"Nálam is, mint a legtöbb szenvedélybetegnél, gyerekkorban indult az egész. Szüleim alkoholisták voltak, elég rossz gyerekkorom volt, folyamatos rettegésben éltem, menekültem magam elől, otthonról, mindenhonnan. Sajnos így találkoztam először a droggal, így el tudtam menekülni a valóságból, a problémák, a lelki fájdalmak elől" – mondta az InfoRádióban Bajcsi Norbert.

Hamar kialakult a "függő énje", ami nagyon sok rossz irányú változást hozott az életébe: fiatalkorúak börtöne, felnőtt börtön, a bűn világa, és még hajléktalanként is élt három évet. Ki-be járt a zárt osztályról, de oda is csak azért ment, hogy egy kicsit jobban legyen. "Egyszer oda sem engedtek be, és épp ez volt a fordulópont" – jegyezte meg.

Először Ráckeresztúrra került terápiára, a Magyar Református Egyház által támogatott drogterápiás otthonba. Ott jelen volt a hitélet, és jó pár hónapja józan volt, amikor a hit megérintette. "Legfőképpen a bűnbocsánatba tudtam belekapaszkodni, nem vádoltam magam a tetteimért.

Nagyon sok olyan dologba tudtam belekapaszkodni, amiben a lelkemet ugyanúgy tudtam ápolni, mint régen, amikor azt hittem, a droggal nyomom el a lelki fájdalmat. Tényleg 180 fokos fordulat volt"

– mondta. Onnantól kezdve komolyan vette a rehabot is, a felépülését, és megpróbált ezen az úton haladni, ebből adni.

"Új életet kaptam, új emberekkel, új barátokkal körülvéve. Van egy civil munkahelyem, mint építésvezető dolgozom. Mellette pedig a szenvedélyem az önkéntesség, hajléktalanoknak, aktív drog- vagy alkoholfogyasztóknak próbálunk segíteni, iskolai prevenciókat tartok.

Megházasodtam, van egy keresztény párom, aki egyébként szintén felépülő, mint én"

– mondta.

Úgy véli, most "áldásos" életet él, aminek vannak nehézségei, viszont a problémamegoldása más. Nem elmenekül előlük, hanem megpróbálja megoldani őket, és ha nem megy, segítséget kér, vagy átadja Isten felé.

Bajcsi Norbert könyvével először azt gondolta, hogy a szenvedélybetegeknek, a felépülőknek segíthetne, akik próbálnak a józan úton lenni. Aztán rájött, hogy a könyv mindenkinek szól, akinek például a családtagja szenvedélybeteg, mert a könyv segítségével könnyebb megérteni őket. Azoknak is szólhat, akiknek nincs szenvedélybetegségük, hogy megismerjék a másik oldalt, és megmutassák azt az óriási kontrasztot, hogy ott van ő, a hajléktalan bűnöző, és a jelenlegi énje, aki arra teszi fel az életét, hogy másoknak segíthessen.