Nagy Gábor, a BHN horgászturisztikai menedzsere elmondta, a 40 ezerre becsült balatoni horgásztársadalom mintegy 2,2 százaléka fogta ki a pontyok 23 százalékát. Az aránytalanságok elkerülése érdekében a halgazdálkodási társaság kvóta bevezetését tervezi. A süllő, a balin, a csuka és a ponty esetében pedig - többnyire a halak hatékonyabb szaporodása érdekében - megemelnék a méretkorlátokat.

Szári Zsolt, a BHN vezérigazgatója a tavaly december óta felfüggesztett balatoni halászattal kapcsolatban az MTI-nek azt nyilatkozta, még nem dőlt el, hogy folytatódik-e valamilyen módon a halászat a Balaton medrében.

A vezérigazgató arról is beszámolt, a busa gyérítése továbbra is feladat, így előreláthatólag lesz halászat a jövőben, de az bizonyos, hogy olyan halászati terhelésnek nem lesz kitéve a Balaton, mint korábban. Ezért szűnt meg az eresztő-hálós halászat is - tette hozzá. Mint kifejtette, pontszerű halászatokat terveznek, például a telelésre összeállt állományok befogásával, teljesen új halászati technológiával. Ennek kidolgozása még folyamatban van, várhatóan 2016 előtt nem vezetik be.

A korábbi becslések szerint 3-5 ezer tonnányi busa lehet még a tóban, amiből évente 130 tonnányit fogtak ki a korábbi módszerekkel. "Ez nem volt hatékony, és nem fog hiányozni" - fogalmazott a vezérigazgató. Szári Zsolt arról is beszámolt, hogy a haltelepítések szerkezetén is változtatni kívánnak a jövőben, akár öt-tízszeresére megemelve a süllők számát, míg a telepített ponty mennyiségét valamennyivel csökkenteni szeretnék.

A konferencia tudományos részén a Balatoni Limnológiai Intézet kutatási eredményeiről tartottak tájékoztatót kutatók. Móra Arnold arról számolt be, hogy az árvaszúnyog időnkénti rajzása 2007-től okoz gondot a Balatonnál. Ez bizonyos esetekben közvetlen gazdasági kárt jelent, ugyanakkor az árvaszúnyog kiemelkedően fontos eleme a helyi ökoszisztémának, így az irtása nem jelenthet megoldást.

Balogh Csilla a vándorkagyló és a kvaggakagyló erőteljes balatoni inváziójáról számolt be, amelyeknek ma már nagy szerepük van a parti sáv energiaforgalmában, új táplálékláncok szerveződésében, a víz tisztításában, és meghatározó táplálékforrásává váltak a pontynak, karikakeszegnek és a bodorkának.

Mozsár Attila az 1972-84 között Balatonba telepített busákról szólva kifejtette, annyi bizonyos, hogy a hajdan telepített halakból ma már egy sem él, és bár a várakozások szerint a Balatonban szaporodni nem képes, a halállomány mintegy 30 százalékát ma is az őshonos halak táplálék-konkurensének számító busa teszi ki. Boros Gergely előadásában rámutatott, a Balaton vízgyűjtőjén több ponton is észlelték, hogy a halastavakból, illetve tógazdaságokból busaivadékok kerültek a Balaton befolyóiba. Az elhangzottak szerint egyelőre rejtély a kutatók számára is, hogy a tápanyagban szegénynek számító Balatonban mitől érzik olyan jól magukat és híznak nagyra a busák.

A rendezvényen szó esett arról is, hogy csökkent a Balatonon az orvhalászok száma, ugyanakkor szervezettebbé vált a ténykedésük. A halőrök munkáját nehezíti az is, hogy van olyan magán-, sőt minisztériumi tóparti ingatlan is, ahová nem engedik be őket. Ezen változtatni kívánnak, és a tervek között szerepel a halőrök számának növelése, technikai felszereltségük javítása, és egy bármikor bevethető, rendkívüli halőri csoport létrehozása.