A szülőpár, Tao és Shien az európai fajmentő program (EEP) keretében 2012-ben érkezett a szegedi állatkertbe, és már gyakorlottnak számítanak, tavasszal világra jött kölykük a tizenegyedik. A többi közt a jó tartási körülményeknek köszönhető szaporulat kiemelkedőnek számít, az európai állatkertekben a faj csupán 160 példányát gondozzák.
A binturongok az Indokínai-félsziget sűrű erdeiben élnek, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint egyre csökkenő számban. Elsősorban az élőhelyének elvesztése, a fakitermelés és az ültetvények térhódítása, valamint a vadászat, vadbefogás veszélyezteti.
Ha valamivel kapcsolatban megjegyzik az emberek a nevüket, az általában egy különleges tulajdonságuk:
a szaguk a popcornra emlékeztet.
A nevüket megpróbálták helyettesíteni a nyestmedve, medvenyest, sőt a medvemacska elnevezésekkel, de egyik sem ragadt meg a köztudatban. A binturong első ránézésre medveszerű, de mászik, mint a macska, a testalkata viszont a nyestekére emlékeztet. Az egyik legnagyobb cibetmacskaféle testhossza csaknem egy méter, tömege eléri a 14 kilogrammot. Jellegzetessége a rendkívül izmos, hosszú farok, amellyel – az óvilági emlősök között ritka módon – kapaszkodni is tud.
A nőstényeknek – három hónapos vemhesség után – évente kétszer születik kölykük, alkalmanként leggyakrabban kettő, de az utódok száma időnként eléri a hatot is. A korábban Szegeden született fiatal binturongok nem maradtak a vadasparkban: francia, szerb, holland, olasz és lengyel állatkertekben folytatták az életüket. A tavalyi kölykök a járvány korlátozásai miatt még nem költöztek át új helyükre, de a két fiatal nőstény rövidesen a Krakkói Állatkertben élhet tovább.