Ezzel a több mint kétharmados többséggel sem lehetnek azonban focimániában elsők a kontinensen a spanyolok. A közvélemény-kutatás szerint ugyanis a megkérdezett svédek 95 százaléka vallotta, hogy a foci az egyetlen olyan dolog, ami szenvedélyt és érzelmeket tud kiváltani belőlük. Hatvanhárom százalékuk életét a futball eseményeihez igazítja, míg 88 százalék ölelt vagy csókolt már meg idegent egy futballmeccs során.

A spanyolok viszont a legbabonásabb szurkolók, 69 százalékuknak van valamilyen állandó rítusa, amikor kedvenceik játszanak - ez különösen feltűnő annak fényében, hogy e téren az európai átlag csupán 40 százalékos -, és 63 százalékuk veszi figyelembe a futballmenetrendet mindennapjai tervezésénél.

Minden ellenkező híresztelés ellenére a szurkolói preferenciák nem befolyásolják a barátságok kötését a spanyolok esetében. Mindössze 9 százaléka válogatja meg barátait aszerint, hogy melyik csapat híve. A másik végletet a belgák képviselik, ott 35 ismerte be, hogy a barátságok születésénél döntő szempontot jelentenek a klubszínek. Ugyanakkor a spanyoloknál az egyes klubokhoz való ragaszkodás már-már családi kapcsolatot jelent, ez 61 százalékra igaz, szemben a 37 százalékos európai átlaggal.

A legtöbbet síró szurkolók a portugálok, a németek, a belgák és a britek: háromnegyedük állította, hogy már sírtak futballmeccs közben. Az európai síróátlag sem alacsony: 66 százalékos.

A focihoz való összeurópai érzelmi kötődésről sokat elárul, hogy a szurkolók 95 százaléka kiabált már nyilvánosan kedvenceiért, míg 60 százalék már álmodott ezzel a "szép játékkal".