Milyen most a MAVIR helyzete?

A MAVIR helyzete sok tekintetben Magyarországon unikális, de nyilvánvalóan nem egyedülálló egész Európát nézve, hiszen minden rendszerirányító az elmúlt években és az elkövetkező években is nagyon erősen dolgozik azon a feladaton, hogy a megújulók integrálását a piacba minél hatékonyabban el tudja végezni. Ezzel kapcsolatban több feladatunk van, egyik a hálózati infrastruktúra fejlesztése, a második a rendszerirányítási képesség fejlesztése, a harmadik a piacműködtetési rendszerek fejlesztése, ez a három engedélyesi területe a MAVIR-nak. Nem utolsósorban a feladataink közé tartozik egy olyan modern nagyvállalatnak a kialakítása, amely az első három cél támogatásával tudja hozni azokat a készségeket, képességeket, amellyel mindezt meg tudjuk valósítani.

A magyar villamoshálózat a jelenlegi méretei alapján képes lesz akár 5-10 év múlva az áramfogyasztási igényeket kielégíteni, illetve a változó termelési irányokat kiszolgálni?

A magyar villamosenergia-rendszer alapvetően nagy termelőkre épült fel, és a mostani új világunkban a megújulóknak a megjelenésével a decentralizált működésre kezdünk el átállni. Ez egy folyamatos munka, amit nemcsak Magyarországon végzünk, hanem egész Európában, hiszen egy fizikai hálózatról beszélünk Portugáliától egészen Törökországig. Rengeteg feladat áll még előttünk ezzel kapcsolatban, hiszen a megújulóknak az elterjedése már most is nagyon jelentősnek látszik, de a következő években még tovább fog emelkedni. Minél több megújulót integrálunk a rendszerbe, annál több rendszerspecifikumot kell fejlesztenünk.

A kormány jó pár hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozta energia- és megújuló stratégiáját. Hogy számolnak, a következő évtizedben hogy alakulhat az energiamix, milyen fejlesztésekre lesz szükség?

Nagyon fontos lesz a hálózat és a nemzetközi összeköttetések fejlesztése. Két héten belül adjuk át a két szlovák–magyar összekötőnket Gönyűnél, illetve Sajóivánkánál. Nagyon jelentős lépés lesz, megerősíti eddig is meglévő kapcsolatunkat Szlovákiával, hiszen ez a legforgalmasabb észak-déli áramlási útvonal. Emellett még fontos fejlesztés lesz a szlovén–magyar összekötő is, amelynek 2022 tavaszán várható a befejezése. A magyar hálózati fejlesztések már elkészültek korábban, a szlovén fejlesztésre várunk most, és ez az utolsó interkonnektor, a teljes körű összeköttetés az összes szomszédos országokkal 2022 tavaszán meglesz. Ugyanakkor nem szabad elmennünk olyan fejlesztések mellett, amelyek az iparosodás vagy a fogyasztási szokások átalakulása miatt válnak szükségessé. Ezek jellemzően belföldi fejlesztések, ebből is nagyon sok van, hiszen nagyon sok új ipari fagyasztó települ be, átalakulnak a lakossági fogyasztási szokások, és villamosenergia-hálózati oldalról eleget kell tenni ezeknek az igényeknek. Vannak olyan fejlesztések, amelyek azt szolgálják, hogy a megújulókat minél jobban és hatékonyabban tudjuk integrálni a piacba. Nagyon fontos lesz az időjárásfüggőségnek a bizonytalanságából fakadó kockáztatok kezelése. A megújulók integrálása hálózati oldalon nagyon nagy kihívás, de rendszerirányítási oldalról is kihívás. Olyan szabályozható kapacitásoknak a belépését keressük és javasoljuk, amelyek rugalmasan tudnak reagálni az időjárásfüggő termelőknek a specifikumaira, hiszen szabályozható kapacitásokra mindenképpen szükség van. Termelői oldalról egy olyan világ jött létre, amely korábban nagy erőművekre szakosodott, most rengeteg kistermelővel találkozunk, és eleget kell tenni ezeknek a piaci igényeknek. Meg kellett újítanunk a hálózatfejlesztési módszertant, ez egyfajta Biblia nekünk, hiszen ez vetíti előre a következő tíz évnek a hálózati jövőképeit, hogyan fog alakulni a termelés, a fogyasztást, hol kell hálózati elemeket bővíteni, szűkíteni.

Hogy számolnak, az áramfelhasználás hogyan alakul a következő 5-10 évben és az áramfogyasztási szokások milyen feladatokat rónak a rendszerirányításra?

