A brit idősek a hetvenes évek válási hullámának áldozataivá váltak - állítja egy angol tanulmány, ami fényt derít az idősek magányos életére. A vizsgálatban megkérdezett 5 felnőttből egy ugyanis azt mondta, hogy egyáltalán nincs kapcsolata idős apjával, négyből egy pedig állította: túl elfoglalt ahhoz, hogy kapcsolatot tartson fenn vele.

Nagy-Britanniában a hetvenes évek válási hullámmának következtében több mint félmillió férfi él jelenleg egyedül, a külvilágtól szinte teljesen elzárva. Közülük ugyanis kevesen vannak olyanok, akik valamelyik családtagjukkal valamennyire is tartják a kapcsolatot - legtöbbjük lakásuk csapdájában, mindenfajta emberi kontaktus nélkül éli hétköznapjait.

Az elváltak generációja - így nevezik azokat a most a hetvenes éveikben járó férfiakat, akik az 1969-es liberális reformoknak köszönhetően tömegesen váltak el feleségüktől, és a bíróság a gyerekeiket az anyának ítélte.

A felmérést készítő egyik szervezet, a Help the Aged munkatársa szerint rendszeres telefonhívással, látogatással vagy levélküldéssel csökkenteni lehet az idősek szociális elszigetelődését.

Anyu és Apu Bank

Egy másik felmérés arra is rávilágított, hogy a szülők harmada pénzügyileg támogatja felnőtt gyerekeit, ám egyáltalán nem biztos, hogy visszakapják ezt a segítséget.

A rekordokat döntögető házárak, a magas diákhitelek és a növekvő életköltségek arra kényszerítik a gyerekeket, hogy egyre inkább függjenek a szülők segítségétől. Egy megtakarításokat kezelő cég, a Birmingham Midshires felmérése szerint a szülők 96 százaléka nem hisz abban, hogy gyerekeik valaha is olyan helyzetbe lesznek, hogy ők is támogatni tudják majd a nehéz helyzetbe került szülőket.

Tim Hague, a cég vezetője úgy véli: az Egyesült Királyságban egy olyan generáció nő föl, amelynek élete az Anyu és Apu Banktól függ.

A felmérés szerint az idős emberek többsége nem engedhetné meg magának, hogy segítsen gyerekének, de nem tudnak nemet mondani.