A Duna bajai szakaszán megtalált tüskés pikó nem őshonos ezen a területen. Ez az alapvetően tengerparti zónákban élő halfaj a korábbi időszakban

akvaristák által került behurcolásra Közép-Európába,

és első alkalommal a Duna osztrák, illetve német szakaszán tűnt fel – ismertette az InfoRádiónak nyilatkozó Mórocz Attila, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre.

A Duna magyarországi szakaszán először 1957-ben sikerült kimutatni a tüskék pikó jelenlétét. A Baja környéki előfordulás jelentősége az – jegyezte meg a szakember –, hogy nem biztos, hogy az osztrák, vagy német szakaszról származó állományból táplálkozik, az is előfordulhat, hogy az Al-dunai részről került föl valamilyen módon – ez egy későbbi vizsgálatnak lehet a témája.

A tüskés pikónak

nagyon jó az alkalmazkodóképessége.

A lassú áramlású vizeket, csatornákat kedveli, és miután a Dunának vannak olyan időszakos vízállásai, illetve olyan partszakaszai, amelyeknél erős áramlásról nem lehet beszélni, ezek kifejezetten alkalmasak az életterének, mutatott rá a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársa.

Az említett halfaj egyedei 5-6 centiméteres felső mérettel rendelkeznek, vagyis nem túl nagy állatról van szó, amelynek – ahogy a neve is mondja: háromtüskés pikó – a hátúszóján 3 tüskét lehet elkülöníteni. A most megtalált, sekély vízben kagylószedés közben, vízinövényekkel együtt kiemelt egyed körülbelül 4 centiméteres, tehát egy még nem teljesen kifejlett példány.

Méretéből adódóan, valamint, hogy nincs nagy tömegben jelen, néhány tucatról van tudomás, így

nem okoz semmi jellegű problémát az őshonos halfajok esetében,

emelte ki a szakember.

Mórocz Attila kérdésre válaszolva megerősítette, hogy a szakirodalom megkülönböztet keleti és nyugati pikót, így a leírások alapján a Felső-Duna vidékén, a Fertő-tó térségében, a Hanságban utóbbit sikerült kimutatni több ízben, a most megtalált példányról azonban a későbbi vizsgálatok fogják megállapítani a pontos faji hovatartozását.