Jennifer Wegner, a múzeum vezető egyiptológusa szerint a Nílus-menti birodalomban többféle állatot is mumifikáltak - bikákat, macskákat, madarakat, sőt még krokodilokat is. Kutyamúmia viszont igen ritka, mivel az óegyiptomi hitvilágban nem voltak "eb-istenek" - olvasható a Discovery News hírei között.

"Ebben az esetben a férfi szeretett kutyáját magával akarta vinni a túlvilágra" - magyarázta Jennifer Wegner.

"Az ókori egyiptomiak kétfajta kutyát - agárkinézetű, valamint corgiszerű ebeket preferáltak. A korabeli ábrázolásokon a kutyákat pórázon tartják, vagy gazdájuk széke alatt ülnek. Sokszor felsorolják az ebek neveit - olyanokat, mint Bátor, Megbízható, Északi Szél, vagy Haszontalan. Teljesen nyilvánvaló, hogy az óegyiptomiak élvezték kutyáik társaságát" - magyarázta Jennifer Wegner.

Nem képeztek ez alól kivételt az uralkodók sem. A XI. dinasztia harmadik uralkodójának, II. Intef fáraó (Kr.e.2081-1938) sztéléjén a királyt három vadászebével - Gazellával, Agárral és Feketével ábrázolta az ókori művész. Kleopátra portréi viszont azt sugallják, hogy a Ptolemaiosz-dinasztia utolsó uralkodója inkább a macskákat kedvelte.

A CT-felvételek tanúsága szerint a férfi, aki 2300 évvel ezelőtt élt, a negyvenes éveiben járt halálakor, vagyis akkori felfogás szerint szép kort élt meg. A gyolcsok közé számtalan amulettet rejtettek, beleértve egy szkarabeuszt, Ízisz-szobrocskát, valamint Hórusz négy fiát ábrázoló figurákat: az egyiptomiak szerint Amszet, Hapi, Duamutef és Kebehszenuf védelmezték a mumifikálás során a testből eltávolított és kanópusz-edényekben a sírba helyezett belsőségeket.

Amszet (vagy Imszeti) a máj védelmezője volt Ízisz istennővel együtt, emberfejjel ábrázolták. Hapi-t, aki az alvilágban Ozirisz trónját őrizte, páviánfejjel, mumifikált embertesttel ábrázolták a temetési tárgyakon. Hapi edénye tartalmazta a tüdőt. Duamutef, a sakálfejű isten a gyomrot védte, Kebehszenuf pedig, akit sólyomfejjel ábrázoltak, a beleket.

Nem lehet tudni, hogy miben pusztult el a kutya, ám az eb korából kiindulva valószínűleg gazdája halálakor ölték meg. "Manapság ezt értelmetlen gyilkosságnak látjuk, ám az ókori Egyiptomban egészen másként gondolkodtak. Az emberek úgy vélték, hogy földi létük csupán egy pillanatig tart, s a férfi egy egész örökkévalóságot akart eltölteni négylábú kedvencével" - magyarázta Janet Monge.