A csaknem ötméteres, Shack névre keresztelt állat óceáni kóborlása során többször is alámerült egy kilométeres mélységbe. Rá és 24 fajtársára a Stewart-sziget és a Chatham-szigetek partjainál szereltek jeladót az új-zélandi víz- és légkörkutató intézet (NIWA) munkatársai.

A szerkezetek rögzítették az állatok mindenkori helyzetét, a merülés mélységét és az ottani vízhőmérsékletet. Hat-kilenc hónap elteltével leváltak a cápákról, majd adataikat műholdakon keresztül továbbították a kutatókhoz. Négy állatról két héten belül leestek a jeladók. A maradék 21-ből ketten gyakorlatilag egy helyben maradtak, a többiek melegebb, trópusi vizek felé vették az irányt.

A kutatást megelőzően úgy vélték a biológusok, hogy a tengeri ragadozók a hűvösebb vizeket részesítik előnyben. Úgy tűnik azonban, hogy a nagytermetű fehér cápák télen, azaz április és szeptember között nyaralni mennek Új-Zélandról - számolt be Malcolm Francis, a NIWA tengerbiológusa eredményeikről.

Egyes állatok "nyaralásuk" során akár 3300 kilométert is megtettek. Egy nap alatt 150 kilométert is úsztak, három hét alatt Ausztráliába értek. Az állatokat körülvevő víz hőmérséklete 3 és 27 fok közt váltakozott.

Az ámbráscetekről ismert, hogy akár kétezer méteres mélységbe is lemerülnek hatalmas, mélytengeri tintahalak után kutatva.