A legfontosabb kérdés az, hogyan fognak változni a termelési és a fogyasztási szokások, ugyanakkor hozzá kell tenni azt is, hogy üveggömbbel mi sem rendelkezünk, tehát teljes bizonyossággal mi sem látunk előre, modelleket tudunk felállítani. Ugyanakkor vannak olyan hatások, amelyeknek a figyelembevétele különleges eljárásrendeket kíván meg, ilyen például egy ilyen pandémiás helyzet és az ebből fakadó kilábalás kérdése. Ezek nagy mértékben befolyásolják a termelési és fogyasztási szokásokat, és ezeknek a hálózatra gyakorolt hatását. Alapfunkciójában nem fog megváltozni egy rendszerirányító feladata, a villamos energiát szállítani kell, illetve az egyensúlyt fenn kell tudni tartani minden másodpercben, ugyanakkor, hogy hogyan tesszük ezt, abban viszont óriási változások lesznek. A MAVIR már az elmúlt években is informatikafókuszú vállalat lett, és ez még inkább így lesz a következő években. Egy dolgot nem lehet figyelmen kívül hagyni, bármilyen rendszert is építünk föl, a nap végén kell egy rendszerirányító és kellenek azok a kollégák, akik a hálózat karbantartását, fejlesztését végzik.

Az áramfogyasztás a számítások szerint hogyan alakul?

Bővülő fogyasztással számolunk, a dinamikája lesz igazából a kérdés. Az eszközök, amelyeket használunk, egyre energiatakarékosabbak, mégis egyre több villamos energiát használunk. Ez a következő években is bővülni fog, hogy milyen felfutás lesz ebben, akár az elektromos autóknak a használatában, akár az otthoni fűtések tekintetében, hogy milyen intenzitással épülnek be ezek az új eszközök, ez igazából a nagy kérdés.

Említette az egységes európai hálózatot. Mennyivel nehezíti ez az önök, illetve akár az egységes európai hálózat működését, mert nem elég idehaza fejleszteni, hanem mondjuk Németországban és Franciaországban is fejleszteni kell ahhoz, hogy Magyarországon is az ellátásbiztonság megmaradjon?

Sok tekintetben ez komoly kihívás, és nagyon sok tekintetben pedig lehetőség. Mindenkinek megvan a saját nemzeti hálózata és azért felel elsősorban, ugyanakkor az együttműködő és az együtt lélegző hálózat mentén felelősek vagyunk a szomszédaink hálózatáért is. Január 8-án volt egy elég jelentős incidens, amikor Európa két részre szakadt, Magyarországtól délre. A hálózatszakadás elindult a horvát határtól, és pár másodpercen vagy percen belül érezhető volt Olaszországban és Franciaországban is. Ilyen szempontból is óriási felelősség. A közös fejlesztések szükségessége is nagyon fontos dolog, minden rendszerirányító azon dolgozik, hogy a fejlesztéseit irányba, ütembe tudja hozni, hogy mindenki hasonló módon tudjon fejlődni. Ebben nyilván vannak regionális különbségek, de igazából az együttműködés nagyon fontos, látszik ebből az incidensből is, hogy a hálózatüzemeltetők jól reagáltak, és meg tudták fogni azt a kritikusnak látszó helyzetet, nagyon hamar stabilizálni tudták a helyzetet anélkül, hogy jelentősebb fogyasztói érintettsége lett volna.

A jelenlegi számítások szerint mennyire kell még a határkeresztező kapacitásokat bővíteni?

A hálózatüzemeltető mindig azt fogja mondani, hogy minél több hálózati eszközöm van, annál biztosabban tudom ellátni a rendszeremet, és összességében ez tulajdonképpen igaz is. Az áramlások, amelyeket részben a megújulók megjelenése, részben pedig a fogyasztási szokások átalakulása okoz, mindenképpen feltételeziik a robusztus hálózatot, minél több hálózati ellenem van, annál nagyobb a lehetőségem arra, hogy be tudjak avatkozni vagy a karbantartásokat ütemben el tudjam végezni. Ez nagyon fontos, amikor napról napra vagy hónapról hónapra fogyasztási csúcsokat regisztrálunk, hiszen mindig több villamos energia áramlik át a rendszeren, és hogy ezt ugyanolyan fogyasztói élmény mellett tudjuk megtenni, nagyon fontos az, hogy egyes átvételi elemeknek a kikapcsolhatósága megvalósítható legyen és a karbantartások elvégezhetők legyenek. Egyre inkább elindulunk a rövidtávú kereskedelmi időablakot irányába, és a robusztus hálózatoknak a kérdése még inkább az előtérbe fog majd kerülni.