Érdekes és hasznos tanulmány jelent meg az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján, melynek bevezetője kiemeli: a viharok látszólag hirtelen csapnak le a tóra, és különösen a nyílt vízen gyakran jóval erősebbek, mint a környező szárazföldi területeken. A tó viharainak számos megjelenési formája közül kiemelkednek az északnyugatról lecsapó szélviharok, amelyek gyakran veszélyhelyzetek forrásai is lehetnek, és amelyeket nem véletlenül neveztek régen

a Balaton bórájának.

A Balaton térségében az északi, északnyugati a leggyakoribb szélirány, ami a földrajzi fekvéséből adódik, a helyi hatások pedig erre még inkább ráerősítenek.

Az északi széllel járó vihar többféleképpen is kitörhet a Balatonnál:

• egy markáns, gyorsmozgású hidegfront érkezésekor a gyenge szélből percek alatt 60-90 km/h-s szél kerekedhet, míg
• egy mediterrán ciklon, vagy egy atlanti viharciklon hátoldalán hosszabb idő alatt fokozódik viharossá a szél.

Régen úgy tartották, hogy a Balatont az északi viharok (a hidegfrontok) „orozva” érik el, azaz váratlanul csapnak le a tóra. Már jó ideje tudjuk azonban, hogy erről általában szó sincs, és a modern meteorológiai eszközök segítségével a hidegfrontok érkezését, különösen az erősebb frontokat meglehetősen pontosan előre lehet jelezni, így aki követi a viharjelzést, azt nagy valószínűséggel nem éri váratlan északi szélvihar a Balatonon.

A balatoni viharjelző szolgálat 1934-es elindulása előtt azonban sok tragédiát okoztak az északi hidegbetörések a tónál. A legnagyobb feljegyzett balatoni tragédia is ilyen időjárási helyzethez kötődik: 1796. július 9-én

a Révfülöp és Balatonboglár között közlekedő révhajó 60 aratómunkással indult el az északi partról, a déli partot azonban közülük csak ketten érték el élve.

A hajó a viharossá fokozódó északi szélben felborult és 58-an fulladtak a Balatonba.

Az északi szélviharok különlegességének hátterében több ok is húzódik, melyek külön-külön nem feltétlenül lennének meghatározók, együttes hatásuk azonban igen változatossá teszi a Balaton időjárását és ezzel együtt a Balaton északi szelét is. Ezek közül a legfontosabbak:

1. a Kárpát-medencét határoló domborzat,
2. a Balatontól északra húzódó Bakony,
3. a Balaton környezetétől eltérő hőmérséklete,
4. a Balaton, mint sík, nyílt térszín.

1. Az Alpokat és a Kárpátokat a medencén kívülről elérő légtömegek zömében csak a két hegység között, a Dévényi-szoros térségében tudnak bejutni a dunántúli területekre. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a szél erősen be van „csatornázva”, nem fújhat a Balatonnál akármilyen irányból, a nagy szélviharok többsége pontosan északnyugat felől érkezik a Balatonhoz. A szél aztán a Dunántúl északi részén haladva legyező-szerűen szétterül, így a Balaton nyugati felében az északi, keleti felében az északnyugati a leggyakoribb szélirány.

2. Mielőtt az északnyugati szél elérné a Balatont, valamilyen módon át kell kelnie a Bakony vonulatán (amibe jelen esetben beleértjük a Keszthelyi-hegységet és a Balaton-felvidéket is). Egyes esetekben a Bakony szélárnyékot ad a Balatonnál, ezzel gyengébbé, de lökésesebbé téve a szelet, máskor a szélcsatornákban okoz kiugróan nagy szélsebességet (lásd az alábbi ábrán), megint máskor pedig éppen a Bakony takarásában alakul ki kiugróan erős szél.

3. A Balaton vízhőmérséklete azt eredményezi, hogy a tó feletti levegő hőmérséklete eltér a környezetétől. Ez a tényező nem csak a szélviszonyokat, hanem például a felhőzetet is módosítja. Ismert jelenség, hogy a délelőtt folyamán a hideg Balaton felett nem képződnek gomolyfelhők, így a déli órákra nem ritka, hogy az égen egy felhőmentes területként kirajzolódik a Balaton.

4. A tó felülete nyílt tér, semmilyen akadály nem lassítja a légmozgást. Az áramlás minél hosszabban a víz felett fúj, annál nagyobb sebességet érhet el. Ez gyakran megfigyelhető az északias szeleknél, általában ez áll annak hátterében, hogy a déli parton erősebb a szél, mint az északin. De különösen meghatározó tényező akkor is, amikor a Balaton hossztengelye mentén fúj végig az északkeleti vagy a délnyugati szél.

Hogy a négyből mikor melyik hatásnak nagyobb a szerepe, az nagy mértékben függ az időjárási helyzettől, de általában egyik tényező sem hanyagolható el. Ám meteorológiai modellkísérletekkel igazolták, hogy

a Bakonynak nagyon jelentős szélerősítő hatása van, amit lejtőszélnek, lejtőviharnak lehet nevezni.

Megfelelő légköri körülmények között a szélsebesség a hegység széliránnyal ellentétes oldalán (tehát északi, északnyugati széliránynál épp a Balatonnál) növekedni fog. Ez egy olyan hatás, amivel a Föld számos pontján találkozunk, elég csak az Adriai-tenger partvidékén fújó bórára vagy az Alpok lábánál kialakuló meleg szélre, a főnre gondolni.

Azért tud ez a hatás a Balatonnál jól megfigyelhetően létrejönni, mert a nyílt térszín és a meleg víz is segíti, hogy ez a szélerősödés a felszín közelébe érve is megmaradjon. Úgy kell elképzelni ezt a hatást, hogy a már meglevő alapszélre még rátesz egy 20-30 km/h-s többletet. Talán ez nem is hangzik soknak, a Balatonnál azonban ennek nagy a jelentősége. Ugyanis

egy vízen tartózkodó horgász, SUP-os, kisebb vitorlás, vagy éppen egy vízi tömegrendezvény esetén ez a 20-30 km/h jelentheti a különbséget a nyugodt, kellemes időjárás és az életveszély között.

Az is jól mutatja ennek a többletnek a fontosságát, hogy a Balatonnál már 40 km/h-s széllökések esélyekor I. fokú, 60 km/h-s széllökések várható bekövetkezése esetén pedig II. fokú viharjelzés lép érvénybe.

A meteorológiai szolgálat teljes írását a szélről és annak hatásairól itt lehet elolvasni. Számos olyan érdekesség kiderül még belőle, mint például hogy

• mi az a hideg dóm a tó felett és ez milyen időjárással jár,
• mikor jöhetnek létre hullámmozgások, amelyek megnövelik a szél erejét és hogyan "szabdalják fel" a felhőket,
• lejtővihar esetén nem az egész Balaton területén nő meg a szél sebessége, csak annak egy adott részén,
• mi jelentősége lehet földtörténetileg, a tó kialakulása szempontjából a Bakonyból fújó lejtőszélnek.