Az ásvány és gyógyvizek használata az emberiség történetében évezredekre nyúlik vissza. A természetes forrásokból származó vizek fogyasztására, azok egészségre gyakorolt jótékony hatására számos monda, népmese utal - írja tanulmányában a szakértő.

A fürdőzés vallási rituálé is volt, eközben gyakran észlelték a vizek gyógyhatását is. A gyógyvíz és ásványvíz fogalmát először az 1929-es úgynevezett fürdőtörvényben különböztették meg és foglalták írásba. Eszerint az ásványvíz minden literjének legalább 1000 mg a talajrétegen keresztül szivárgó, kőzetekből kioldott ásványi anyagot kell tartalmaznia, a gyógyvíz pedig olyan ásványvíz, amely vegyi összetétele és fizikai tulajdonságai következtében gyógyító hatású.

Egészen 2004-ig, az Európai Unióhoz való csatlakozásig ezt a fogalmat használták Magyarországon, az új szabályozás azonban nem tér ki a minimális ásványianyag-tartalomra. Hazánkban nagyon sok a magas ásványi anyag tartalmú víz, ennek oka a kőzetek szerkezete, és a nagy mennyiségben található magas hőmérsékletű víz.

Magyarországon az ásványvizeket több csoportba sorolhatjuk.

1. Egyszerű termális vizek: Oldott anyagokban szegények, de hőmérsékletük magasabb, mint 20-25 Celsius fok. Ezek ivókúrában alkalmazva görcsoldó hatásúak.

2. Egyszerű szénsavas (savanyú) vizek: Természetes szénsavtartalmuk miatt kedvező hatást fejtenek ki az emésztőrendszerre, különösen jól érvényesül hatásuk a savhiányos gyomorhurutok kezelésében.

3. A meszes-földes ásványvizek jelentékeny mennyiségű kalciumot juttatnak a szervezetbe, hasznos kiegészítői lehetnek a táplálékkal bevitt kalciumnak. Az osteoporosis megelőzésében, terhesség és szoptatás alatt fellépő görcskészség csökkentésében lehet szerepük, előnyösek urológiai betegségekben, szív- és érrendszeri betegségek esetén. Magyarországon elsősorban a budapesti illetve Budapest környéki ásványvizek sorolhatók ide.

4. Alkalikus ásványvizek azok az ásvány és gyógyvizek, amelyekben a nátrium és a kálium, valamint a hidrogén-karbonát van túlsúlyban. Kedvező a hatásuk a savtúltermeléssel járó gyomorbetegségekre, terápiás felhasználásukban régóta jelentős helyet foglal el az ivókúra.

5. A szulfátos ásványvizekhez tartoznak a glaubersós, keserűsós vizek, magas szulfáti és nátrium vagy magnézum tartalommal. A hígabb keserűvizeket ivókúrában alkalmazzák, gyakran máj és epebetegségek kezelésére, míg a nagyon tömény keserűvizek a székrekedést szüntetik meg.

6. A Jódos-brómos ásványvizek kedvező hatását hypothyreosisban, jódhiányos strumában, arteriosclerosisban, hörghurutban írták le.

7. A vasas vizek vashiányos vérszegénység kezelésében, roborálás esetén, műtét utáni felerősítésre előnyösen alkalmazhatók.

8. A radontartalmú vizeket belégzésre, fürdésre és ivókúrára egyaránt használják, de a legelőnyösebb az ivókúra. Ezek értágító hatásúak, rendszeres alkalmazásukkal csökken a vérnyomás, enyhülnek az érelmeszesedéses panaszok, a fájdalom, kedvezően hat a cukorbetegségre, köszvényre.

Mivel az ásványvizek számos összetevőt tartalmaznak, élettani, biológiai hatásuk összetett. Bár nyilván annak az anyagnak a hatása érvényesül legjobban, amelynek mennyisége uralkodó a vízben, az ásványi anyagok aránya is fontos. A kalcium és a magnézium például együtt nyugtatószerként is hat, így segít a depressziós, stresszes állapotok kezelésében, de a csontok megfelelő kalcium-anyagcseréjéhez is szükséges kielégítő magnézium ellátottság.

Az ásványvizek hatása emellett az oldott ásványi anyagoktól függetlenül is megmutatkozik, befolyásolja a szervezet só-víz háztartását és a vizeletkiválasztó rendszer működését - emelte ki tanulmányában Gilingerné Dr. Pankotai Mária. Az ásvány-és gyógyvizek hatása megmutatkozhat közvetlenül az elfogyasztás után, ha nagy adag hatóanyagot tartalmaz (például keserűsó), de általában a hatás csak hosszú és rendszeres fogyasztás után, hetek vagy hónapok múlva jelentkezik.