Az uszályok története ismét bebizonyította, hogy a Margit híd a "legek" hídja - írja a Margit híd rekonstrukciójának szóvivője. Tóth Kata az InfoRádióhoz eljuttatott közleményében hozzáteszi: a Clark Ádámról elnevezett emelő szerkezet vízen közlekedik, 200 tonnát "bír el", emelési magassága 45, emelési távolsága pedig 33 méter. A Clark Ádám-úszódaru több ausztriai és magyarországi hídépítésben vett részt.

A 1,5 méterre a mederfenékbe ágyazott uszályokat a Margitsziget és a budai rakpart között találták pár héttel ezelőtt; keresztben feküdtek a folyó alján. Ahhoz, hogy a felszínre tudják emelni, először meg kellett tisztítani az uszályokat a rájuk rakódott hordaléktól, majd a víz alatt a híd középpillérjéhez vontatták őket, hogy a kiemeléskor ne akadályozzák a hajók közlekedését és a rekonstrukciós munkákat.

Mivel a roncsmentesítés alkalmával az uszályokat a Margitsziget és a budai rakpart között találták, ezért átmenetileg a hajózás rendjét is meg kellett változtatni. A tisztítás és vontatás nagyjából három hetet, 100 búvárórát igényelt a mostani kiemelésig.

A kiemelés több lépcsőben történik: először a víz alatt a búvárok speciális kötelékekkel összekötik az uszályokat az úszódaruval, majd egyenként a felszínre emelik őket. Ezt követően 20 centiméterrel a vízszint fölött, gyakorlatilag lebegő állapotban kiszivattyúzzák belőlük a vizet, majd a helyszínen várakozó hajóra helyezik őket. Végül elszállítják, és lángvágóval feldarabolják az uszályokat.

A roncsmentesítés idején a búvárok egy 25 méteres íves főtartót is találtak, amely valószínűleg az 1944-1945-ös robbantás és bombázások "áldozata". A régészeti leletet az uszályok kiemelése után hozzák fel a felszínre.