Az egy főre jutó GDP a gazdasági fejlettséget vizsgáló elemzők leggyakrabban használt mérőszáma. A mutatót vásárlóerő-paritáson kell kifejeznünk, hogy a valóságot jól tükröző képet kapjunk az országok fejlettségi szintjéről. Ugyanakkor érdemes körültekintőnek lenni, hiszen a vásárlóerő-paritáson kifejezett mérőszám igen összetett, becsléseket is alkalmazó és rendszeresen felülvizsgált mutató. Az Eurostat Magyarország 2019. évi becsült fejlettségét az EU átlagának 74,2 százalékról 73,1 százalékra módosította.

A gazdasági fejlettség legnépszerűbb mérőszáma az egy főre jutó GDP. Előállítása során a gazdasági teljesítmény és jólét általánosan elfogadott mutatóját, a GDP-t az adott ország népességszámára vetítik. Magyarországon a GDP teljes értéke folyó áron 47 524 milliárd forint volt 2019-ben, amelyet a 9,8 millió fős népességre vetítve 4 millió 864 ezer forint adódik egy főre. Önmagában azonban ez nem jelent sokat, ezért a gazdasági fejlettséget jellemzően egy másik országhoz, országcsoporthoz viszonyítva vizsgálják az elemzők, ehhez pedig szükséges, hogy a különböző fizetőeszközzel rendelkező gazdaságok adatai közös valutában legyenek kifejezve. Az Európai Unióval való összevetéshez kézenfekvő euróra átváltani az összegeket: ez alapján az egy főre jutó GDP 14 950 euró volt hazánkban.

A közös deviza használata mellett korrigálni kell a különböző árszintekre is. A közös fizetőeszközben (euró) való kifejezés még önmagában nem biztosítja a korrekt összehasonlíthatóságot. A fejlett nyugat-európai országokban átlagosan magasabb az árszínvonal, mint itthon (és más közép-kelet-európai országokban), ami magával vonja, hogy ugyanabból az euróban kifejezett összegből több terméket és szolgáltatást lehet megvásárolni hazánkban, mint Nyugat-Európában. Magyarországon tehát 1 euró vásárlóereje valójában nagyobb, mint amit a hivatalos nominális árfolyam indokol. Az Eurostat a célból vezette be a vásárlóerő-paritás számítását, hogy kiküszöbölje ezt a torzítást. A vásárlóerő-paritás lényegében egy olyan mesterséges árfolyam, ami figyelembe veszi az országok közötti eltérő árszinteket is. A hazai egy főre jutó GDP 2019-ben 22 807 PPS (az Eurostat által használt mértékegység a vásárlóerő-paritás kifejezésére) volt.

Magyarországon a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP dinamikusan növekedett az elmúlt években. Ennek köszönhetően hazánk 2018-ban visszaelőzte Lengyelországot és Szlovákiát a fejlettségi rangsorban, összességében pedig az EU 20. legfejlettebb tagállama volt 2019-ben.

Hasonlóan a legtöbb statisztikai mutatóhoz, az egy főre jutó GDP értékeiben is lehetnek utólagos revíziók. Kézenfekvő módon ez fakadhat a GDP vagy a népességszám visszamenőleges módosításaiból, ugyanakkor a vásárlóerő-paritás számításának változása is okozhat revíziót.

Az Eurostat 2021 folyamán is felülvizsgálta az egy főre jutó GDP adatbázisát. A revízió elsősorban az elmúlt három év adatait érintette, és döntően a vásárlóerő-paritás újrabecslése okozta. Ez azt jelenti, hogy a folyóáras, euróban számított értékek nem módosultak, ugyanakkor az EU tagállamainak vásárlóerő-paritáson számított fejlettsége mégis változott (Málta, Finnország, Svédország és Belgium esetében volt a GDP-t érintő revízió is. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal 2021 áprilisában vizsgálta felül a 2018-2020 közötti GDP-adatokat, ám a revízió fejlettségi szintre gyakorolt hatása kerekítési hibán belül maradt.) A fentiek következtében hazánk 2019. évi (vásárlóerő-paritáson számolt) egy főre jutó GDP-je 23 110 euróról 22 807 euróra csökkent, amelynek köszönhetően az EU-átlaghoz viszonyított fejlettségünk is 1,1 százalékponttal, 73,1 százalékra esett vissza.

A revízió az európai országokat eltérő mértékben érintette. A vásárlóerő-paritás újrabecslése Olaszország (+1,5 százalékpont) és Málta (+1,4 százalékpont) fejlettségét emelte a legnagyobb mértékben, míg Szlovákia (-3,2 százalékpont) és Írország (-2,4 százalékpont) esetén mérsékelte a leginkább (2. ábra). A hazai revízió mértéke jelentős volt az EU-27 országok körében, de a relatív pozíciónk összességében nem változott. A régió országaiban a revízió következtében a fejlettség jellemzően lefelé módosult, 2019-ben egyedül Romániában emelkedett enyhén a felülvizsgálat hatására (0,1 százalékponttal). A revízió mértéke Szlovákiában volt a legjelentősebb, ahol az elmúlt három évben számottevően lefelé módosult a fejlettség.

A gazdasági fejlettség vizsgálatakor érdemes figyelembe venni a vásárlóerő-paritást övező módszertani sajátosságokat is. A legutóbbi revízió kapcsán is látható, hogy a vásárlóerő-paritás megváltozása önmagában is képes befolyásolni a fejlettségi szinteket, ráadásul a revíziókból eredő hatások országonként eltérőek lehetnek. Az Eurostat vásárlóerő-paritás számolásánál alkalmazott elméleti módszertana ugyan ismert, azonban a revíziókat befolyásoló tényezők és azok hatásai sajnos nem. Érdemes megjegyezni, hogy a vásárlóerő-paritás mérése módszertanilag összetett feladat, hiszen országonként eltérő az árstatisztikák minősége és az árfelmérések gyakorlata.

A vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP időbeli változásának értelmezése módszertani nehézségekbe ütközik. A vásárlóerő-paritás az Eurostat módszertana szerint egy úgynevezett térbeli deflátor (spatial deflator), ebből kifolyólag elsősorban keresztmetszeti elemzésre alkalmas. A számítások alapjául szolgáló termékkosarak tehát nem időben (mint a GDP-deflátor esetén), hanem térben vannak összehangolva. Mindezek hatására egy ország vagy országcsoport vásárlóerő-paritáson kifejezett GDP-jének időbeli változása torzított eredményeket mutat. A relatív fejlettség időbeli változásának elemzésekor – és az adatok értelmezésekor – a vásárlóerő-paritás módszertani sajátosságaiból fakadóan nagy fokú óvatosság indokolt.