A kutatás szerint az alacsony jövedelemmel rendelkező tajvani családok gyermekeinek 40 százaléka nem minden nap kap reggelit. A megkérdezett hátrányos helyzetű gyerekek 17 százaléka válaszolta azt, hogy csak minden második nap jut reggelihez, míg 10 százalékuk az iskolai ebéd egy részét csomagolja el magának a másnapi reggeli gyanánt - számol be az eredményről az ELTE TÁTK hírlevele.

Az adatok szerint azonban azok a gyerekek sem táplálkoznak megfelelően, akik kapnak reggelit. A reggeli étkezésnél ugyanis nem jutnak elég gyümölcshöz és zöldséghez, csupán egy-két szelet pirítóst fogyasztanak, esetleg egy kis tálnyi rizst sertéshússal.

A kutatás továbbá kimutatta, hogy a gyerekek 20 százaléka nem jut minden nap vacsorához sem. Kilenc százalékuk csupán minden második nap kap este enni, 10 százalékuk pedig iskolai ebédje maradékát fogyasztja este vacsorára. A gyerekek további 10 százaléka állította azt, hogy esténként gyakran éreznek éhséget, amelyet vízivással próbálnak enyhíteni.

A Child Welfare League Foundations alapítvány elnöke szerint a hátrányos helyzetű családból származó gyerekek a tápanyag bevitel szempontjából is hátrányos helyzetűnek számítanak. Hozzátette, bár a gazdasági helyzet javulni látszik Tajvanban, a hátrányos helyzetű családok ennek hatását egyelőre még nem tapasztalják, így e családok gyermekei egyértelműen a recesszió áldozatává váltak.

A kutatás során több mint 1500, kilenc és tizenkét év közötti gyereket kérdeztek meg, a lekérdezés szerint mintegy 300-an bizonyultak hátrányos helyzetűnek.

A magyar gyerekek körében is előfordul

Bár ma még nincsenek pontos adatok, egyes felmérések szerint naponta körülbelül húszezer gyerek nem jut elegendő táplálékhoz. Sokan közülük csak az iskolában kapnak enni, így a hétvége és az iskolai szünetek veszélyeztetett időszaknak számítanak.

Ferge Zsuzsa szociológus szerint a tartós éhezés ma Magyarországon 100 családból kettőt-hármat érint, ami nagyjából 200-300 ezer embert jelent. A Gyermekétkeztetési Alapítvány 20 ezerre becsüli az éhező gyerekek számát, ők szinte csak az óvodában, iskolában jutnak ennivalóhoz.

A közétkeztetés csak részben nyújthat segítséget

"Az ELTE Társadalomtudományi Kar kutatóműhelyeiben és az MTA Gyerekprogram Irodájában több olyan adatfelvétel is történt az elmúlt 8-10 évben, amelyben vizsgáltuk a gyerekek mindennapi, alapvető szükségleteinek kielégítettségét" - nyilatkozta Darvas Ágnes, az ELTE TÁTK szociálpolitikai tanszékének oktatója.

A napi háromszori étkezés a szülők elmondása alapján a szegénységben élő gyerekek három-négy százalékának nem biztosított. "Gyakorlati - tereptapasztalataink is azt bizonyítják, hogy a gyerekek egy része éhesen érkezik a nap bármely időszakában meghirdetett programokra, télen-nyáron. Tehát iskolaidőben és szünidőben egyaránt alapkövetelmény, hogy a hátrányos helyzetben élőket célzó gyerek- és ifjúsági programokon legyen tízórai, uzsonna, vajaskenyér, gyümölcs" - tette hozzá a szakértő.

A bölcsődei - óvodai - iskolai közétkeztetés a nélkülözésen csak részben tud segíteni. Darvas véleménye szerint a hétvégi és szünidei helyzet teljesen megoldatlan és megoldatlan azoknak a gyerekeknek a helyzete is, akik még nem járnak ilyen intézményekbe. Ami a hátrányos helyzetű településeken sokszor azt jelenti, hogy a gyerek négy éves koráig kizárólag a családra nehezedik az a feladat, hogy a szűkös jövedelem felhasználása keretében biztosítva legyen a gyerek rendszeres étkezése.

Darvas hozzátette, az még nem elég, ha a gyerek reggelizik, ebédel és vacsorázik. "A táplálkozás minősége legalább ilyen fontos lenne, ebben azonban a közétkeztetés sem igazán hatékony. A rugalmasabb megoldások alkalmazását - valódi gyerekmenü, helyi termelők, házias konyha stb. - a gyerekek étkezési szükségleteire vonatkozó ismeretek komolyan vételének hiánya, a gazdaságossági szempontok prioritása (olcsóbb közös konyhát működtetni a gyerekétkezésnek és a szociális étkeztetésnek) és közétkeztetés merev szabályozása egyaránt nehezíti".