A tiszavirág a kérészekhez tartozó, nagyméretű, 8-12 centiméter hosszú rovar. Napjainkban csak a Tiszában és mellékfolyóiban él, igen érzékeny a környezetére. A párosodás után a megtermékenyített peték lesüllyednek a mederfenékre, a kikelő lárvák pedig befúrják magukat a meder falába, és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken.

Három év után június elején a kérészek előbújnak üregükből, és a víz felszínére emelkednek. Kasza Ferenc, a Csongrád Megyei Madártani Egyesület tagja szerint a korábbi hetek szeles, viharos, esős időjárása következtében húzódhatott el idén a tiszavirágok rajzása.

A rovarokat már a járatok szájánál békák várják, de lesben állnak a madarak is, és kérészekre vadászik ilyenkor a folyó partján a sárgarigó, a sirály, az erdei pinty, a mezei veréb és a barázdabillegető is.

A vízből kibúvó lárvák leginkább a partról benyúló faágakon, a vízben álló stégeken vedlenek. A kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. Ezután a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja a petéit, majd párja sorsára jut.

A víz felszínét elhalt tiszavirágtetemek lepik el, lassan tovasodródva a folyóval, a peték pedig lesüllyednek a meder fenékre.