Az utóbbi években vizsgálatok egész sora bizonyította, hogy a túlsúly nagyon egészségtelen, de az is kiderült, nem mindegy, a fölös kilók hol helyezkednek el. Az egész testben, nagyjából arányosan megoszló zsírokat sem könnyű cipelni, de az igazán veszélyes forma a hasi elhízás.

A hasra hízás a koszorúér-betegség fontos kockázati tényezője, de a cukorbaj kifejlődésében is szerepet játszik. Érthető, hogy mind több vizsgálat kutatja, miképpen lehet ennek esélyét csökkenteni. Martin Bobak és munkacsoportja a volt kommunista tábor három országának területén gyűjtött össze 30 000, önként jelentkező vizsgálati személyt. Ezek az orosz, lengyel és cseh férfiak és nők rendszeresen és nem kevés alkoholtartalmú italt fogyasztottak.

A kutatók igen részletes kérdőíven gyűjtötték össze a tanulmány résztvevőinek alkoholfogyasztási szokásait, ezen kívül gondos orvosi vizsgálatok is történtek a testsúly, testmagasság és a derékbőség mérése mellett.

Följegyezték, hogy a szeszkedvelők mikor, hogyan itták meg a jó közérzetükhöz szükségesnek érzett alkoholmennyiséget. Külön figyeltek a vedelésre: az orvosi szakirodalom meghatározása szerint ezek a férfiak egy ülésben minimum öt korsó sört vagy tíz pohár vodkát ittak meg, és ezt legalább havonta egyszer megtették.

Az európai szesztestvérek így összegyűjtött csapatában a férfiak 18 százaléka, a nők 1,5 százaléka minősült vedelő alkoholistának. Ennek az ivási szokásnak a jelentősége akkor látszott világosan, amikor ezeknek a személyeknek a súlyát, derékbőségét azokéval hasonlították össze, akik ugyanennyi szeszt ittak meg hetenként, de egyenletes elosztásban.

A vedelő stílusban ivó férfiaknak - ugyanannyi szeszt egyenletesen elszopogató társaikhoz képest - átlagosan hat centivel kellett derekukon hosszabbra engedni az övet. A nők csoportjában a vedelés még hizlalóbbnak bizonyult. Az ilyen ivási szokásnak hódoló nők derékban tíz centivel lettek vastagabbak a többiekhez viszonyítva.