A köd egy felszínközeli felhő, amikor a látástávolság egy kilométer alatt van. A tanulmányban azt vizsgálták, hogyan változik Magyarországon a köd előfordulása a melegedő éghajlat következtében.

Az elemzés szerint 2001-2022 között átlagosan évi 53 ködhajlamú nap volt a téli félévben Magyarországon, azaz októbertől márciusig. A legkevesebb, ködnek ideális napot az ország legszelesebb vidékein, a Bakonyban és a hegységek csúcsai környékén mértek. Itt 10-30 nap volt ködhajlamú, míg évi 30-50 napon át volt köd a Dunántúl nyugati felén, Csongrádban és a Tiszántúl Debrecenig tartó részén. Az Észak-Alföldön Debrecentől keletre, a Duna vonalában, a Balatontól nyugatra és délre az országos átlagnál kissé magasabb a ködhajlamos napok száma (50-70 nap), míg a legtöbb ilyen nap délnyugaton és az Északi-középhegység környezetében fordult elő, 70 feletti nappal.

Az elemzés szerint, bár az időszak rövid ahhoz, hogy hosszú távú trendmegállapításokat tegyenek, inkább gyengén csökken a ködgyakoriság Magyarországon.

Ezt a helyi gazdaság megváltozása is befolyásolhatja: Miskolc környékén az egykori szocialista ipar eltűnésével csökkent a levegő aeroszol koncentrációja, és vele együtt a rossz látási viszonyok kialakulásának lehetősége – írták.

A jövőbeli változásokat modellezve arra jutottak, hogy a párizsi megállapodás betartásával számottevő változás nem várható a jelenhez képest, sőt még nagyon enyhén növekedhet is a ködgyakoriság.

Amennyiben viszont a pesszimista forgatókönyvnek megfelelően „elszaladnak” a kibocsátások és ezzel együtt a globális felmelegedés, akkor

országos átlagban évi 5, illetve 7 napos csökkenésre lehet számítani a század közepére és végére,

de a Duna déli vonalában és Debrecentől keletre akár évi 10-14 nappal is csökkenhet a ködhajlam.

Ez közlekedésbiztonsági szempontból kedvező volna, azonban a klímaváltozás összes többi negatív hatása továbbra is bőven az azonnali kibocsátás-csökkentés felé kellene, hogy toljon minket - fogalmaztak a tanulmányban.