve, hogy a nyersanyagárak növekedése beláthatatlan következményekkel járnak, ami miatt állandó jelleggel újra kell kalkulálni az árakat. Ezt nagyon nehéz „átverni” a megrendelőkön, különösen akkor, amikor a háború előtti időszakban egy egyéves, de akár többéves szállítói szerződéssel rendelkezett az ember. Mindez ráadásul nem is csak az acélra és alumíniumra, hanem a műanyag granulátumokra is értendő – jegyezte meg.

Gaszt Attila ugyancsak hatalmas problémának nevezte az olaj és földgáz, és emiatt kiváltképp az elektromos áramnak az árnövekedését, ugyanis, mint emlékeztetett,

az iparban nincs ársapka,

tehát nincs hatósági ára az energiának. Példaként megjegyezte, hogy a GIA Form Kft.-nél egy évvel korábban a bevétel 5 százalékát tette ki ez a költség, mára viszont 500 százalékot drágul az elektromos áram, így 25 százalékot tesz ki, ami olyan mértékű költségemelkedés, amit egész egyszerűen nem lehet az árakban érvényesíteni. Jó esetben legfeljebb egy részét, de vannak olyan szállítói szerződéseik, amiken egyáltalán nem tudnak momentán változtatni – tette hozzá a cégtulajdonos.

Gaszt Attila azt is hangsúlyozta, hogy amennyiben nincs mód érvényesíteni az árakat, az nyilván veszteséget jelent a vállalkozások számára, ami végül – tartalékok hiányában – cégbedőléshez is vezethet. Szerinte ilyen szempontból különösen veszélyeztetettek lehetnek a fém- és műanyagfeldolgozással, szerszámgyártással és lakatosipari termékek előállításával foglalkozó vállalatok. Szerinte egyébként nem kétséges, hogy

az árak esetleges érvényesítése végül a fogyasztóknál, végfelhasználóknál csapódna le. Máskülönben az ő megrendelőik kerülnének bajba, csődbe

– mondta.

A GIA Form tulajdonos ügyvezetője szerint a legnagyobb segítséget az energiaár kompenzációjában látná. Gaszt Attila szorgalmazná is az iparági összefogást az ügyben, egyelőre azonban nincs tudomása arról, hogy felvetéseik – akár a kamara, akár egyéb szervezetek részéről – eljutottak volna kormányzati szintekig.

Végül azt is hozzátette: „lehet, hazabeszélek, de talán a kkv-knak lenne a legnagyobb szüksége energiaár-kompenzációra, ugyanis a nagyvállalatok erejüknél és méretüknél fogva könnyebb helyzetben vannak, és előbb érnek el eredményeket. A kkv-knak viszont nagyon-nagyon nehéz érvényesíteniük az áremelkedéseket.”