A lejárt minőségmegőrzési idejű termékek fogyaszthatósági határidejéről állított össze hiánypótló útmutatót a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a Maradék nélkül programjában - közölte a hatóság szerdán az MTI-vel.
Kiemelték, fontos, hogy az ajánlott intervallumok kizárólag a minőségmegőrzési idővel ellátott, megfelelően tárolt élelmiszereknél tekinthetők irányadónak.
A közleményben felhívták a figyelmet arra, hogy
a minőségmegőrzési idő a tartósabb termékeken szerepel, így lejárta nem feltétlenül jelenti azt, hogy az élelmiszert ki kell dobni.
Példaként említik, hogy bontatlan, sértetlen csomagolásban, a gyártó ajánlásának megfelelően tárolt és kibontás után a normál termékhez képest nem tapasztalható számottevő elváltozás - íz, szín, szag, állag -, a lejárt minőségmegőrzési idejű termék akár még hetekkel, hónapokkal a lejárati idő után is elfogyasztható. Egy doboz
konzerv, vagy egy üveg ásványvíz a lejárat után akár 1 évig is jó lehet még
- írják a közleményben.
A közlemény szerint mind a lakosság, mind az élelmiszer-forgalmazók és a karitatív szervezetek számára hasznos lehet a Nébih Maradék nélkül programjának legújabb útmutatója. A hiánypótló ajánlásban ugyanis a szakemberek összegyűjtötték, hogy az egyes, minőségmegőrzési idővel rendelkező termékek lejárat után még mennyi ideig maradhatnak biztonságosak. Az ajánlott intervallumok a megfelelően tárolt élelmiszereknél tekinthetők irányadónak, továbbá lényeges, hogy minden esetben egyéni mérlegessel lehet csak eldönteni, valóban fogyasztható-e a termék.
Hangsúlyozzák,
továbbra is érvényes, hogy lejárt élelmiszereket nem lehet kereskedelmi forgalomba hozni.
Fontos változás azonban, hogy egy jogszabály-módosításnak köszönhetően az Európai Unióban adományozhatóvá váltak a lejárt minőségmegőrzési idejű élelmiszerek. Az adományozásra szánt termékek biztonságosságáért, megfelelőségéért az adományozó, azaz a kereskedő felel.
Az ajánlás elérhető a Nébih és a Maradék nélkül oldalán.
A Nébih közleményében ismerteti, hogy az élelmiszereken kétféle lejárati dátumjelöléssel lehet találkozni: minőségmegőrzési idővel és fogyaszthatósági idővel.
A fogyaszthatósági idő a romlékony áruk jelölésére szolgál, amelyeknél a lejárat után komoly egészségügyi kockázattal kell számolni. Ezekkel nem szabad kísérletezni, inkább ki kell dobni, még akkor is, ha sajnáljuk elpazarolni az élelmiszert - olvasható a közleményben.
A minőségmegőrzési idő a hosszabb ideig eltartható élelmiszereken található, azt az időtartamot mutatja, ameddig elvárható a gyártó által garantált minőség, például íz, illat, szín vagy állag. Az adott dátum után minőségükből, élvezeti értékükből veszthetnek ezek a termékek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem fogyaszthatók.
