A résztvevőknek 0-tól 3 pontig kellett osztályozniuk 152 szitokszót, a legkevésbé sértőktől a legdurvábbakig, annak érdekében, hogy felmérjék, mennyire képes a nyelv követni a társadalmi változásokat és a tabukat. Erre jó példa a "fogyatékos" (handicappato) szó, amely valamikor teljesen semleges kicsengésű volt, manapság azonban súlyos sértésnek számít, amelyet csak az istenkáromlások és szexuális szférát érintő átkozódások előznek meg. A férfi homoszexualitás kifejezésében az olasz nyelv fölöttébb gazdag és az ezzel kapcsolatos szavak (pl. "frocio") felértékelődése a trágárságmérőn Imma Battaglia liberális EP-képviselőjelölt szerint az olasz "macsó" közélet, a mindennapok szexista kommunikációja és a politikai szintre emelt homofóbia egyenes következménye.

A "fogyatékossal" egy szinten van a "maffiózó", a "tolvaj" és a "becstelen" (infame), de nem jár sokkal jobban az sem, akit "nácinak" vagy "terroristának" neveznek.

Bár nem dicséret a "földtúró" (terrone), amivel a dél-olaszokat illetik, vagy az ázsiaiaknak szóló "sárgaképű" (muso giallo), a "négernél" és a "cigánynál" még mindig enyhébb sértés. A társadalmi hovatartozás szerinti diszkriminációhoz kötődő szavakat kevésbé tekintik vérlázítónak - ilyen a "rongyos" (pezzente), a "csavargó" (barbone) vagy a proletár - és ugyanígy enyhe megítélés alá esnek a vallási indíttatású sértések, mint a "tálib" vagy a "bigott".

A felmérés szakértője, Vito Tartamella nyelvész ezt azzal magyarázza, hogy az osztályhatárok ma már nem olyan élesek, mint korábban, és nagyobb a tolerancia az egyes vallási irányzatok felé.

A felmérésből az is kiderült, hogy nem öröm Olaszországban, ha valakit "fasisztának" vagy "kommunistának" neveznek, de minden kétséget kizáróan az előbbi számít nagyobb sértésnek.