Veprik Róbert igazgató elmondta, hogy az anoa pár 2009-ben és 2010-ben a nemzetközi fajmegmentési program keretében érkezett az állatkertbe. A fiatal egyedek gyorsan megszokták tágas füves kifutójukat, majd egy utóddal örvendeztették meg gondozóikat.

Lili ráadásul gondos anyának bizonyult, aki a fajára jellemző, termetével nem arányos vehemenciával védi kicsinyét. A nőstény borjú, bár kimehetne a külső kifutóba, egyelőre inkább anyja társaságában marad, aki jobban kedveli a biztonságot adó házat, így nagy szerencse kell megpillantásához.

A ritka bivalyféléből kevesebb, mint félszáz él állatkertben, és Indonézia vadonjait is csupán 2500 kifejlett egyede járja. Számuk rohamosan csökken, elsősorban azért, mert szigetszerű az előfordulásuk, és a kisebb populációk között a kapcsolat megszűnt. Így több helyen is kihalt vagy éppen a kihalás szélére került. Elsősorban a vadászat veszélyezteti, de legalább ekkora probléma az élőhelyének csökkenése, feldarabolódása.

Az anoának 275-315 napi vemhesség után egy, ritkán két, borja születik. A kicsinyek hat-kilenc hónapig szopnak, és kétéves korukra válnak ivaréretté. Szemben a kafferbivaly közel tonnányi súlyával, az anoa mindössze 150-300 kilogramm, és magassága is legfeljebb egy méter. Azonban nem kevésbé veszélyes, mint nagyobb rokona, hiszen hegyes szarvával súlyos sérülést tud okozni, ráadásul elég bátor és agresszív állat ahhoz, hogy ki is használja ezt a képességét.

A két anoafaj az Indonéziában található Celebesz szigetén él, nevük - hegyi és alföldi anoa - elárulja, hogy mely területeken. Az alföldi anoa az érintetlen esőerdők és mocsarak lakója, ahol a többi bivalyfajtól eltérően magányosan él. Falevelekkel, fűvel, vízinövényekkel és gyümölcsökkel táplálkozik. Megfigyelték, hogy ahol alacsony a táplálék ásványi anyag tartalma, az anoák tengervizet is isznak.