113 rózsás flamingó sétált végig ma reggel a Fővárosi Állat- és Növénykert sétautjain. A karcsú gázlómadarakat ugyanis most terelték át nyári kifutójukból téli szálláshelyükre - számolt be Hanga Zoltán szóvivő.

A Bivalyház melletti új kifutótól - ahol az elmúlt hónapokat töltötték - csaknem háromszáz métert kellett megtenniük a fűtött téli flamingószállásig, amely a Pálmaház mögött található, és a nyári szezonban a lepkék bemutatóhelyeként üzemel.

Az állatkerti sétautakon közlekedő flamingócsapatot az intézmény negyven munkatársa terelte át igen óvatosan. Az állatkerti szakemberek élőláncot alkotva, egyes helyeken pedig több tíz méternyi árnyékoló hálókat (nejlonszálas Raschel-háló) kifeszítve jelölték ki azt az "felhajtó utat", amelyet az állatoknak követni kellett.

A menet elején az idősebb, tapasztaltabb flamingók haladtak: ezek az állatok már sok hasonló műveletben vettek részt. Bátorságuk erőt adott a tapasztalatlan egyedeknek, köztük az idén kelt, de már felnőtt méretű fiataloknak is. Az átterelés közben néha jég is került a madarak útjába, amelyen a vigyázatlanabbak el-elbukdácsoltak, ám a költözés során egyiküknek sem esett baja.

A flamingók idén átadott bivalyházi férőhelyéhez azzal követlen kapcsolatban lévő belső férőhely is csatlakozik. Mivel azonban az idei gyermekáldás igen bőséges volt a flamingóknál, és így jelenleg Európa egyik legnagyobb állatkerti flamingócsapata él Budapesten, a kert szakemberei úgy döntöttek, hogy az állatok teleltetésére az új ház ellenére is a régi, nagyobb kiterjedésű telelőhelyen kerül sor.

A fűtött létesítményben természetesen sekély vizű tavacskát is kialakítottak, hogy a madarak minél jobban érezzék magukat. Az épület ajtaja átlátszó üvegből van, így a látogatók telelés közben is láthatják a madarakat. Erre, vagyis az állatok megszemlélésére bivalyházi belső terek használata esetén - szomszédos építkezés miatt - nem lenne lehetőség, így ez a másik oka annak, amiért a madarak a telet a hagyományos telelőhelyükön töltik.

A rózsás flamingók (Phoenicopterus roseus) a legszélesebb körben elterjedt flamingófélék. Afrikában és Dél-Ázsiában éppúgy őshonosak, mint Európa mediterrán éghajlatú országaiban. Táplálékuk szabad szemmel alig látható apró vízi élőlényekből áll, amelyeket sajátos felépítésű csőrük segítségével szűrnek ki a vízből. Különlegességük, hogy fiókáikat a toroktájékon termelődő tápláló váladékkal, begytejjel etetik.