2 °C
Világszerte azt tapasztalják a kormányok, hogy a népesség 50-70 százalékának beoltása után már a legkreatívabb módszerekkel is képtelenek meggyőzni a populáció fennmaradó részét, hogy adassák be maguknak a koronavírus elleni vakcinát. Pedig nélkülük soha nem alakul ki a társadalmi védettség, vagyis a kórokozó velünk marad, mutánsokat gyárt, fertőz és gyilkol.
Németh Erzsébet szerint óriási társadalomlélektani kísérletnek vagyunk a részesei. A szakember kiemelte, hogy az emberek milyen százékban nem hajlandók magukat – a legkülönfélébb okokra hivatkozva – beoltatni, az a társadalom mentális egészségét is mutatja. A társadalom iránt bizalmatlan lelkek már régóta győzködik mind magukat, mind egymást, hogy igenis, nekik van igazuk, ami kezd krónikussá válni. A szociálpszichológus megjegyezte,
bizonyos esetekben egészen paranoid jelenségek is mutatkoznak, amelyeket már klinikailag lehetne besorolni,
például, amikor tömegek azt gondolják, chipet ültetnek beléjük, vagy mérgezik őket.
A járvány első és második hulláma idején még sokaknál működött a meggyőzés, és ha volt elég vakcina, lehetett választani, ingyen és könnyen lehetett hozzájutni, akkor sokszor azok is beoltatták magukat, akik addig nem igazán akarták, mára viszont a meggyőzés, érkezzen akár szakértőktől, akár híres emberektől, véleményvezérektől, már nem működik.
Németh Erzsébet elmondta: ahogyan a betegségeknél, úgy a szociálpszichológiában is létezik egy olyan jelenség, hogy immunizálás. Vagyis, ha valakit „meggyőzéssel bombázunk”, és ő talál magának társakat, esetleg magától kitalál ellenérveket, akkor fel lesz vértezve a meggyőzés ellen. Ez látható manapság – emelte ki a szakember. Sőt, az emberek, főként az internet segítségével, olyan információkat oszthatnak meg egymással, amelyek erősítik egymás érveit, meggyőződését.
„Most már értékrenddé alakult ez a fajta ellenállás”
– emelte ki Németh Erzsébet.
Az elkerülhetetlenség pszichológiája
A szakember emlékeztetett, amikor tízezer fölött volt a napi új megbetegedések száma, korábban elképzelhetetlennek tűnő lezárások következtek, miközben az emberek azt tapasztalhatták, hogy az ismerőseik, rokonaik megbetegszenek, meghalnak, az egészségügy pedig nem bírja a terhelést. Akkor felmerülhetett volna, hogy legyen kötelező az oltás, hiszen az állam számos dolgot kötelezővé tett, de ez nem történt meg. Most viszont már más szituációban vagyunk – tette hozzá Németh Erzsébet, aki szerint így annyi marad, hogy bizonyos foglalkozási ágaknál teszik kötelezővé az oltást.
„Még mindig lehet abban reménykedni, hogy van az úgynevezett elkerülhetetlenség pszichológiája” – fogalmazott. Ez azt jelenti, hogy az emberek, ha valamit el akarnak-tudnak kerülni, akkor meggyőzik magukat arról, hogy az nagyon rossz, és hogy ők a jók, akik jobban tudják. Viszont amikor mégis elkerülhetetlenül alá kell vetniük magukat, tehát nem lehet „megúszni”, mégiscsak megteszik és átkerülnek a másik oldalra – magyarázta a szociálpszichológus. Neki is sikerült meggyőznie már néhány embert, akik attól fogva az oltás híveivé váltak.
Hozzátette: bár a munkáltatónak megvan a lehetősége arra, hogy kötelezővé tegye az oltást, már
az is nagyon hasznos lehet, ha kéri.
Ahogyan a csoportnyomás is működhet, meggyőzés nélkül – tette hozzá, saját példáját megemlítve, amikor a zsúfolt osztályteremben érdeklődött a hallgatói körében, hogy ki az, aki nem oltatta be magát, és csak néhányan jelezték. „Akkor csak annyit mondtam, azért fontos ezt tudni, mert beülünk egy terembe, sokan vagyunk, és aki nem oltatta be magát, az többletvédelmet kell hogy élvezzen, ami óriási csöndet és megdöbbenést okozott, de senki egy rossz szót nem szólt senkire” – idézte föl a történteket.
Talán azért, mert egyfajta pozitív diszkrimináció valósult meg, nem pedig az oltatlanok megbélyegzése – vélekedett Németh Erzsébet. Vagyis többletvédelmet teremtve átpozicionált lett a helyzet, hogy ne az oltatlanok sértődjenek meg, vagy titkozhassanak a kirekesztésük ellen.
Bár a többletvédelem miatt sok terület, de általában az egész társadalom károkat szenved el, mégis szükséges, hiszen felelősségünk van egymás iránt
– vélekedett a szakember. Emellett továbbra sem kizárandó a meggyőzés, akár egy négyszemközti elbeszélgetésben, hogy az oltatlan végre felhagyjon a „potyautas magatartásával”.
„Csak az az érzésem, hogy most már nem lesz olyan hatásos – fűzte hozzá –, ami persze attól is függ, ki és mennyire őszintén mondja.” Németh Erzsébet szerint hiteles és őszinte meggyőzés történik a nagyvilágban, csak most már nagyon bemerevedtek a frontok. Következésképp nagyon nehéz helyzetben vannak azok, akik meg akarják győzni azokat, akik másfél éve ellenállnak, hiszen nagyon sok idő telt el. Van egy nagyon jelentős réteg, amely nem akarja beoltatni magát, és most már immunizált lett a meggyőzéssel szemben.
Az államok világszerte sokkalta profánabb módszerekkel is próbálkoznak: autók kisorsolásával vagy Covid-lottók szervezésével, igaz, nem sok eredménnyel. A szociálpszichológus szerint bizonyára vannak, akikre ezek is hatnak,
de aki ennek is ellenáll, az még inkább föl lesz vértezve, mert ez nem igazi meggyőzés.
Az ugyanis azt jelenti, hogy valakinek megváltozik az attitűdje – mutatott rá a szakember. Aki végül „átáll”, vagyis oltásellenesből a vakcina propagátora lesz, az nagyon lelkesen teszi, legalábbis akkor, ha az ösztönző nem volt túl erős, hiszen így működik az önigazolás. „De ebben élünk, és a legjobb magyarázata az emberek viselkedésére, ha megnézzünk, hogy az önigazolásuk éppen hol áll” – fogalmazott.
