A befektetők ismét hajlandóak kockáztatni - így jellemezték a hírügynökségek a nemzetközi tőzsdék reakcióját az amerikai kormány tervére, amellyel megszabadítaná a bankokat a rizikós hitelektől. Ázsiában két hónapos rekordot döntöttek az indexek, Európában is emelkedtek a részvényárak és az olaj hordónkénti ára is megközelítette az 53 dollárt.

A legnagyobb nyertes az amerikai CitiGroup bankcsoport volt, amelynek részvényei 28 százalékot ugrottak. Az elemzők - bár óvatosan - azt mondják: a piacok kezdik elhinni, hogy működni fog az amerikai gazdaság talpra állítását célzó program.
De mivel is hozta vissza - hosszabb-rövidebb időre - a befektetők jókedvét Washington? Timothy Geitner pénzügyminiszter ötlete az, hogy egybillió dollárnyi, úgynevezett "toxikus tartozástól" szabadítsák meg a bankokat, amelyek a terheket ledobva újraindíthatják a lakossági és vállalati hitelezést. A bedőlt hitelek miatti bizalomveszés és a hitelezés visszaesése volt az, ami súlyosbította a nemzetközi válságot.

Az adófizetőké a kockázat

Geithner kezdetben 100, de később 500 milliárd dolláros állami hozzájárulással ösztönzi majd a magánbefektetőket, köztük a hedge fundokat a rossz tartozások felvásárlására, azaz arra, hogy átvegyék a terhet a bankoktól. Az amerikai kincstár kedvezményes kamatozású hitelekkel csábítja a befektetőket, hogy saját pénzükkel csatlakozzanak a programhoz.

Az, hogy olyan adósok tartozásait vegyék át, akik talán soha nem fizetik vissza a hitelt, azért lehet csábító a számukra, mert kedvezményes kormányhitelekből vehetik meg a tartozásokat, és a kockázat oroszlánrészét nem ők, hanem az amerikai adófizetők vállalják.

Más tervekkel szemben az "Állami-magán Befektetési Programnak" elkeresztelt hitelrendezési programhoz nem kell kongresszusi jóváhagyás, és a Fehér Ház megígérte: a szerepet vállaló befektetőkre nem vonatkozik majd a vállalatvezetői fizetésekre kivetett különadó, mert őket "a Wall Street jófiúinak tartják".

Geithner eredetileg februárban állt elő a tervvel, de mivel akkor nem közölt részleteket, a tőzsdék mélyrepülésbe kezdtek. Most azonban bizalommal fogadták a bejelentést. A sors iróniája azonban az, hogy az Obama-kormányzatnak azokra a pénzemberekre lesz szüksége a projekt beindításához, akiket éppenséggel a pénzválságért hibáztat.