Az ügyben érintett elsőrendű alperes hitelező jogelődje 16 516 euró kölcsönt nyújtott évi 5,4 százalék kamat, 2,4 százalék kezelési költség (8,47 százalék thm) kikötése mellett 240 hónap futamidőre. A szerződés folyósítási jutalékként 40 ezer forint megfizetését írta elő. A felperes keresetében – egyebek mellett – a kezelési költséget és a folyósítási jutalékot tartalmazó szerződéses rendelkezések érvénytelenségének megállapítást kérte. Az elsőrendű alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a folyósítási jutalékot tartalmazó szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét, elrendelte a 40 ezer forint folyósítási jutalék előtörlesztésként történő beszámítását, ezt meghaladóan viszont a kereseti kérelmet elutasította. A felperes és az elsőrendű alperes fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság pedig helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét – írja a Portfolio.

A felperes és elsőrendű alperes egyaránt jogszabálysértéseket jelölt meg felülvizsgálati kérelmeiben, így a Kúria előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Az Európai Unió Bírósága egy 2019. október 3-án meghozott ítéletében értelmezte a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv egyes cikkeit. A Kúria az EUB ítéletében kifejtett szempontrendszert követve, azt értelmezve részítéletet hozott.

A Kúria hatályon kívül helyezte a tisztességtelenség megállapításáról szóló részben jogerős ítéletet, és az első fokú bíróságot új eljárásra kötelezte, más tekintetben a jogerős ítéletet hatályában fentartotta. A Kúria mind a folyósítási jutalék, mind a kezelési költség tekintetében úgy foglalt állást, hogy ezek nem a pénzügyi intézmény által nyújtott főszolgáltatás ellenszolgáltatásai, ezért az Európai Bíróság iránymutatásainak megfelelően vonatkozásukban vizsgálandók a jóhiszeműség és az egyensúly (arányosság) elveinek megvalósulása.

A konkrét perbeli esetben semmi nem támasztotta alá, hogy a bank milyen szolgáltatást nyújtott a felperesnek, amelyet a folyósítási jutalékként meghatározott díj ellentételez. A beazonosítható szolgáltatás nélküli díjfizetési kötelezettség nem átlátható, sérti a jóhiszeműség követelményét és jelentős egyenlőtlenséget is okoz a felek között, ezért tisztességtelen.

A kezelési költség mint fogyasztói szerződésben alkalmazott, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses rendelkezés tisztességtelensége körében az adott tényállás mellett nem volt vitatott, hogy az elsőrendű alperes nyújtott szolgáltatást. Az eljárt bíróságok ugyanakkor eltérő jogi álláspontjukra tekintettel érdemben nem vizsgálták, hogy a kezelési költségre vonatkozó szerződéses rendelkezés eleget tesz-e a jóhiszeműségre, illetve az egyensúlyra (arányosságra) vonatkozó, az Európai Bíróság ítéletéből következő szempontoknak. Ezen elvek teljesülése megítéléséhez szükséges adatok, tények nem álltak rendelkezésre, ezért e körben a felülvizsgálati eljárásban megalapozott döntés nem volt hozható.

Az elsőfokú bíróságon az elsőrendű alperesnek azt kell elsődlegesen bizonyítani az utóbbi feltétel tekintetében, hogy a kezelési költség felszámításával a felperes terhére nem alakult ki jelentős egyenlőtlenség. Ezt elsődlegesen a szerződéskötéskori piaci kamatok figyelembevételével lehet megállapítani – állapította meg a Kúria gazdasági tanácsa.